Ferenc pápa az Anglikán Közösség érsekeit fogadta a Vatikánban

Dear brothers and sisters, peace be with you! – köszöntötte a pápa angolul a vendégeit, majd olasz nyelven folytatta a beszédét. A Feltámadott békét kívánó szava (ld. Lk 24,36) annak a reménynek a hírnöke, amely a feltámadásból fakad, és amelyben nem csalódunk.

Így történt ez a tanítványokkal is, amikor bezárkóztak a az utolsó vacsora termébe, mert megijedtek. Ám zavaruk közepette Jézus meggyógyította félelmeiket, megmutatta sebeit és oldalát, és rájuk árasztotta a Lelkét.

Ma éppúgy, amikor Isten népének vezetői összegyűlnek, ugyanolyan félelmet érezhetnének, mint egykor a tanítványok, engedhetnének a csüggedés kísértésének, megmutathatnák egymásnak csalódásaikat, beteljesületlen elvárásaikat, gondok uralkodhatnának el rajtuk. Ám, ha ehelyett inkább Krisztusra fordítják tekintetüket, mint saját magukra, akkor rájönnek, hogy a Feltámadott köztük van, békéjét és Lelkét akarja nekik adni.

Ferenc pápa hálásan megköszönte Justin Welby anglikán érsek üdvözlő szavait, és arra emlékeztette, hogy ugyanabban az időben kezdte meg canterburyi érseki szolgálatát, mint ő maga Róma püspökeként a munkáját. Azóta sokszor találkoztak, imádkoztak együtt és tettek bizonyságot az Úrba vetett közös hitükről. Idén januárban a Szent Pál apostol megtérése napján tartott vesperás ünnepség során is együtt adtak megbízást néhány katolikus és anglikán püspöknek, hogy közösen végezzék szolgálatukat, mintegy elővételezze minden keresztény egységét Krisztus egyetlen Egyházában. A pápa hálás ezért a testvéri együttműködésért, és azt sem felejti, amit az anglikán prímás Dél-Szudánban tett az ottaniak szolgálatában.

Az Úr mindnyájunkat arra hív – hangsúlyozta Ferenc pápa –, hogy

legyünk az egység építői, és még ha nem is vagyunk egyek, a tökéletlen közösségünk nem akadályozhat meg abban, hogy együtt járjunk.

Valójában „a keresztények közötti kapcsolatok előrevetítenek és megkövetelnek minden lehetséges gyakorlati együttműködést a különböző szinteken: lelkipásztori, kulturális, társadalmi szinten és az evangélium üzenetéről szóló tanúságtétel terén is” – mutatott rá, kiemelve, hogy a különbségek nem csökkentik annak hatókörét, ami összeköt bennünket. „(A különbözőségeink) nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy közös keresztségünk folytán testvérnek ismerjük el egymást Krisztusban” – idézett a pápa Szent II. János Pál Ut unum sint (Hogy egyek legyenek) kezdetű enciklikájából.

Ferenc pápa hálásan köszönte az Anglikán–Római Katolikus Nemzetközi Bizottság (ARCIC) elmúlt ötven évben végzett munkáját, mely elkötelezetten vállalta az egység útjában álló különféle akadályok leküzdését, felismerve mindenekelőtt, hogy „a közösség ami összeköt bennünket, az az Istenben, a mi Atyánkban, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban és a Szentlélekben való hiten alapul; közös krisztusi keresztségünkön, a Szentíráson, az apostoli, a nicea-konstantinápolyi és a kalkedoni hitvalláson, továbbá az atyák tanításán és a sok évszázados közös keresztény örökségen.

A húsvéti idő visszavisz minket a kezdetekhez az Apostolok cselekedeteinek olvasása révén. A hit és testvériség, az üldöztetéssel szembeni bátorság, az evangélium örömteli terjesztése és a pogányok iránti nyitottság sok dicsőséges lapja között a szent szerző nem titkolja el a feszültség és az értetlenség pillanatait, amelyek gyakran a tanítványok törékenységéből vagy más eseményekből születnek. Ezekből azonban kiderül, hogy az igazi főszereplő a Szentlélek: az apostolok benne megbékélnek, megoldást találnak. Az egész elbeszélésből kiemelkedik a Szentlélek, amint az igazi főszereplő. „Tetszik nekem ez a formula: »Mi és a Szentlélek úgy találtuk...« – állapította meg a pápa.

„Imádkozzunk és hallgassunk egymásra, próbáljuk megérteni mások lelkét, és kérdezzük meg magunktól – mielőtt számon kérnénk másoktól –, hogy engedelmesek voltunk-e a Szentlélek sugallatainak, vagy a személyes, illetve a csoportos véleményünk dominál?

Az isteni távlat bizonyára sohasem a megosztottság, az elkülönülés távlata. Isten útja ezzel szemben arra késztet minket, hogy még inkább ragaszkodjunk az Úr Jézushoz, mert csak a vele való közösségben fedezhetjük fel újra a teljes közösséget közöttünk” 

– fogalmazott Ferenc pápa, leszögezve: a ma szétszakított világának szüksége van az Úr Jézus megnyilvánulására, ezért meg kell ismernie Krisztust.

„Néhányan olyan térségből jöttetek, ahol a háború, az erőszak és az igazságtalanság lett a hívek romlott mindennapi kenyere, de még a gazdagnak és békésnek tartott országokban sem hiányzik a szenvedés és sokak szegénysége. Mit javasolhatunk mindezekkel szemben, ha nem Jézust, a Megváltót? Ennek megismertetése a mi küldetésünk.

Annak nyomán, amit Péter mondott a nyomoréknak a templom ajtajában, nekünk sem ezüstöt és aranyat kell felajánlanunk, hanem Krisztust és Országa meghirdetését.

Anglikán Közösség kedves elöljárói! – szólt a pápa a vendégeihez. – Köszönjük, hogy idén Péter és Pál apostolok városában találkozunk veletek. Ajándék vagytok számomra, és közel érzem magam az általatok képviselt közösségekhez. Tudom, hogy a római püspök szerepe még mindig vitatott és megosztó kérdés a keresztények körében, de Nagy Szent Gergely pápa gyönyörű kifejezése szerint, aki Szent Ágostont küldte misszionáriusnak Angliába, Róma püspöke mintegy »Servus Servorum Dei – Isten szolgáinak szolgája«”.

A Katolikus Egyház napjainkban szinodális utat jár be. A Szentatya örömére szolgált, hogy igen sok testvéri küldött, köztük az anglikán közösség püspöke is részt vett a szinódusi közgyűlés tavalyi első ülésén. A pápa hangsúlyozta: továbbra is várja az ökumenikus részvételt az őszi ülésszakon, és imádkozik, hogy a római püspök szerepének jobb megértése legyen a szinódus gyümölcsei között. Az első ülésszak végén készült összefoglaló jelentés a szinodalitás és a primátus közötti kapcsolat alaposabb vizsgálatát kérte a különböző szinteken: a helyi, regionális és egyetemes szinten. Ebben az értelemben hasznos forrás lehet az Anglikán–Római Katolikus Nemzetközi Bizottság legújabb munkája is – mutatott rá ferenc pápa.

„Bízunk Isten kegyelmében és gondviselésében, tudván, hogy a Szentlélek új ajtókat nyit meg, és elvezet minket a teljes igazságra. Botrány lenne, ha a megosztottság miatt nem valósítanánk meg közös hivatásunkat: Krisztus hirdetését. Ellenben saját elképzeléseinken túl alázattal és szeretettel teszünk tanúságot Krisztusról. Ő lesz az, aki közelebb visz bennünket egymáshoz; mert

csak az a szeretet, amely nem tér vissza a múltba, hogy elhatárolódjon másoktól, csak az a szeretet, amely Isten nevében a testvért helyezi saját vallási rendszere elé, lesz az, ami egyesít minket. Először a testvér, és csak aztán a rendszer”

– ismételte meg Ferenc pápa, és hálásan megköszönve vendégeinek, hogy meghallgatták őt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír