„Ha a pápa is tornázik...” – Szent X. Piusz és az olimpia

Szent II. János Pálról köztudott, hogy szeretett síelni, úszni és általában mindenféle testmozgást végezni. Az azonban már kevésbé ismert, hogy egy másik szent pápa, X. Piusz – aki 1903-tól 1914-ig ült Szent Péter trónján – II. János Pál pápa előfutára volt a sportszeretet terén.

Giuseppe Sarto, a későbbi X. Piusz pápa, a Veneto régióbeli Riesében született. Jó gyalogló volt, és a testmozgás iránti szeretetét pápasága alatt is megőrizte – egy olyan korban, amikor az Egyház erre még kevéssé volt fogékony.

Egy történet szerint: amikor a pápa egy csoport atlétát fogadott, akik piruett- és gúla- (emberpiramis) bemutatót tartottak a Vatikánban, egy szkeptikus bíboros odasúgta neki: „Ugyan, hova vezethetné ez az emberiséget?” Mire X. Piusz így válaszolt: „A Paradicsomba”. És hozzátette: „Ha az emberek nem értik meg, hogy a mozgás mire jó, akkor magam fogok tornázni mindenki szeme láttára! Így legalább láthatják majd, hogy ha a pápa is tornázik, akkor ők is megtehetik.”

De a pápa az olimpiai játékok lelkes támogatója is volt. A vatikáni levéltárban találtak egy beszámolót egy találkozóról, amely X. Piusz és a modern olimpiai játékok kezdeményezője, Pierre de Coubertin báró között történt.

A francia nemes csalódott volt mind a párizsi (1900), mind a Saint-Louis-i (1904) olimpiai játékok gyenge visszhangja miatt; a korabeli média a világkiállításokat az olimpiáknál lényegesen előrébb sorolta. Úgy határozott, hogy megpróbálja az olimpiai játékokat Rómában népszerűsíteni. 1905-ben Rómába utazott hát, és találkozott X. Piusz pápával.

A levéltári beszámoló szerint a báró a pápánál lelkes fogadtatásra talált: X. Piusz megígérte, hogy megáldja a sportolókat, amennyiben az 1908-as játékok helyszíne Róma lesz. A beszámoló azonban leírja azt is, hogy mivel a „római kérdés” (azaz az egységesített Olaszország és a Szentszék viszonya) akkorra még nem tisztázódott, és a pápa a „Vatikán foglya” volt, X. Piusz nem ígérhetett konkrét segítséget, még kevésbé, hogy személyesen is meg tud jelenni a játékokon.

Akárhogy is volt, Coubertin báró terve megbukott az olasz vezetők és az akkori miniszterelnök, Giovanni Giolitti előtt, hiszen sok pénzre volt szükség, hogy a háborúból éppen kikecmergett országot helyreállítsák. Ilyen helyzetben pedig az olimpia szükségtelen luxus lett volna…

Így történt, hogy „a függöny legördült a Tevere-parti jelenet előtt, de rögtön fel is libbent a Temze partjain” – olvasható a francia báró emlékirataiban, ugyanis az 1908-as olimpiai játékoknak végül London adott otthont.

Forrás: La Croix

Fotó: Vatican News; Wikipedia

Magyar Kurír