A hazáért és a békéért ajánlotta bodajki zarándoklatát a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódóan minden évben zarándoklatra hívja népes tagságát és határon túli társszervezeteit a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, hogy a Szűzanya közbenjárását kérve együtt imádkozzanak a hazáért.

Idén a szeptember 17-én basilica minor rangra emelt bodajki kegyhelyen gyűlt össze a több mint hatszáz zarándok az ország minden tájáról, valamint Beregszászról, Rimaszombatból és Délvidék több magyarlakta városából.

Makláry Ákos görögkatolikus pap, a KÉSZ elnöke köszöntőjében kiemelte a hálaadó lelkület fontosságát, amellyel Isten felé fordul a zarándok, köszönetet mondva mindazért, amit kap. Arra kérte a jelenlévőket, hogy szüntelenül imádkozzanak a Béke Királynőjéhez a háború befejezéséért és a népek közötti barátság megszenteléséért.

A szentmisét Mórocz Tamás, a kegyhely plébánosa mutatta be, a KÉSZ-csoportokkal érkező lelkipásztorok koncelebrálásával.

„Nemzetünk fölismerte, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Nem a saját erőnkből, talán nem is a saját akaratunkból állhat fenn népünk, hanem felismertük, hogy egy Anya vigyáz ránk az égből” – fogalmazott szentbeszédében a bodajki plébános, kiemelve a figyelmet a Magyarok Nagyasszonya-ünnep jelentőségét.

Majd az anyák szerepére és az anyai szeretet lényegére hívta fel a figyelmet, melynek megértésével eljuthatunk Isten szeretetének megismeréséig.

Amikor megszületik a kisgyermek, és édesanyja a kezébe foghatja a mindent, akkor érti meg az anya, hogy mi az élete értelme. Akkor döbben rá arra, hogy az életben van nála is fontosabb, és akkor döbben rá, hogy valakit még önmagánál is jobban kell szeretnie – mondta Mórocz Tamás. – Ha nincs mit enni, az anya előbb magának ad abból az egy tál ételből, vagy előbb megeteti a gyermekét? Persze, hogy megeteti a gyermekét, és ha marad egy kanálka a tányér szélén, és a gyermek már nem sír, akkor azt megeszi. Ez a szeretet, ahogy az anya szereti a gyermekét, olyan, mint ahogy Isten szeret bennünket.

Nem szabad, hogy a kereszténység múzeumi tárggyá váljon – folytatta gondolatmenetét a kegyhely plébánosa. – Akkor van jövője az embernek, ha a társadalom megérti, hogy Isten szeretete olyan, mint az anyai szeretet. Abban van fontos szerepük a szülőknek és nagyszülőknek, hogy a fiataloknak továbbadják, és megmutassák, mi van a hagyományok mögött, milyen Isten valódi szeretete.

„Számomra Magyarok Nagyasszonya ünnepe azért nagyon fontos, mert népünk megértette és megérezte, hogy Isten anyai szeretettel tud bennünket az ő édesanyján keresztül szeretni – mondta Mórocz Tamás. – És arra hív bennünket ebben a gyönyörű Kárpát-medencében, hogy próbáljunk meg mi is anyai szívvel nézni mindenkire. Az anyai szív nem azért szeret, mert valaki jó vagy rossz; nem csak akkor szeret, ha valaki hibátlan és tökéletes. Minden gyermekét ugyanúgy szereti.”

A nagyszülők és a szülők generációjának meg kell mutatnia, hogy nincs boldogabb élet, mint a szülői hivatásban eltöltött élet – mondta a főcelebráns. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy merjenek leülni beszélgetni a fiatalokkal, bátran kérjék meg őket, hogy tegyék félre telefonjaikat, és figyeljenek a nagyszülőkre; merjenek beszélgetni velük a gyermekvállalás örömeiről és nehézségeiről, merjenek mindent megtenni gyermekeikért. És merjenek imádkozni a családtagokért, a nemzetért, a jövőért, ahogyan imádkozott ezer évvel ezelőtt Szent István és családja is a Szűzanyához Bodajkon.

„Örömmel mondjuk égi Édesanyánknak: eljöttünk most hozzád imádkozni családjainkért, gyermekeinkért, a jövőért. Mindannyian egy szívvel kívánjuk ennek a nemzetnek, ennek a hazának, hogy talpon maradjon.” Talán szerényen azt is kimondhatjuk, hogy megmutatjuk ennek a vergődő Európának, mik az igazi értékek, amelyeket nem a vitrinben őrzünk, hanem most is át akarunk adni – zárta gondolatait Mórocz Tamás bodajki plébános.

A szentmise után a zarándokok megismerkedtek a kegyhely történetével, és megtekintették azt a helytörténeti kiállítást, amely Mindszenty József bíborosnak − aki Bodajkon mondta letartóztatása előtti utolsó nyilvános beszédét −, Vajk Gyula korábbi bodajki plébánosnak és Horváth Lajos Péter ferences szerzetesnek − aki a szétszóratás után Bodajkon talált otthonra − állított emléket.

A KÉSZ hagyományai szerint a zarándoklat végén keresztutat jártak a kegytemplom szomszédságában található kálváriadombon.

A kálváriára felkapaszkodva Varga András salgótarjáni plébános Mária keresztútját olvasta fel. A résztvevők így elmélkedték végig Jézus szenvedését, és helyezték saját keresztjüket az Úr lába elé.

Forrás és fotó: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Egyesület

Magyar Kurír