Megáldották a visegrádi templom felújított egykori oltárképét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A megjelenteket köszöntve Györök Tibor plébániai kormányzó elmondta, hogy a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló egykori oltárkép megújulásának szimbolikus üzenete van. Az Istenbe vetett hit fénye talán megkopott, de nem veszett el. Az Úr kegyelméből újra felragyoghat.

Erdő Péter bíboros szentbeszédében azt emelte ki, hogy Jézus korában a „Dávid Fia” kifejezés a Messiás elnevezése volt. Sokan azt gondolták, hogy Dávid Fia győztes hadvezérként fog megjelenni. A vak Bartímeus, Tímeus fia (Mk 10,46–52) is Dávid Fiaként szólítja meg Jézust, azt kérve tőle, hogy lásson. Ő nemcsak Messiásnak tartja Jézust, hanem megérzi benne a prófétát, és hittel fogadja a benne közeledő Istent. Jézus pedig azt mondja neki, hogy „a hited megmentett téged!”

Erre a megmentő hitre van nekünk is szükségünk – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. – Nekünk is Jézus nyomába kell szegődnünk, úgy, ahogyan azt a már látó Bartímeus is tette.

„Szólni is kell hozzá. Föl is kell állni, és ledobni az egyetlen vagyontárgyunkat, a köpenyt, otthagyva az út mellett vak létünkre, hogy sose találjuk meg esetleg, és elindulni felé, megtenni azt a néhány lépést. És ki kell mondani, hogy mit kérünk tőle.”

De hogyan és miben követhetjük Jézust? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Leginkább úgy, hogy megtisztulva a bűntől élő szeretetkapcsolatra lépünk vele. Ehhez pedig meg kell újítani életünket – fejezte be szentbeszédét Erdő Péter bíboros.

Ezt követően a főpásztor megáldotta a felújított Keresztelő Szent János-képet.
A szentmise után a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói bemutatták a kép restaurálásának folyamatát.

* * *

A Keresztelő Szent János-templom régi főoltárképéről 2015-ig sokan azt sem tudták, hogy létezik még egyáltalán. A tetőszerkezet felújítása során Kalász István plébános talált egy tekercset, melyről első pillantásra kiderült, hogy egy régi festmény – feltehetően a régi oltárkép – lehet.

Kalász István a visegrádi Mátyás Király Múzeum egykori igazgatóját, Szőke Mátyást hívta segítségül, aki – látva, hogy a kép milyen rossz állapotban van – azt javasolta, csak gondos előkészítés után kezdjék meg annak restaurálását. Kalász István a Keresztelő Szent János Visegrád Alapítványt bízta meg a munkálatok szervezésével. A felújítást – melyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor hallgatói végeztek el – elsősorban adományokból finanszírozták.

A szakemberek először az egykori dokumentumokat kutatták fel. Ezekből kiderült, hogy a festmény valóban a templom főoltárképe volt; első írásos említése 1756-ra datálható, de valószínűleg 1732-ben már létezett. A kép korának pontos meghatározása ugyanakkor még várat magára. A szakemberek levéltári kutatásokat végeznek annak megállapítására is, hogy meghatározzák, ki lehet a festő. Jelenleg úgy tűnik, hogy az alkotó egy osztrák mester volt.

Az is világossá vált, hogy eredetileg nem Visegrád jelenlegi, hanem korábbi – ma iskolaként működő – templomának a főoltárképe volt, innen került át az új templomba a XVIII. század végén.

A festmény 1934-ig volt a templom főoltárképe, ekkor érkezett a helyére a budai vár Zsigmond-kápolnájából az a festmény, mely jelenleg is a templom oltára felett látható. A csere oka valószínűleg az lehetett, hogy a régi festményt egy sokkal kisebb térbe szánták, míg az új oltárkép méretei igazodtak a templom belső méreteihez. A régi oltárképet ezek után kihelyezték a templom előcsarnokába, innen került fel az ötvenes években a plébánia padlására.

A festmény olyan rossz állapotban került elő, hogy azt sem lehetett megállapítani, hány alak látható rajta. Mindössze egy 1909-ben készült képeslap állt a restaurátorok rendelkezésére, ez alapján kezdték el a feltárást. A kép felső része szinte teljesen megsemmisült, ezért ezt a részt pótolni kellett.

A hosszú restaurálási munka után a festmény díszkeretet kapott, így helyezték fel a visegrádi Keresztelő Szent János-templom szentélyének oldalfalára.

Fotó: Thaler Tamás

Baranyai Béla/Magyar Kurír