A rendezvényről szóló tudósításunk első része ITT olvasható.
Dobszay Ambrus, a Zsámbéki Premontrei Technikum első igazgatója négy kötetet mutatott be, amelyek a premontrei nővérek történetét dolgozták fel. A magyarországi premontrei nővérek 1927–1950 című könyvet Artner Vilma M. Bernadett írta, 1985-ben jelent meg, szamizdat kiadásban. A premontreiek most újra megjelentették a kötetet, fotókkal kibővítve.
A török uralom miatt a premontreiek női ága a 16. század végén megszűnt Magyarországon, és csak 330 év után, 1927-ben alakult újjá itt a közösség, Ráday Sebestyén jászói premontrei kanonok kezdeményezésére. Az első elöljáró a lengyel Anzelma Wisnicka lett; a közösség hat nővérrel indult, 1950-re hetvenen lettek. A könyv az újraalapítástól az 1950-es szétszóratásig tárgyalja a premontrei nővérek hazai tevékenységét.
A Premontrei nővérek Magyarországon című könyvet Jakits Orsolya Johanna nővér írta. Felhasználta forrásként Artner Vilma M. Bernadett nővér munkáját is. A 12. századtól napjainkig mutatja be a premontrei női kanonokrend történetét. A kötet kiemelten tárgyalja a premontrei nővérek oktatásban és szegénygondozásban végzett tevékenységét.
A Premontrei nővérek világszerte című kötetet a zsámbéki premontrei nővérek szerkesztették, magyar és angol nyelven is megjelent, ez már a harmadik, javított kiadás. Két földrészen tizenegy országban, tizennyolc kolostorban működnek a nővérek, lelki unióként, összehangolva tevékenységüket.
A Symposium – A premontrei nővérek nemzetközi találkozójáról című kötetet ugyancsak a rendi közösség tagjai szerkesztették. A németországi Windbergben 2015-ben tartottak egy konferenciát, amelyen kifejezetten a premontrei női szentekről és szent életű nővérekről volt szó. A kötet az ott elhangzott előadások anyagát tartalmazza.
Babarczi-Győrffy Andrea teológus, a Jel Kiadó vezetője Tarsicius Jan van Bavel OSA Magyarázatok Szent Ágoston Regulájához című kötetének magyar kiadását mutatta be, amely 2021-ben, a premontrei rend alapításának 900. évfordulójára jelent meg a zsámbéki premontrei nővérek kiadásában, Jakits Orsolya Johanna nővér kiváló fordításában.
Babarczi-Győffy Andrea emlékeztetett rá: Tarsicius Jan van Bavel atya könyve először 1982-ben jelent meg, majd több kiadása követte. Megemlítette, hogy Van Bavel atyát személyesen ismerte. A tudós katolikus pap és Ágoston-rendi testvér hatalmas tudása ellenére mindig szerény, csendes, visszahúzódó ember volt, amikor viszont Szent Ágoston tanításáról beszélt, a Krisztusért tüzes szeretettel égő szerzetes szólt belőle. Babarczi-Győrffy Andrea Van Bavel atya Regula-kommentárjának megjelenése után néhány évvel került Belgiumba, Leuvenbe, az (akkor még katolikus) egyetem teológiai karának posztgraduális képzésére. Közben Szent Ágostonnal foglalkozó disszertációjának megírásához gyűjtött anyagokat. Van Bavel atya a patrisztika tanszék professzora volt, ő lett a mentora. Rendszeresen járt Heverlee-be, az Ágoston-rendi atyák rendházába, ahol a szerzetesek Európa legnagyobb Szent Ágostonnal foglalkozó intézményét, az Ágostonos Történeti Intézetet és annak könyvtárát működtetik ma is, az egyetemmel együttműködve. Van Bavel atya volt az egyik alapítója és hosszú évekig igazgatója az intézetnek.
A tudós szerzetes javasolta Babarczi-Győrffy Andrea dolgozatának a következő címet: A Szentlélek és a szeretet mint az Egyház egységének az alapja Szent Ágoston antidonatista írásaiban. Ennek kapcsán sokat foglalkoztatta az a gondolat, hogy Szent Ágoston egész munkásságában fellelhető a szeretet témája. A krisztusi parancs – „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 13,34) – minden hívőnek életprogramot és feladatot ad, azonban senki számára nem valósítható meg pusztán emberi erőből, szükség van ehhez a Szentlélek állandó segítségére. Ez minden közösség működésének az alapja, ez biztosítja az egységet, amikor az egyének képesek túllépni személyes érdekeiken a többiek iránti szeretetből, hogy egy szív, egy lélek legyenek. Ez vonatkozik az Egyház nagy közösségére, a szerzetesi közösségekre és a család közösségére is, bár különféle módokon. Ahogy Ágoston különféle írásait, úgy a Regulát is áthatja ez a szerzetesi életre vonatkoztatva.
Kusler Ágnes művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa a 900 éves a premontrei rend – Tanulmányok a rend magyarországi történetéről, művelődéstörténeti jelentőségéről és a Premontreiek 900 – A 900 éves premontrei rend története Magyarországon – Kiállítási katalógus című kiadványokat ismertette.
Az előadó emlékeztetett rá: a Magyar Nemzeti Múzeumban 2021. május végétől szeptember végéig megrendezett tárlat áttekintést nyújtott a rend alapításáról, lelkiségéről, magyarországi múltjáról és jelenéről. A kiállítás katalógusát ketten szerkesztették, Kovács Ágnes, a Gödöllői Premontrei Apátsági Levéltár vezetője és Kusler Ágnes. A katalógus két részre oszlik. Az első felében a premontrei rend 900 éves magyarországi jelenlétének helyszíneit ismerhetjük meg. Az egyes apátságok, rendházak és iskolák ismertetéséhez felhasználták a legfrissebb kutatási eredményeket is. A katalógus második fele a kiállítás anyagát mutatja be.
A másik kötetben a premontrei rend magyarországi történetével, kulturális és művelődéstörténeti jelentőségével kapcsolatos tanulmányokat olvashatjuk. A kiadvány alapját a Gödöllői Premontrei Apátság Iskolaközpont épületében 2020 szeptemberében megrendezett nagyszabású rendtörténeti konferencián elhangzott előadások adják. A szerkesztési munkálatokat itt is Kusler Ágnes és Kovács Ágnes végezték.
Bárcziné Kapovits Judit, a Premontrei 900 programsorozat projektkoordinátora a 900 éve premontreiek – Jubileumi évkönyv című kiadványt mutatta be, diavetítéssel kísérve. Elmondta: a kötetben a jubileumi esztendő kiemelkedő eseményeit örökítették meg, mely minden premontrei közösségben 2020. advent első vasárnapjától 2022 vízkeresztjéig tartott. A programokban és kegyelmekben gazdag megemlékezés sikerének összetevői: a papok, szerzetesek, világiak imái és a tudósok, művészek, tanárok, diákok, hívők áldozatos, fáradtságot nem ismerő munkája.
A könyvbemutatón zenei szolgálatot végzett a Premontrei Kántorátus. Az est műsorvezetője Holnapy Dénes Márton OPraem volt.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria