Oscar Cantoni, a comói egyházmegye püspöke azonnal a helyszínre sietett, és kifejezte mély megrendülését. „Meg vagyok győződve róla, hogy Roberto atya a szomszédunkban élő szent volt a maga egyszerűségével, ahogyan szeretettel közeledett mindenkihez. Nagyon sokan tisztelték, nem hívő, nem keresztény emberek is, amiért testvéri, szolidáris segítséget nyújtott mindenkinek ebben a városban, amelynek oly sokat kell még tanulnia a szolidaritásról, ami a béke új neve”.
Úgy emlékezett a meggyilkolt papra, mint aki mindig tárt kapukkal várta a hajléktalanokat: „Igazi lelkipásztor volt, odaadta magát az embereknek, mindenkinek. Sokszor elmondta nekem, hogy »a szegények Krisztus teste«. Úgy fordult oda az emberekhez, hogy megtapasztalhatták általa Isten gyengédségét, aki lehajol a szükséget szenvedőkhöz… Nem kímélte magát, élete odaadott élet volt.” Hozzátette: látszik ez abból is, ahogyan a szegények fogadták a halálhírét. Olyan volt számukra, mint egy apa.
Roberto Malgesini a Boldog Scalabrini lelkipásztori közösség tagja volt. Sokan gyűltek köré, hogy segítsék szolgálatát a szegények között. Felsőtagozatos és középiskolás diákokkal járta a város utcáit, hogy ételt vigyen a hajléktalanoknak – ezért a tevékenységéért 2017-ben Como város önkormányzata büntetést akart kiszabni rá. Nem volt plébános, mert az utca volt a plébániája, a népe pedig az a sok elkeseredett ember, aki az utcán élt. Egy pillanatig sem habozott, ha egy hajléktalant el kellett vinni valahová autóval. Mindenkihez szeretettel fordult; ott segített, ahol szükség volt rá.
A gyilkosság reggelén már minden készen állt, hogy reggelit vigyen a szegényeknek, kis szürke Pandája ott állt megpakolva a templom előtt. Gyilkosa az egyik támogatottja volt, jó kapcsolatban voltak, de az 53 éves, tunéziai származású, a hajléktalanok éjszakai szállására befogadott férfi (akit az év elején már kiutasítottak az országból) súlyos mentális problémákkal küszködött. Késsel végzett áldozatával, majd a rendőrségre ment, és feladta magát.
A Szent Rókus-templom előtti téren sokan gyűltek össze, nagyon sok szegény, hajléktalan, bevándorló siratta jótevőjét. „Olyan volt, mintha az apám lenne – mondta el a 36 éves, román származású Gabriel Nastase. – Amikor megérkeztem Romániából, egyedül, pénz nélkül, nem volt munkám, ő volt az első, aki segített nekem. Később találtam munkát, de mindvégig kapcsolatban maradtam vele, ha orvosságra volt szükségem, vagy orvosi vizsgálatra kellett mennem, mindig őt hívtam.”
A gyilkosság estéjén a püspök rózsafüzér-imádságot vezetett a székesegyházban, hívott mindenkit, hogy imádkozzanak Roberto atyáért, a családjáért, a gyilkosáért. Nagyon sokan gyűltek össze, megtelt a székesegyház előtti tér is. Beszédében a főpásztor a szeretet új vértanújának nevezte Roberto Malgesinit. Elmondta, hogy volt már egy elődje, hiszen hasonló eset történt a városban: Renzo Beretta szintén comói pap volt, aki teljesen átadta magát Krisztusnak, akit a szegényekben szolgált. 1999-ben hasonló módon gyilkolták meg.
A püspök hangsúlyozta, hogy Roberto atya nem menekült el a szegények keresztjei elől, és nem is mondott hangzatos beszédeket, de mindenkit segített: nem tett különbséget jók és rosszak, olaszok és bevándorlók, keresztények és nem keresztények között. Minden hírverés nélkül, szelíden, szerényen, szinte rejtőzködve szolgálta őket. Boldog papként emlékezett rá, aki boldogan szolgálta Krisztust a szegényekben, a hajléktalanokban, a rabokban, a prostituáltakban. Krisztus élő testét látta bennük. Időt, energiát szánt a sok megpróbáltatáson keresztülment emberekre, figyelt rájuk.
Emlékeztetett arra is, hogy a comóiak mekkora csodálattal voltak Roberto Malgesini iránt. Amikor együtt ment vele végig az utcán, mindig meglepte, milyen sokan üdvözlik őt mosolyogva. Korunk embertelen légkörében, amelyet mindannyian belélegzünk, az Atya gyengédségét sugározta. Sok fiatal találta meg benne azt, aki példát mutat Krisztus és a testvérek szeretetéről. Megtestesült benne, amit Tertullianus mondott: a vértanúk vére új keresztények magvetése.
Az imádság után sok fiatal ott maradt, és folytatta az imavirrasztást a téren.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Agensir; Famigliacristiana; Avvenire
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria