A boldogság témájával foglalkoztak a hitoktatóknak tartott rekollekción Veszprémben

Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó koncelebrált szentmisét mutatott be. Szentbeszédében buzdította a hitoktatókat, hogy hivatásukban törekedjenek a Jézus-központú életre.

Az evangéliumban olvastuk, hogy mindannyiunknak küldetése van. Jézus is elküldte apostolait, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, de küldetésük idején időről időre visszatértek hozzá. Nekünk is mindig vissza kell térnünk Krisztushoz, belőle kell táplálkoznunk, erőt meríteni a mindennapokban és a küzdelmeinkben – hangsúlyozta az érsek.

Az úgynevezett boldogságórák veszélyeiről tartott előadásaikban Berkecz Franciska szociális testvér, tanácsadó szakpszichológus és Deme Tamás egyetemi docens elmondták: felkínáltak nekünk egy új hamis „desszertet”. A boldogságórák mozgalmát Bagdi Bella „életmódfejlesztő énekesnő” álmodta meg, akire nagy hatással volt Helen Suchman A csodák tanítása című könyve, amely a New Age Bibliájaként ismert. E kiadvány a keresztény hittel ellentétes dolgokat állít – például azt, hogy nincs rossz; nincs bűn, csak tévedés van; a testhez, ami „rajtunk van”, semmi közünk nincs; magam leszek a világosság; az én akaratom = Isten akarata; a csodák megilletnek engem, önmagam váltom meg, s más ezotérikus tévtanok.

A pozitív pszichológia szóhasználata, a hála, az optimizmus, a jó cselekvés, a megküzdés, apró örömök, megbocsátás, testmozgás, fenntartható boldogság, hedónia kifejezések hangsúlyozása, örömhalmozás, meditáció jellemzik a boldogságórák foglalkozásait. A pozitív pszichológiának vannak hasznos hozadékai, de nem azonos a pozitív gondolkodással.

A keresztény ember gondolkodása azon alapul, hogy tudjuk: az Istennel való kapcsolatunk minősége határozza meg az emberekkel való kapcsolataink minőségét is. A legfontosabb: engedjük, a Szentlélek vezessen bennünket, hogy megismerje mindenki Istent, és az ember a Szentlélek által újuljon meg, tévtanítások helyett – hangsúlyozták az előadók.

Mi a boldogság? Hogyan jutunk el a boldogság állapotába? – tette fel a kérdést előadásában Berkecz Franciska. A boldogságórák szemlélete szerint a boldogság csupán pszichés jóllétet jelent, amit mi magunk elérhetünk önfejlesztéssel, boldogságfokozó stratégiákkal. Saját boldogságunk megteremtői lehetünk. Ez hamis illúziót kelthet a gyermekekben és szülőkben egyaránt.

A boldogságórák pszichológiai alapját a pozitív pszichológia jelenti. Bár a pozitív pszichológia szemlélete gazdagítóan hathat a gyerekek fejlődésére, aggályok is felmerülnek. Az egyik problémát az jelenti, hogy a boldogságórákon tanult erények és a keresztény erények tartalma különbözik egymástól. Ezt mutatja a boldogságórák szakmai vezetőjének véleménye a megbocsátásról: „a bűntudat csupán saját elméd találmánya (…), a megbocsátás pedig a bűntudat, a fájdalom, a feszültség, (…) minden érzésének eltávolítása elmédből.”

Az erények gyakorlásában megjelenik az önszuggesztió is, amely káros a gyermekek pszichés és spirituális fejlődésére. Az önszuggesztió egyik formája a mantrák ismételgetése, és mivel időnként ezek ezoterikus, mágikus szavak is lehetnek, megnyithatja a gyermekeket a negatív szellemi erőknek.

A boldogságórák módszerei között megjelenik a relaxáció és a meditáció. Ezek a módszerek alkalmasak lehetnek stresszoldásra, egy-egy téma elmélyítésére, de veszélyeket is rejtenek magukban. Elvezethetik a gyerekeket módosult tudatállapotba, amelyben érzékenyebbek a szuggesztióra, olyan belső és külső történések megtapasztalására, amelyek feldolgozásához segítségre lenne szükségük. Hol lesznek ehhez a megfelelően képzett szakemberek? Ezeket a módszereket el kellene kerülni az órákon, javasolják keresztény pszichiáterek.

Deme Tamás így összegzi véleményét a boldogságórákról: keresztény világnézetünkkel ellentétes, ravasz tudatmódosító „technikával” állunk szemben. Zavaros ezoterikus tévtanítást terjeszetnek a „boldogságórák”. Vallási szavakat használnak – Isten, Jézus (akiből több van), Szentlélek (akit mi hozunk létre), hála, megbocsátás, stb. Téziseik viszont diabolikus lelki megrontások. Állítják: „rossz” nincs; „bűn” nem létezik”, valóság sincs, mindenki magát váltja meg. Behízelgő bíztatások vannak az öndicséretre. A gyerekeknek sokszor kell ismételnie (zenére, énekkel), hogy „optimista gyerek vagyok”, „boldog vagyok”, stb. És jönnek a keleti mantrák. Nem az a gond ennél az „örömszerző technikánál”, hogy boldogságról beszél. A tartalom a gond. És a hazugság. Olyat tanít a gyereknek, ami a XXI. században a józan emberi értelemmel ellentétes. Hazug az ének. Zeneileg egy szó jelzi az énekeiket: GICCS! A boldogságórák tartalma világnézetileg mindenhonnan összeszedett, összekevert zagyvalék. Vallási „műfaja”: szekta. Kodály Zoltán országában, európai keresztény közegben terjesztik a giccset és New Age-tévtanításaikat.

Az előadók nyomatékosan kérik az egyházi iskolák igazgatóit és tanárait: a boldogságórákat ne engedjék be az iskolájukba!

Berkecz Franciska SSS tanácsadó, szakpszichológus korábbi írását, melyet elsősorban keresztény pedagógusok számára fogalmazott meg továbbgondolásra, ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír