Nincs biztonság párbeszéd nélkül – Interjút készített Ferenc pápával a Télam argentin hírügynökség

A társadalmi problémákkal kapcsolatban a pápa ismét hangsúlyozta: a válság kifejezést használja, mert „egy válságból csak fölfelé lehet kijutni, kompromisszumokkal nem. Csak fölfelé, és nem magányosan. Akik egyedül akarnak kilábalni belőle, azok a kiutat labirintussá változtatják, amiben csak körbe-körbe lehet járni” – mondta az interjúban a pápa, aki rámutatott: „Meg kell tanítani a fiataloknak, hogyan kezeljék a válságokat, mert ez teszi éretté őket. Ügyeljenek a hamis messianizmusokra is, melyek a konfliktusok megoldását ígérik. Ez csak úgy lehetséges, ha előbb keresztülmegyünk a válságon, és fölfelé jövünk ki belőle, mégpedig nem egyedül.”

Mi hiányzik ma az emberiségnek? – tette fel a kérdést Bernanda Llorente. „A valódi értékek előmozdítása” – hangzott a Szentatya válasza. Az emberiségnek olyan humánus főszereplőkre van szüksége, akik megmutatják, miként lehet kezelni a válságokat és azt, hogyan juttassák érvényre kultúrájukat. „Nem szabad félnünk attól, hogy előtérbe kerüljenek egy ország valódi értékei.

A válságok hangok, amik jelzik, hogy milyen irányba kell haladnunk”

– fejtette ki a pápa.

Ebben a folyamatban nagyon káros a ma divatos „egyengondolkodás”, ami mindent homogenizál, és megfoszt az emberi gazdagságtól. Attól az összhangtól, amit az emberi szív, ész és kéz „nyelve” együtt teremt meg: az érzések, a gondolatok és a cselekedetek harmóniája. „Ha valamelyik hiányzik e nyelvek közül, felborul az egyensúly, és kialakul az egyoldalú gondolkodás, az egyoldalú pragmatizmus, az egyoldalú érzés.” Ez az emberiség tragédiája – magyarázta Ferenc pápa.

A munka méltósága és a kizsákmányolás kapcsán a pápa leszögezte: „A munka adja meg az ember méltóságát. Ennek a méltóságnak a legnagyobb elárulása a kizsákmányolás. Nem a föld, hanem a munkavállaló kizsákmányolása. Az egyik legsúlyosabb bűn kihasználni az embereket, főként, ha azt haszonszerzésből teszik.” Nagyon fontos tiszteletben tartani a munkavállalók jogait, hogy ne váljanak rabszolgákká. „Ha egy dolgozónak ma nincsenek jogai, és rövid érvényű szerződést kínálnak neki, hogy aztán valaki mást vegyenek föl, és így ne fizessék meg a járulékokat, az illetőből rabszolgát csinálnak, aki pedig így alkalmazza őt, kínzójává lesz.”

Ferenc pápa sajnálja, hogy egyesek kommunistának tartják, amikor szociális enciklikáiról beszél: „Ez nincs így. A pápa az evangéliumról beszél, és azt mondja, amit az evangélium. Az Ószövetségben a zsidó jog előírta, hogy gondot kell viselni az özvegyasszonyokra, az árvákra, az idegenekre. Ha egy társadalom odafigyel erre a három rétegre, akkor nagyon jól halad előre” – mondta a pápa, majd világossá tette: ő nem kommunista, mint ahogy egyesek állítják. „A pápa az evangéliumot követi” – ismételte a Szentatya.

A technológiai haladásról és annak hatásairól is kérdezték a pápát. „A kulturális fejlődés mércéje – beleértve a mesterséges intelligenciát is –, hogy az emberek képesek-e azt kezelni, befogadni és szabályozni. A férfi és a nő a teremtett világ gazdái, ez kétségtelen. A személynek kell uralnia mindent.

A komoly tudományos változás maga a fejlődés, erre nyitottnak kell lenni.”

A háború témájáról szólva a pápa ismét a párbeszéd fontosságára mutatott rá, mely a globális biztonság záloga. „Nem beszélhetünk társadalmi biztonságról, ha nincs egyetemes biztonság. Hiszem, hogy a párbeszéd nem lehet csak nemzeti, hanem egyetemes, főleg ma, amikor ilyen könnyű a kommunikáció. Ezért beszélek egyetemes párbeszédről, egyetemes harmóniáról, egyetemes találkozásról. Világos, hogy mindennek az ellensége a háború. A kizsákmányolás, a területek feletti uralom állnak a háborúk hátterében, melyeket a diktatúrák tüzelnek föl.”

A béke és a közjó építéséhez tudatosítani kell saját identitásunkat. Nem tudunk párbeszédet folytatni másokkal, ha nem tudjuk, honnan indulunk

– mondta a pápa. – Amikor két tudatos identitás találkozik, akkor tudnak dialógust kezdeni, és elindulni a megegyezés, a haladás, a közös út felé.

Az argentin újságíró a szinódusról is kérdezte a pápát, valamint arról, hogy mire van szüksége ma az Egyháznak? „Már a II. Vatikáni Zsinat elejétől fogva XXIII. János tisztán érezte: az Egyháznak változnia kell. VI. Pál is így gondolta, és ebben az irányban haladt tovább, mint ahogy az őt követő pápák is.

Nemcsak arról van szó, hogy követjük a divatot, hanem arról, hogy fejlődünk, és ez a változás a személy méltóságát szolgálja.

Ebben áll a teológiai haladás, az erkölcsteológia és minden többi egyházi tudomány haladása, beleértve a Szentírás értelmezését, ami harmonikusan haladt előre az Egyház érzéke szerint. Mindig harmóniában”.

Az interjúban ezután személyes témákról volt szó, mint az Istennel való kapcsolat.

Az Úr jóbarát, jól bánik velem”

– mondta a pápa, majd a nevetés fontosságáról beszélt. „A humorérzék tesz emberivé minket.”

A remény erényéről szólva megjegyezte: „Nem élhetünk remény nélkül. Ha elvennénk a mindennapok apró reményeit, elveszítenénk az identitásunkat. Nem is tudatosul bennünk, hogy a reményből élünk. A teológiai remény nagyon szerény, de ez fűszerezi meg a mindennapjainkat.”

Végül azt kérdezte az újságíró Ferenc pápától, milyen apostoli látogatásokra készül. A Szentatya megvallotta, hogy szívesen menne szülőhazájába, Argentínába, a távolabbi országok közül pedig Pápua Új-Guineába.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír