Ferenc pápa: Az evangélium hirdetése azt jelenti, hogy segítünk másoknak boldogan élni

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium az első tanítványok hivatásáról szól (vö. Mk 1,14–20). Az egyik első dolog, amit Jézus tesz nyilvános működésének kezdetén, az, hogy meghív másokat, hogy csatlakozzanak küldetéséhez: odamegy néhány fiatal halászhoz, és meghívja őket, hogy kövessék, s így „emberhalászok legyenek” (Mk 1,17). Ez valami fontosat mond nekünk: az Úr szeret bevonni bennünket a megváltás művébe, azt akarja, hogy vele együtt tevékenyek legyünk, azt akarja, hogy felelősek és főszereplők legyünk. Az a keresztény, aki nem tevékeny, aki nem felelős az Úr hirdetésének munkájában, és aki nem főszereplője hitének, az nem keresztény, vagy ahogy nagymamám szokta volt mondani, „rózsavizes” keresztény.

Önmagában Istennek nem lenne szüksége ránk, mégis bevon bennünket, annak ellenére, hogy ezzel magára kell vennie megannyi korlátunkat: mindannyian korlátokkal küszködünk, sőt bűnösök vagyunk, s ő magára veszi ezt. Nézzük meg például, mennyire türelmes volt a tanítványokkal: gyakran nem értették a szavait (vö. Lk 9,51–56), néha nem jöttek ki egymással (vö. Mk 10,41), sokáig nem tudták elfogadni igehirdetésének lényegi elemeit, például a szolgálatot (vö. Lk 22,27). Jézus mégis őket választotta, és továbbra is hitt bennük. Ez fontos,

az Úr kiválasztott bennünket, hogy keresztények legyünk. Igaz, bűnösök vagyunk, egymás után követjük el a bűnöket, de az Úr továbbra is hisz bennünk.

Ez csodálatos!

Isten üdvösségének mindenkihez való eljuttatása volt Jézus legnagyobb boldogsága, ez volt az ő küldetése, létének értelme (vö. Jn 6,38), vagy ahogyan ő mondja, a tápláléka (vö. Jn 4,34). Minden szóval és cselekedettel, mellyel csatlakozunk hozzá, a szeretet továbbadásának gyönyörű kalandjában a fény és az öröm megsokszorozódik (vö. Iz 9,2): nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is.

Az evangélium hirdetése tehát nem idővesztegetés: azt jelenti, hogy boldogabbak leszünk azáltal, hogy segítünk másoknak boldognak lenni; azt jelenti, hogy szabaddá válunk önmagunktól azáltal, hogy segítünk másoknak szabaddá válni; azt jelenti, hogy jobbá leszünk azáltal, hogy segítünk másoknak jobbá válni!

Kérdezzük meg hát magunktól: megállok-e időnként, hogy felidézzem az örömet, amely növekedett bennem és körülöttem, amikor elfogadtam a meghívást arra, hogy megismerjem Jézust és tanúságot tegyek róla? Amikor imádkozom, megköszönöm-e az Úrnak, hogy meghívott arra, hogy másokat boldoggá tegyek? Végül: vágyom-e arra, hogy tanúságtételemmel és örömömmel megízleltessem másokkal, hogy milyen jó dolog Jézust szeretni?

Szűz Mária segítsen, hogy megízleljük az evangélium örömét!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

A következő hónapok a szent kapu megnyitásához vezetnek bennünket, ezzel kezdjük majd a szentévet. Kérlek benneteket, fokozzátok imádságotokat, hogy felkészüljünk e kegyelmi esemény helyes megélésére, és megtapasztaljuk benne az Istenben való remény erejét. Ezért

ma elkezdjük az imádság évét, melyet annak szentelünk, hogy újra felfedezzük, milyen nagy értéke van az imádságnak, és hogy feltétlen szükségünk van rá mind személyes életünkben, mind az Egyház és a világ életében.

Segítségünkre lesznek azok a segédanyagok is, amelyeket az evangelizációért felelős dikasztérium bocsát majd rendelkezésünkre.

Ezekben a napokban különösen a keresztények egységéért imádkozzunk, és fáradhatatlanul imádkozzunk az Úrhoz a békéért Ukrajnában, Izraelben és Palesztinában, és a világ sok más táján: a béke hiányától mindig a leggyengébbek szenvednek. A kisgyermekekre gondolok, a sok sérült és megölt gyermekre, a szeretettől, az álmoktól és jövőtől megfosztott gyermekekre. Érezzünk felelősséget azért, hogy imádkozzunk a békéért és építsük a békét értük!

Lesújtva értesültem arról, hogy embereket, köztük hat szerzetesnőt raboltak el Haitin: szomorú szívvel kérem szabadon bocsátásukat. Imádkozom, hogy helyreálljon a társadalmi béke az országban, és mindenkit kérek, hogy hagyjon fel az erőszakkal, mely sok szenvedést okoz annak a szeretett népnek.

Köszöntelek mindnyájatokat, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos pontjáról érkeztetek! Külön is köszöntöm a Lengyelországból, Albániából, Kolumbiából érkezett zarándokokat, a spanyolországi Cuencában található Pedro Mercedes Intézet diákjait, a Firenzében tanuló amerikai egyetemi hallgatókat, a tizenötödik születésnapjukat ünneplő csoportot Panamavárosból, az ecuadori papokat és migránsokat, akiket szeretnék biztosítani arról, hogy imádkozom országuk békéjéért. Köszöntöm továbbá a massafrai és perugiai híveket; az Olasz Katolikus Tanárok, Igazgatók és Oktatók Unióját; s végül a palmi AGESCI cserkészcsapatot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír