Ne ijedjünk meg, keressük a nehézségekben Isten akaratát – Átadták a Szent Adalbert-díjakat

A Szent Adalbert-díjat még Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek alapította 2001. december 30-án, Szent Család ünnepén. A Szent Adalbert-érem olyan világi személyeknek adományozható, akik a főegyházmegyéhez tartozó valamely egyházi szervezetet segítve magas színvonalon hozzájárultak a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. A kitüntetendők személyére az e célra létrehozott bírálóbizottság tesz javaslatot – a beérkező indítványok elbírálása után – a főpásztornak. Az elismerést minden évben április 23-hoz, Szent Adalbert, a főegyházmegye védőszentje emléknapjához kapcsolódóan adják át.

A szentmise bevezetőjében Mohos Gábor kiemelte: ezen a napon a főegyházmegye védőszentjére, „Szent Adalbertre tekintünk, aki nem csupán védőszentünk, de mint minden szenttől, tanulhatunk is tőle: mai világunkban, a mi életünkben is támpontunk lehet”. A püspök megemlítette, hogy most tartják a hagyományos egyházmegyei ministráns találkozót is, és szeretettel köszöntötte a szentmisén megjelent csaknem 200 ministránst.

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el: A világ gyűlölete a tanítványok iránt  (15,18–22). Homíliájában Mohos Gábor, ismertetve Szent Adalbert életútját, emlékeztetett rá, hogy ő keresztelte meg és bérmálta Szent Istvánt. Bár csak egy-két évet töltött mellette, óriási hatással volt Istvánra, gazdag lelki kincseket hagyott rá, így a magyar történelem alakulásában is jelentős szerepet játszott. Kiemelte: Szent Adalbert jómódú családba született, rendkívüli képességekkel rendelkezett, minden adott volt, hogy fényes karriert fusson be, de már gyermekkorától kezdve komoly betegségben szenvedett. Ha a jövőnkről gondolkozunk, általában nem tervezzük be a betegséget, hisz mindig azt képzeljük el, hogyan épül fel a szép, a jó az életünkben. Ám ha nem várt események történnek, rá kell döbbennünk, hogy vannak dolgok, amelyeken változtatni nem áll hatalmunkban. Nem mindent tudunk kézben tartani, sok olyan fejlemény történhet, ami felborítja, átírja a vágyainkat. Adalbert már gyermekkorában felismerte: lehetnek terveink, de van egy felsőbb hatalom is: a mennyei Atya irányítja az életet, és ő az, aki kézben tartja azokat a körülményeket is, amelyeket mi nem ismerünk. Az Ő elképzelése az, hogy a lelkünk mélyén találjuk meg vele a kapcsolatot, életünk igazi mélységeit. Adalbert már nagyon korán rátalált erre, és kiforrott lelkében a vágy a papi hivatásra. Nem az a cél vezette, hogy a világi életben legyen sikeres, hanem Isten hívását követve a lelkek üdvösségén kívánt munkálkodni, hiszen ugyan mit ér itt a világban akár a legnagyobb siker is, ha az ember utána az örök kárhozatra kerül? Sokkal fontosabb a lelkek üdvössége, hogy a lélek örök boldogságra jusson a földi élet után. Adalbert így Isten szolgálatában a lelkek megmentésének szentelte az életét.

Mohos Gábor leszögezte: Adalbert mindvégig Isten akaratát kereste, és azt, hogyan kapcsolhatja össze a világ törekvéseivel, vagy hogy hol vannak azok a pontok, amikor Isten akarata felülírja azokat. Gyakran kellett szembesülnie azzal, hogy sok ember nem nyitott: mintha a keresztség nem hozott volna lényeges változást az életükben, hiszen miatta el kellett volna engedniük bizonyos dolgokat, ám ők nem voltak hajlandóak erre. Ezt tapasztalta meg prágai érsekként, aztán Rómában, majd bencés szerzetesként cseh, orosz és lengyel földön is. Rendületlenül hirdette az evangéliumot, de újból és újból sok-sok bezárt szívbe ütközött. Végül, mielőtt Lengyelországból tovább indult volna, a Visztula torkolatának vidékén pogány poroszok meggyilkolták.

A szónok kifejtette: emberi mértékkel Adalbert élete nem látszik sikeresnek, mégis az életszentségével sok valóban hívő ember tiszteletét kivívta. Halála után pedig megmutatkozott életének a gyümölcse. Megvalósult nála az, amit Jézus mondott: ha a búzaszem elhal, sok termést hoz. Rövid időn belül szentté avatták, néhány évtized múlva pedig a prágaiak, akik ellenálltak neki és elüldözték, azt kérték, hogy az ereklyéit vigyék Prágába. Ma is rengeteg csoda és imameghallgatás történik a sírjánál.

Mi Adalbert mának szóló üzenete? – tette fel a kérdést Mohos Gábor. Először is, hogy ne ijedjünk meg a nehézségektől és a kudarcoktól, hanem minden nehézségben keressük Isten akaratát, mert nevel és formál minket. Adalbert kapcsolata – keresztjei hordozása révén – egyre jobban elmélyült Istennel. Élete megmutatja számunkra, hogy a kereszthordozás lényegileg hozzátartozik a keresztény élethez. Ez a titok életünk, hitünk középpontjához tartozik. Jézus a kereszten váltott meg minket. Nem kerülte ki a szenvedést, sőt éppen azt mondta: ezért az óráért jöttem. Egészen átadta nekünk az életét, a szenvedésben feláldozta önmagát. Aki keresztet hordoz, az valamilyen titokzatos módon Jézus megváltó áldozatához kapcsolódhat hozzá, ha tiszta, hitre nyitott szívvel fogadja a keresztet.

Mohos Gábor arra figyelmeztetett: ha egészen odaadjuk életünket Istennek, mint ahogyan azt Adalbert is tette, akkor az igazán jövőépítő lesz. Egyúttal emlékeztetett, hogy a jövő heti pápalátogatás mottója: „Krisztus a jövőnk!” Ha ebben a szellemben éljük a mindennapjainkat, akkor Isten művét építjük tovább, így az gyümölcsöző lesz. Adja Isten, hogy Szent Adalberthez hasonlóan mi is keressük mindig Isten akaratát, hogy ezzel magunknak és másoknak is megtaláljuk az örök üdvösséghez vezető utat – zárta szentbeszédét a püspök.

A szentmise végén, még a záró áldás előtt Mohos Gábor összesen tizenegy személynek adta át a Szent Adalbert-díjat.  

*

A díjazottak:

Baán László
1944. december 20-án született Szombathelyen. A gyakorlati, műszaki vonalon valójában mindent megtanult, ami csak létezett. Ezt a sokrétű tudását mindig mások szolgálatába állította. Emellett a levelező teológia elvégzése után imacsoportokat, közösségeket vezetett. A Covid-járvány idején is rendszeresen kereste a tagokat, hogy bátorítsa, erősítse őket. A rózsafüzér társulat vezetője és a szentségimádások állandó résztvevője. Az idős és beteg testvérekről való gondoskodás számára természetes.

Becker Erzsébet
Mint elkötelezett keresztény orvos lelkiismeretesen és irgalmas szeretettel végezte hivatását évtizedeken át. Nagy hangsúlyt helyezett a szegény és nehéz körülmények között élő betegek gyógyítására. Önzetlenül, igazi hiteles keresztény lelkülettel segítette őket, csakúgy, mint a hívő közösségben, ismeretségi körében lévő rászorulókat. A személyes szegénység, lemondás áldozatának árán is támogatva azt, akinek szüksége volt rá.

Férjével imádságos hívő életet élnek, tanúságtévő módon vannak jelen a magyar társadalomban.

Botos István
A Nagytétényi-plébánia képviselő-testületének 20 éve világi alelnöke. Megbízatását, illetve szolgálatát mindig lelkiismeretesen, felelősségérzettel, buzgósággal végezte és végzi. Aktív segítséget nyújtott a liturgikus ünnepekre, ünnepi alkalmakra való felkészülésben: a körmenetek, keresztutak, elsőáldozások, templombúcsúk szervezésében. Ő végzi a templom történetének feldolgozását, bemutatja azt a látogatók, csoportok számára. Szerepe volt az igen sikeres egyházközségi nyári tábor szervezésében, létrejöttében.

Csuhán Béláné
Erzsi mama, ahogy szólítja a Béke téri Szent László-plébánia közössége, tevékenyen részt vett a plébániai karitász megalapításában. Nevéhez fűződik az első egyházmegyei karitász tábor szervezése. Ezeknek a táboroknak a mintájára hozták létre a plébániai karitász tábort, amelyet 25 éven át szervezett. Ebben elengedhetetlen segítője volt férje, Béla bácsi, aki – bár reformátusnak lett megkeresztelve – felesége és gyermekei hatására katolizált.

Dimitrov László
Dorogon született, 1972. augusztus 31-én. Kiemelt elhivatottsága az Esztergomi Bazilika–Főszékesegyházban betöltött műszaki felügyeleti munka, az immár nyolc éve folyamatos gondnoksági feladatok ellátása. Nagylelkűsége, megbízhatósága, szakmai és emberi tisztessége bebizonyosodott a Kincstár átépítésekor, valamint a Főszékesegyház jelenleg is zajló felújítási munkálatai során. Munkaidőn és elvárásokon túl példás magatartást tanúsít, messzemenően szem előtt tartva és képviselve az Egyház és a bazilika érdekeit, ily módon nélkülözhetetlen szolgálatot tett és tesz a közösségnek. Lakóhelyén, Piliscséven több perióduson át, mint megválasztott alpolgármester a falu életében is segítő személyként ismerhették meg. Családjával, feleségével és gyermekeivel hasznos tagja a helyi közösségnek.

Eperjesi Tamás
1965. június 16-án született Budapesten. Már az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola végzése alatt tanítani kezdett a Dolgozók Iskolájában, majd más iskolákban is. Születésétől Pesthidegkúton él, elsőáldozó és bérmálkozó a széphalmi templomban volt. Évtizedek óta a képviselő-testület tagja, jelenleg világi elnöke. 30 éve sekrestyésként is segíti a mindenkori plébános munkáját. 25 éve minden nyáron jelentős szerepet vállal a hittantábor szervezésében, eleinte segítőként majd az elmúlt 15 évben főszervezőként is. Kiemelten fontos számára a gyermekekkel való foglalkozás. A templomi szolgálatra nem csupán saját idejének jelentős részét szánja rá, hanem családja is kiemelkedő szerepet vállal a szolgálatban, legyen szó zenéről, díszítésről, programszervezésről.

Ferenczy Rudolf
Közismert nevén Dax, az Esztergom-vízivárosi templom közösségének ma is aktív tagja. 1948-ban Dorogon született. Katonai szolgálata után egy ismerőse hívta a dorogi Szent József-plébánia közösségébe, hogy zenéljen és énekeljen a hittanos közösséggel. N1974. szeptember 21-én vette feleségül Molnár Évát: ettől kezdve együtt evangelizáltak. Gyermekük nem született, így minden szabadidejüket templomokban, plébániákon, közösségekben töltötték. Szerveztek énekes- és hittanos táborokat, betlehemezni jártak idősek otthonába, kórházba, sőt börtönbe is. Dax közel 250 dal szerzője, 10 önálló CD-lemeze jelent meg. Egyik dalának kezdő sorai jól összefoglalják az idén 75 éves Ferenczy Rudolf életét: „Jó utat találtam, Uram, a kezedet fogom és el nem eresztem…”

Hock Bertalan
Orgonaművész, 1953. július 9-én született zenész család gyermekeként. Középiskolai tanulmányai után, 1976-ban felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakára, ahol Gergely Ferenc orgonaművész professzor lett a tanára. Ezzel egy időben nyerte el a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom orgonista állását. A templom ének- és zenekarának állandó tagjaként, a templom orgonaművészeként számos kiemelkedő zenei és liturgikus eseménynek közreműködője volt szólistaként. Ahogy ő fogalmazott egy interjúban: „mindaz, amit gondolok hitről, a világ dolgairól, az emberi kapcsolatokról szavakba önteni nehezen tudom, de bárki megismerheti, ha meghallgatja játékom.”

Hollós Ágnes
1959. augusztus 21-én született Téten. Általános és középiskolai tanulmányait Győrben végezte. 1982-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Középiskolai Énektanár-és Karvezetőképző Szakán diplomázott. 1982 szeptembere óta a Lajtha László Általános Iskola énektanáraként dolgozik. 2013-ban az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán angol tanítói diplomát szerzett, azóta angol nyelvet is tanít. Mint helyettesítő karnagy kezdte el vezetni a Kispesti Jézus Szíve Plébánia énekkarát 1983 februárjában, de a kórustagok kérésére tovább maradt. Vallomása szerint második családjává vált az énekkar, élete szerves részének tekinti.

Szentváry-Lukács Jánosné Migály Piroska
1945. május 23-án született az ausztriai Dorfgasteinban. 1972-ben költözött az Istenhegyi Szent László-plébánia területére férjével, Jánossal, aki egy évvel ezelőtt bekövetkezett halálig szintén aktívan részt vett a plébánia életében. Piroska mindhárom gyermekét komoly, vallásos életre nevelte. A Kertészeti Egyetemen végzett kutatómunkája mellett a plébániai közösség szolgálatára mindig szakított időt. Napi szentáldozó, a Rózsafüzér Társulat tagja, a Missziós Imaközösség vezetője. A templomi liturgiában gondoskodik a zsolozsma előkészítéséről, vezetéséről, illetve, ha szükséges, sekrestyési feladatokat is ellát.

Vágvölgyi Éva
1950. december 4-én született, elkötelezett keresztény család ötödik, legkisebb gyermekeként. Kicsi korától kezdve muzsikusnak készült, de tizenkilenc évesen bekapcsolódott a katolikus ifjúsági életbe, s ez a kisközösségi tevékenység került élete középpontjába. Mivel hamarosan az államvédelmi hatóság látókörébe került, sok zaklatás érte. A diploma megszerzése után 1974-ben sajátos munkakört vállalt: a Csalogány utcai Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekei között nevelőtanári státuszban zeneterápiás kísérletbe kezdett egy elsős csoporttal. Aktív közreműködő volt a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat létrehozásában 1990-ben. A Jeromos füzetek című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, valamint az 1997-es kiadású Káldi-Neovulgáta szentírásfordítás Bibliafordító Munkaközösségének tagja. 1999-től 2021-ig a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír