A Tanácsköztársaság idején meggyilkolt plébánosra és káplánra emlékeztek Jászkarajenőn

Száz évvel ezelőtt, 1919. május 4-én, a vasárnapi nagymisét követően Kósa József jászkarajenői plébános visszatért a plébániára. Magyarországon ekkor már több mint egy hónapja kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a kommunista államhatalom pedig megkezdte a leszámolást a legfőbb ellenségének tartott Katolikus Egyházzal. A leszámolás néhány helyen kimerült az egyházi vagyon elkobzásában, egyházi személyek zaklatásában, illetve túszul ejtésében, a vörös terror egyes különítményei azonban a gyilkosságoktól és kivégzésektől sem riadtak vissza.

Jászkarajenőn is egy ilyen csoport állomásozott, amelynek egy tagja, Dobák Imre csőre töltött fegyverrel követte a plébánost a lakására. Kósa József fejlövést kapott, a vöröskatona vele együtt meggyilkolta káplánját, Hornyik Károlyt is, aki a lövés hangjára sietett az irodába, hogy feladja plébánosának a szent kenetet.

Jászkarajenő lakói számára nem volt kérdés, hogy plébánosuk és káplánjuk vértanúként hunyt el. 1929-ben, a gyilkosság tizedik évfordulóján emléktáblát állítottak tiszteletükre, melyet 1944-ben leszereltek és a plébánia kertjében elásva rejtegettek 1989-ig. Ma már nemcsak emléktábla őrzi a vértanú papok emlékét a községben, hanem róluk elnevezett közterületek, mellszobraik a plébánia előtt, valamint két dombormű a templomban. A négy alkotás Jászkarajenő anyatelepülése, Jászalsószentgyörgy és az alkotó lengyel művész ajándékai a közösségnek.

Kósa József és Hornyik Károly vértanúságának századik évfordulójára egyhetes megemlékezés-sorozattal készültek a településen. Április 28-án, vasárnap Aradi László régi rítusú szentmisét mutatott be a vértanú lelkipásztorok emlékére a Nagyboldogasszony-plébániatemplomban, május 1-jén pedig gyalogos zarándoklatot szerveztek Kecskemétre, Kósa József sírjához. A vértanúság napján, május 4-én szentmisével, szoboravatással, könyvbemutatóval és tudományos konferenciával emlékeztek a meggyilkolt papokra.

Az ünnepi szentmisét Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be Varga Lajos váci segédpüspökkel és a környék papságával. A szertartáson közreműködött a Carmine Celebrat Kórus.

A szentmise kezdetén Lovassy Attila plébániai kormányzó köszöntötte a főpásztort és segédpüspökét, a papságot, a szomszédos és testvértelepülések vezetőit és küldöttségeit, valamint a megjelent híveket. Lovassy Attila hangsúlyozta, ma ünnepre és nem megemlékezésre gyűltünk össze. Ünnepre, hiszen Kósa József és Hornyik Károly már közbenjáróink, bizonyítói Krisztus győzelmének.

Homíliájában Varga Lajos segédpüspök az áldozatról elmélkedett. A húsvéti időben Jézus megváltó áldozatára emlékezünk: Jézus a Bárány, akit megöltek; a Jelenések könyvében az ő végtelen szeretete és védhetetlen áldozata áll szemben a vadállattal. A Szentírásban az áldozat az Istennel való kapcsolat szimbóluma, ez jelenik meg ma is az oltáron, ahol Krisztus realizálódik, az a Krisztus lesz jelen közöttünk, aki áldozattá lett értünk.

Száz évvel ezelőtt Kósa József és Hornyik Károly is áldozatot mutatott be Istennek a jászkarajenői templomban, fölemelték a Bárányt, akit megöltek. Sok keresztény ma is hasonló szituációban mutatja be Jézus Krisztus áldozatát – utalt Varga Lajos a korunkban egyre súlyosbodó keresztényüldözésre. A segédpüspök emlékeztetett, a két pap tisztában volt az életveszéllyel, mégsem menekültek el, hanem áldozatukkal mutattak példát.

Az ezüstöt és az aranyat kohóban olvasztják ki a salakból. A vértanúk drágák Isten színe előtt, hiszen őket a szenvedés próbálta ki, így bennük semmi salak nem maradt – zárta homíliáját a segédpüspök.

A szentmise zárását megelőzően Beer Miklós megyéspüspök megáldotta a vértanúkról készült domborműveket. Az alkotások a templom két hátsó oszlopát fogják díszíteni, ahol eddig bekeretezett kép függött Kósa Józsefről és Hornyik Károlyról.

A lelkipásztorok mellszobrának leleplezésére a szentmise után került sor a plébánia épülete előtt. A szoboravatáson Palya István Kálmán, Jászkarajenő és Szarvák Imre, Jászalsószentgyörgy polgármestere mondott beszédet. A településvezetők a két község összefogását méltatták, mely által elkészülhetett a száz évvel ezelőtt meggyilkolt plébános és káplánja áldozatát megörökítő alkotás.

A szobrok leleplezését követően Varga Lajos méltatta Erdeiné Tóth Klára Jászkarajenő vértanú papjai című könyvét. A segédpüspök elmondta, a kötet összeállítóinak nem volt könnyű dolga, mivel a plébánia historia domusában az 1919-es eseményekre vonatkozó adatokat a kommunizmus idején megsemmisítették. A hiányzó epizódokat azonban pótolta a szerzők gondos munkája: egykori szemtanúk beszámolóit is felhasználták.

A megemlékezés tudományos-ismeretterjesztő konferenciával zárult a helyi művelődési házban. Tengely Adrienn történész, az egri Esterházy Károly Egyetem docense a Tanácsköztársaság történetét és egyházpolitikáját ismertette. A történész kitért további, a vöröskatonák által elkövetett papgyilkosságokra is, köztük Kucsera Ferenc szentendrei káplán, Szemelliker Antal fülesi plébános, illetve Trubinyi János dunamocsi plébános vértanúságára.

Lieber Katalin kánonjogász, szentszéki bíró a vértanúságról tartott előadást. Kiemelte, hogy a meggyilkolt lelkipásztorok életükben is többször hoztak áldozatot, különösképpen a rászorulókért.

Akkor mégis mi vezetett egy kommunistát arra, hogy megölje őket? Ő azt tanulta, hogy a hívők rosszak, és nem képes azt elfogadni, hogy egy hívő ember is tehet jót. Hiába találkozik az ellenkezőjével annak, amit tanult, inkább nem akarja látni, ezért eltörli a föld színéről. A tanúságtevők kényelmetlenek, akkor is, ha hallgatnak, mert a néma tanúságtétel is beszél – hangsúlyozta Lieber Katalin.

Varga Lajos segédpüspök Kósa József és Hornyik Károly életútját mutatta be, méltatva a plébános templomszépítő tevékenységét. Kósa József készíttette el a jászkarajenői templom berendezését és kifestését. Varga Lajos elmondta, a gyilkosságot követően a két papot Jászkarajenőn hantolták el, majd a kommün elmúltával exhumálták őket. Kósa Józsefet Kecskeméten, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, Hornyik Károly végső nyughelye azonban ismeretlen.

Ruppert József piarista szerzetes, posztulátor a boldoggá avatás folyamatáról beszélt. Bár a jászkarajenői vértanú papok boldoggáavatási eljárása még nem indult el, számos helyi hívő szorgalmazza, hogy Kósa Józsefet és Hornyik Károlyt a boldogok sorában tisztelhessük.

Vértanúságukhoz nem fér kétség – emelte ki Ruppert József, hiszen a lelkipásztoroknak lett volna lehetőségük elmenekülni, mégis önként választották a halált (voluntarium), és bizonyítható az is, hogy a hit iránti gyűlöletből (odium fidei) ölték meg őket. Az eljárás elindításhoz türelmet, imát és reményt kért a posztulátor.

Fotó: Hajnal Pál, Jászkarajenő

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír