A Római Egyházmegyei Kórust a pap és zeneszerző 1984-ben alapította azzal a céllal, hogy az egyházmegyei liturgiákat szebbé tegye. Marco Frisina – a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház karnagya, Szent II. János Pál pápa közeli barátja és legkedvesebb zeneszerzője, a Vatikáni Lelkipásztori Istentiszteleti Központ igazgatója – éppen a koncert másnapján, december 16-án, hétfőn töltötte be a 70. életévét.
„A jövőre nézve remélem, hogy ugyanolyan lelkesedéssel folytathatjuk – nyilatkozta –, mert ez nem egy lezáruló, hanem egy új fejezet, amely most kezdődik. A szentév vigíliáján vagyunk, a 2000-es után ez lesz a második szentév, amelyet zenével töltünk be, már készen állunk erre. Mostanra a Római Egyházmegye Kórusa már nemcsak szebbé teszi a liturgiát, hanem az evangelizáció eszköze is, a koncerteket megelőzően katekéziseket is tartok. Remélem, hogy ezen az úton tudunk tovább haladni.”
2021. szeptember 12-én a Hősök terén a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Ferenc pápával ünnepelt záró szentmiséjén, a Statio Orbison a felajánlásra Marco Frisina kifejezetten a kongresszusra komponált, Supplices te rogamus című műve hangzott el, amelyet maga a szerző vezényelt.
2022-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának vendége volt, ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Örömmel és reménnyel teli beszélgetés volt, szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe a pap zeneszerző születésnapján:
„A zene – minden művészet, de legfőképpen a zene – olyan eszköz, amely egyesíti az embereket, és Istenhez emel. S egyedülálló, csodálatos tulajdonsága, hogy mindenkit egyszerre, egy időben képes felemelni.”
„A zene – Istentől eredő hivatásánál fogva – mindig a szeretet megnyilvánulása. Amikor énekelünk, szeretettel, örömmel tesszük, és boldogok vagyunk. A liturgiában az énekek az Isten és a testvérek iránti szeretet dalai. Igaz ez mindenre, ami szép és fontos. A szép dolgoknak nincs áruk, mert mindig a szeretet megnyilvánulásai.”
„Mindenben megtalálhatjuk Istent, mert mindenütt ott van. Jelen van a hétköznapokban, amikor az édesanya ebédet főz a gyerekeinek, mindig velük van. Isten ott van a fájdalom, a szenvedés helyein, a háborúkban is. Sőt ott még inkább jelen van, és szeretné, ha az emberek rátalálnának, ha látnák őt. Mi vagyunk távol tőle, nem ő tőlünk.”
„A karácsony az ámulat ideje, amikor elcsodálkozhatunk azon, hogy Isten mindennek ellenére eljön közénk. És ez gyönyörű! Nem hatalommal, harsonákkal, hadsereggel érkezik, hanem bepólyált gyermekként, egy jászolban, az újszülött védtelenségével. Ez a karácsony: a közénk érkezett istengyermek, ámulat, öröm, gyengédség, fény, remény és az igazi béke.”
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: Diocesidiroma.it
Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; Coro della Diocesi di Roma/Facebook
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria