„Bakonyától – Cserkútig” – Virtuális lelki séták a Pécsi Egyházmegyében

Az első séta a kővágószőlősi római katolikus plébánia területére vezet, amelyhez területileg Kővágószőlős, Cserkút, Kővágótöttös és Bakonya települések tartoznak. A plébánia papi szolgálatát Barics Gábriel plébániai kormányzó látja el, világi munkatársak aktív közreműködésével.

Barics Gábriel atya köszönti a lelki sétára indulókat, azt kívánva számukra, hogy „az út során legyenek olyan örömteli élményeik – utalva a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kővágószőlősi plébániatemplomra –, mint amelyek Mária útjából és Erzsébettel való találkozásából fakadtak”.

*

A pécsi püspökséget Szent István király alapította 1009-ben, majd a Mecsekben fekvő területeket adományozott az új egyházmegyének. Ennek része volt négy település a Jakab-hegy déli lejtőjén: Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút és Bakonya, amelyek a 13. század elején a pécsi káptalan birtokának részévé váltak. Ugyanebben a században mind a négy helyen román stílusú templom épült.

Az első írásos emlék az 1332–35. évi pápai tizedszedés kódexeiben található, mely szerint Bakonya plébánosa, Jakab pap 47, Kővágószőlősön Dénes pap 36, Kővágótöttösön Miklós pap 27 és Cserkúton Péter pap 17 báni dénár adót fizetett.

A török hódoltság idején a katolikus hívek lelkivezetését a pécsi jezsuita misszionáriusok és a civil licenciátusok látták el. A törökök elvonulása után a templomok viszonylag épségben megmaradtak. A hódoltság végével Kővágószőlősön már egyházmegyei lelkipásztor is tevékenykedett, aki 1701 óta folyamatosan szolgált.

Az 1714. évi egyházmegyei zsinat aktáiban olvasható, hogy a cserkúti Keresztelő Szent János- és a kővágótöttösi Szent Miklós-templom, valamint a bakonyai tető nélküli templom ekkoriban a kővágószőlősi Sarlós Boldogasszony-plébániához tartoztak.

A századok folyamán a templomokat átépítették, a cserkúti templom és a kővágószőlősi templomtorony alsó fele azonban a mai napig is majdnem eredeti formájában látható.

Első állomásunk Bakonya. A település templomának védőszentje Szent György, akinek liturgikus emléknapját április 24-én ünnepeljük. A falu szülötte, Kárász Gábor szekszárdi káplán mesélt a templomról, beleszőve ide kapcsolódó élményeit, hivatásának kezdetétől.

Bakonya község neve már 1235-ből származó levéltári feljegyzésekben megtalálható, mai nevét 1335-ben kapta. Az Árpád-kori templom a falu középpontjában áll. A 14. században pápai lajstromok még tesznek említést arról, hogy Bakonya plébánia volt. 1332 és 1335 között papja is volt, akit Jakabnak hívtak. A bakonyai templomot, annak állapotát a hódoltság megszűnte után, 1686-ban Bohus kanonok írta le először, az 1721. évben kelt vizitáció krónikájában. Eszerint az épület a környék legnagyobb hasonló alkotásai közé tartozott: tartós, erős kőszerkezetből készült, boltozata, hajója deszka volt, tetőzetét zsindely fedte. A templom tornya Bohus idejében romokban hevert, a kórus összeomlott, és az oltár kőlábazatát kivéve minden berendezési tárgya hiányzott.

Domsics Mátyás kanonok 1729-ben Bakonyán járt. Szintén megemlíti, hogy a templom szilárd kőlábazatból készült, ám elavult sekrestyéje összedőlt. Domsics idejében a kórust és az oltárt már újjáépítették, de a tornyot egy hozzá nem értő mester építette, ezért ormótlan munka volt.

A templom védőszentje Szent György, az őt ábrázoló festmény az oltár felett volt látható. Az épület következő felújítására 1800-ban került sor, ekkorra került ide a Jakab-hegyi pálos kolostorból a tömbszerű keresztelőkút. A munkálatok során a templomot meghosszabbították, szilárd toronnyal és ideiglenes sekrestyével látták el. Az épületet 1867-ben újra kibővítették, kereszthajót emeltek, és csehsüveg-boltozattal fedték be. Ezt követően majd száz évig ebben a formájában állt. A következő átalakításra 1972–74 között került sor. Az eredeti román stílus visszaállítása volt a cél, ezért lebontották az oldalszárnyakat és a barokk berendezést. A felújítás során a szentélyben középkori falfestmény töredékei kerültek elő.

1778–1972 között Bakonyának tizennégy plébánosa volt, akiket részben a templomban, részben a bakonyai temetőben helyeztek örök nyugalomra. 1972-től 2012-ig a bakonyaiak lelki életét a mindenkori pécsi görögkatolikus parókus látta el.

A falu keleti részén található a község kápolnája, amelyet 1807-ben emeltek Páduai Szent Antal tiszteletére.

„Az imádságos légkör, az emberek hozzáállása Istenhez és a hithez, a hagyományok ápolása és a szeretetteljes odafordulás nagy erővel bír, hatással tud lenni mások életére. Jómagam is ebben a kis faluban, ebben a templomban hallottam meg az Úr hívó szavát, épp úgy, mint korábban Csoma Dezső plébános, aki szintén Bakonya szülötte volt – meséli Gábor atya. – Bakonyán vallásos emberek éltek. Gyermekkoromban még élt a népi vallásosság, nagy becsben tartották a papjukat az emberek. Mára már nagyon kiürült a templom. Bízzunk továbbra is Isten kegyelmében, és reméljük, hogy egyre többen felismerik, hogy Krisztus nélkül nem tökéletes az élet.”

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír