„Összejöttetek, hogy egy egyház legyetek” – Orosz fiatalok videokonferenciája Ferenc pápával

A találkozó a Mária, Oroszország királynője című énekkel kezdődött, amelyet a résztvevők közösen énekeltek el a pápának, majd Pavel Pezzi érsek köszöntötte a Szentatyát az Orosz Föderáció apostoli nunciusa, Giovanni D’Aniello érsek, valamint minden oroszországi katolikus püspök és katolikus fiatal nevében, akik egész Oroszországból, Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig gyűltek össze a találkozóra Szentpétervárott.

„Szeretnénk, ha ez a találkozó a közelmúltban, Lisszabonban véget ért ifjúsági világtalálkozó folytatása lenne” – mondta az érsek. –  S bár fizikailag távol vagyunk egymástól, a modern technikának köszönhetően egymás szemébe tudunk nézni, szemtől szembe láthatjuk egymást, és ahogy Ön mondja, lelkileg átölelhetjük egymást, mint Mária Erzsébetet.”

Ezután Okszana Pimenova, a Főegyházmegye ifjúsági munkájáért felelős szólt néhány szót az oroszországi ifjúsági találkozók tapasztalatairól és arról, hogy a fiatalok hogyan élik meg együtt ezeket a napokat: „A kis plébániák és közösségek valóságában, amelyek gyakran több száz kilométerre vannak egymástól, ez azon kevés alkalmak egyike, amikor megismerhetjük egymást, hitünkről tanúságot tehetünk egymás előtt, és megtapasztalhatjuk az Egyház egységét. Ezért az Összoroszországi Ifjúsági Találkozók nagyon értékesek számunkra.”

Okszana azt is megjegyezte, hogy a találkozót idén először rendezik meg Szentpétervárott, így a fiatalok megismerkedhetnek a város katolikus plébániáinak életével. Néhány résztvevőnek körülbelül 9000 km-t kellett megtennie ahhoz, hogy ideérjen. „Számunkra is különösen örömteli ez a találkozás, mert nemcsak a helyi Egyházon belüli egységet élhetjük meg, hanem Szentséged jelenlétében az egyetemes Egyházzal való egységet is” – hangsúlyozta.

Ferenc pápa válaszul név szerint köszöntötte az összes püspököt, megköszönte szolgálatukat, majd az Oroszország különböző városaiból érkezett fiatalokhoz fordult. „Elbűvöl, hogy néhányatoknak ilyen hosszú utat kellett megtennie” – mondta a pápa. – Ti azért gyűltetek itt össze, hogy egymással beszélgessetek, együtt legyetek, és mindenekelőtt egy egyház legyetek, amely másoknak is segítséget nyújt.”

Ezt követően az oroszországi katolikus fiatalok két tanúságtételt hallgattak meg.

Elsőként Alekszandr Baranov szeminarista osztotta meg gondolatait, aki 10-12 évvel ezelőtt még sátánista volt és részt vett okkult szertartásokon, de immár öt éve az Egyház tagja, és második éve szemináriumban készül a papi hivatásra. „Az embereket sok különböző dolog taszítja a sötétségbe: a félelem, a veszteségből fakadó fájdalom, saját gyengeségük megtapasztalása, az átélt erőszak, a traumák és más dolgok. Ebből születik meg az emberben a gondolat: »Méltatlan vagyok, mert gyenge vagyok« – méltatlan a boldogságra, méltatlan a szeretetre, méltatlan az életre és végül az üdvösségre. Vagy az ember egyszerűen elkezdi utálni önmagát és az életét, következésképpen Istent. Sokak számára ez már fiatalon elkezdődik. Bizonyára sokan találkoztak már hasonlóval az itt ülő fiatalok közül. Ezt én tudom, mert velem is ez történt. [...] S ebből a sötétségből Krisztus az Egyházon keresztül vezeti ki az embert, feltéve, ha megengedi neki. Ahogy kihozta a megszállottakat a sírokból. Ahogy kihozott engem is, megszabadított, és megmutatott egy másik utat, egy más gondolkodásmódot, hogy másképp fogjam fel önmagamat. Krisztus megmutatja, hogy a gyengeség, a fájdalom ellenére, minden negatív tapasztalat ellenére méltó vagy az életre, az üdvösségre és a szeretetre. És érdemes erről beszélnünk, érdemes ezt hangosan hirdetni, érdemes e szerint élni.”

Másodikként a jekatyerinburgi Varvara Molotilova tett tanúságot, aki sokgyermekes katolikus családban született és nőtt fel. Arról beszélt, hogy szülei hogyan jutottak el felnőtt fejjel, tudatos döntéssel a hitre, és hogyan alakult át az életük, milyen életszemléletet adtak át gyermekeiknek: „Gyakran emlékszem erre az iskolában feltett kérdésre: »Miért csináltak a szüleid annyi gyereket?«. És akkor még csak öten voltunk. Ezt a többiek nem értették, mindenki nevetett, én viszont megértettem. Megértettem, hogy nincs jobb és fontosabb a szüleim számára, minthogy általuk új élet szülessen e világra, és hogy megtanítsanak bennünket egy családdá válni, viszont egy ilyen nagycsalád, hit és szeretet nélkül, egyszerűen nem létezhet. Ne gondolják azt, hogy minden simán ment, gyermekkorunkba voltak verekedések és veszekedések is, de most már növekszünk, és fokozatosan mindannyian ráébredünk, hogy szüleink mennyi mindenre neveltek rá bennünket. Ha a családunkról veszek példát, a szüleimről, mint hívő keresztény házaspárról, akkor közel állok apámhoz, és pontosan tudom, hogy az egyház sok esetben száz százalékban segített nekik.”

Miután a Szentatya figyelmesen meghallgatta a fiatalokat, saját elmélkedéssel-intelemmel fordult a találkozó résztvevőihez, amelyben több dolgot is hangsúlyozott: hogy fontos az Istentől kapott hivatás felismerése mindenki számára; rámutatott, miként nyit meg minket az Isten szeretete mások előtt, az Egyházat is nyitottá téve mindenki számára; arra biztatott, hogy a fiatalok és idősek nyíljanak meg egymás felé, és hozzanak létre szövetséget a nemzedékek között a népek javára.

A találkozó a fiatalok Szentatyához intézett kérdéseivel folytatódott. Különösen érdekelte őket a pápának Oroszországhoz való hozzáállása, és hogy mit vár el tőlük mint helyi egyháztól.

Az áldás előtt a Szentatya a következő szavakkal zárta a találkozót: „Soha ne felejtsétek el örökségeteket. Ti vagytok a nagy Oroszország örökösei: a szentek, uralkodók nagy Oroszországáé; I. Péter, II. Katalin nagy Oroszországa örökösei, a nagy, felvilágosult birodalomé, a nagy kultúrájú és nagy humanitású [országé]. Soha ne adjátok fel ezt az örökséget, ti vagytok a nagy Oroszország Anyácska örökösei, ezzel haladjatok előre. Köszönetet mondok nektek. Köszönöm azt, hogy vagytok, hogy oroszországiak vagytok.”

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás: Cathmos.ru

Fotó: Cathmos.ru; Vatican News

Magyar Kurír