„Tudom, kinek hittem” – Végső búcsút vettek Andreas Laun OSFS nyugalmazott salzburgi segédpüspöktől

Kitekintő – 2025. január 14., kedd | 16:46

A salzburgi főegyházmegye január 13-án vett végső búcsút Andreas Laun nyugalmazott segédpüspöktől. A salzburgi székesegyházban tartott gyászmisét és a temetési szertartást Franz Lackner helyi érsek vezette; a szentbeszédet Erdő Péter bíboros mondta. A dómból körmenetben kísérték utolsó útjára az elhunytat a Szent Péter-templom temetőjébe, ahol a káptalani kriptában helyezték örök nyugalomra.

Andreas Laun püspök halálát követően a salzburgi érsekség honlapján emlékoldalt nyitottak, amely részvétkönyvet is tartalmaz, ahol sokan fejezik ki köszönetüket Andreas Laun életéért, tanításáért, hitéért, aktív segítségnyújtásáért, az életvédelem és a családok iránti rendíthetetlen elkötelezettségéért, a valóságról és tényekről való nyílt és világos kommunikációjáért, és mindenekelőtt a rászorulók, köztük a gyermeket váró nők személyes érdekképviseletéért és aktív támogatásáért.

Andreas Laun (1942–2024) a Szalézi Szent Ferenc oblátusi közösség (OSFS) tagja volt, libertinai címzetes érsek. 1995–2017 között a salzburgi érsekség segédpüspöke.

Oberalmban, a Schloss Kahlsperg idősotthonban érte a halál, ahol életének utolsó három hónapját töltötte. Ezt megelőzően, 2017 októberétől, nyugállományba vonulása után visszavonultan élt salzburgi otthonában.

Elkötelezetten képviselte az emberi élet védelmét a fogantatástól a természetes halálig. A magzatok élethez való jogának erős és bátor szószólója volt. „Egyértelmű beszéddel” harcolt a Katolikus Egyház házasságról és családról szóló tanításának társadalmi elfogadottságáért.

A salzburgi főegyházmegye január 13-án vett végső búcsút korábbi segédpüspökétől, Andreas Launtól, aki életének 83. évében, 2024. december 31-én hunyt el.

A nyugalmazott segédpüspök földi maradványait január 10-én, pénteken este a salzburgi székesegyházban ravatalozták fel, majd halotti vesperást imádkoztak; szombaton reggel halotti officiumot végeztek az elhunytért.

A gyászolók a hétfői gyászmisét megelőzően több napon keresztül – közös rózsafüzér imádsággal, az esti vesperások alkalmával, csendes imádsággal – róhatták le kegyeletüket az elhunyt koporsója előtt.

A január 13-án, hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő koncelebrált gyászmisén mintegy nyolcszázan vettek részt, köztük egyházi és közéleti személyiségek – Ausztria püspökei, nyugalmazott főpásztorok, több mint ötven pap az országból és külföldről; számos apát; Josef Költringer, a Szalézi Szent Ferenc oblátusi közösség tartományfőnöke.

Jelen voltak a román ortodox és szerb ortodox egyházközség, valamint a salzburgi iszlám vallási közösség képviselői is.

A szentmise főcelebránsa Franz Lackner salzburgi érsek volt, és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mondott szentbeszédet.

A szertartás kezdetén felzúgtak a székesegyház harangjai.

A liturgiát Franz Lackner érsek nyitotta meg.

„Beteljesedett életének utolsó útjára kísérjük” a nyugalmazott salzburgi segédpüspököt. „Imádkozunk érte, annak az Istennek az irgalmas szeretetére bízva őt, akinek nevében Andreas Laun püspök az emberek között szolgált” – fogalmazott a főpásztor.

Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek kiemelte Andreas Laun püspök „Krisztus és az emberek iránti mély, példamutató szeretetét”. „Az Isten iránti szeretet és a felebaráti szeretet egy nagy egészet alkot – fejtette ki a bíboros. – Jézus példáját követve meg kell tanulnunk mindkettőt egyszerre és maradéktalanul gyakorolni. Teljes odaadással, ami csak a hit és a szeretet által lehetséges.”

Andreas Laun „püspöki jelmondata a Timóteus második leveléből vett »Scio cui credidi« (2Tim 1,12) »Tudom, kinek hittem« volt. XVI. Benedek pápa e mondat kapcsán 2007-es heiligenkreuzi látogatása alkalmával – amelyen Franz Lackner érsek is jelen volt – kifejtette: »Mi nem egy dogmában, egy tanításban, dogma- vagy erkölcsi rendszerben hiszünk. Mi egy személyben hiszünk!«

Ez a legfontosabb kérdés a mai keresztények számára – emelte ki Erdő Péter. – Nem pusztán emberi ésszel keresünk észszerű és kellemes megoldásokat az egyes emberek és a társadalom életére. A megfeszített és feltámadott Krisztus tanítványai vagyunk, aki valóságos történelmi személy volt, akinek tanítása és munkássága felismerhető a történelemben, még ha beszédeit nem is rögzítették digitálisan.”

Andreas Laun püspök „hűségesen és bátran hirdette az Egyház hitét”. „A filozófia eszközeivel tárta fel a hit örökségét, védelmezte az élet méltóságát. Szívügye volt az élet védelme” – hangsúlyozta prédikációjában a bíboros, méltatva Andreas Launnak a bioetika és a zsidósággal folytatott vallásközi párbeszéd terén elért eredményeit is.

Erdő Péter arról is szólt, hogy Andreas Laun püspök szoros kapcsolatot ápolt Magyarországgal. Elismert előadója volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottsága által szervezett rendezvényeknek. Különböző iskolai korosztályok számára írt hittankönyvei és néhány más műve magyarul is megjelent. „Sok hívő, pap és püspök nagyon hálás neki ezért hazánkban is” – emelte ki a bíboros.

„A Krisztushoz és tanításához való feltétlen hűség a Szentlélek segítségével megvalósul a jelenben. Kérjük a Szentlelket, hogy a hűséges és nagylelkű teológusok által is segítse az Egyházat, hogy megtaláljuk a helyes utat! Imádkozzunk Andreas Laun püspökért, hogy ő, aki oly sokat küzdött az életért, örök életet nyerjen a mindenható és irgalmas Istennél!” – fohászkodott szentbeszéde végén Erdő Péter.

A gyászmisén részletek hangzottak el Mozart Requiemjéből.

A szertartás végén Franz Lackner érsek megáldotta a koporsót, majd – a székesegyház harangjainak zúgása mellett – körmenetben kísérték az elhunyt segédpüspököt a Szent Péter-templom temetőjébe.

Andreas Laun püspök földi maradványait a Salzburg óvárosában található Szent Péter-temető káptalani kriptájában helyezték örök nyugalomra.

A temetési szertartást Francz Lackner érsek végezte.

Andreas Laun 1942. október 13-án született Bécsben. Családja 1945-ben Salzburgba költözött. A salzburgi Borromäum gimnázium elvégzése után filozófiát tanult a Salzburgi Egyetemen. 1962-ben csatlakozott a Szalézi Szent Ferenc oblátusi közösséghez, és Bajorországban, az eichstätti Salesianum Rosentalban kezdte meg a noviciátust. Teológiát először az Eichstätt-Ingolstadti Katolikus Egyetemen tanult, majd 1966-tól 1970-ig a svájci Fribourg-i Egyetemen, ahol francia szakos is volt.

1966. szeptember 17-én tett örökfogadalmat. 1967. június 29-én szentelték pappá Eichstättben. A következő években a felső-ausztriai Ried im Innkreisben és a bajor Ingolstadtban nevelő, valamint Bécs-Döblingben káplán volt, majd 1989-től 1995-ig Bécsben a kahlenbergerdorfi plébánia lelkésze.

1976-ban megalapította a „Gondozó családok” kezdeményezést, amely később „Szülők a Gyermekekért Egyesület” néven működött. A nem felekezeti egyesület fókuszában a helyettesítő családok: a nevelő- vagy örökbefogadó családok támogatása, képzése és a számukra nyújtott tanácsadás állt.

1973-ban doktorált Fribourg-ban az etika természetjogi igazolása a modern katolikus erkölcsteológiában témában. Egy évvel később a Bécsi Egyetem erkölcsteológiai tudományos asszisztense lett. 1981-ben habilitált erkölcsteológiából a Bécsi Egyetemen. 1981 és 2017 között az ausztriai Heiligenkreuzi Filozófiai-Teológiai Egyetem erkölcsteológia-professzora, 1981 és 1987 között a bajorországi Benediktbeuerni Filozófiai-Teológiai Egyetem professzora volt. 1985-ben az eichstätti Szalézi Szent Ferenc oblátusai képzési központ rektora lett. 1986 és 1989 között a Katolikus Családszervezet lelkiigazgatója, valamint 1987-től 1995-ig a Bécsi Katolikus Akadémia főtitkára.

Szent II. János Pál pápa 1995. január 25-én kinevezte salzburgi segédpüspökké és libertinai címzetes püspökké. Georg Eder érsek szentelte püspökké ugyanazon év március 25-én a salzburgi székesegyházban.

1995-től a házasok és a család lelkigondozásáért felelős püspöki helynöként szolgált, valamint az egészségügyi dolgozók pasztorációjáért felelős pápai tanács tanácsadójaként. Tagja volt az Európai Teológiai Társaságnak és a Societas Ethicának is. 2017. október 13-án, 75. születésnapján Ferenc pápa elfogadta, hogy az életkorára való hivatkozással lemondott a segédpüspöki szolgálatról.

Élő, személyes kapcsolata volt Magyarországgal. Büszkén vallotta, hogy az Egyháznak talán egyetlen olyan (más nemzetiségű) főpapja, aki magyarul tanul. Sokszor járt Magyarországon, előadásokat tartott, részben magyarul.

Több könyve is megjelent magyar fordításban: Szerelem és párkapcsolat a katolikus egyház szerint; A szerelem dinamikája. Új szempontok a Rötzer-féle természetes fogamzásszabályozáshoz; Keresztény ember a modern világban; Örömmel az Isten útján. Isten parancsolatai. Édesapja, Hellmut Laun megtérésének története Ahogy rátaláltam címmel 1985-ben jelent meg magyarul Bécsben, az OMC Kiadónál.

Fordította és összeállította: Gátas Judit

Forrás: eds.at; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; salzburgi főegyházmegye

Fotó: Salzburgi főegyházmegye (eds.at)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria