Az igazi próbatétel

Háborús időkben nehéz szívvel olvassuk Jézusnak a végidőkre vonatkozó szavait. Körülvesz minket, a házunk ajtaján kopogtat a nyomorúság, amelyet a leírhatatlan emberi gonoszság hozott a világba. Talán vannak olyanok, akik úgy vélik: most már jobb is lenne, ha nem folytatódna tovább ez a történelem.

A Mester kijózanító szóval fordul felénk. A jeleket firtatókat lehűti. Egyrészt azt mondja nekik, hogy bár a sok rossz bekövetkeztére sor kerül, ez még egyáltalán nem jelenti a világ végét. Másrészt arra int, ne higgyünk azoknak, akik azt hirdetik magukról, hogy információkkal bírnak az Atyaisten titkos akarata felől. Másként fogalmazva: egy hívő keresztény mihelyst meghallja, hogy egy látnok, hírnök, akárki kész dátummal és forgatókönyvvel érkezik a véget illetően, azonnal fogja menekülőre. Az illető csakis sarlatán lehet, akármennyire is a szentség, a misztikum ködébe burkolózva közeledik felénk.

A végső próba ugyanis nem pusztán abban áll, hogy a kozmikus vagy történelmi csapásokat miként tudjuk elviselni. Ha így lenne, akkor a moziban látott apokaliptikus akciófilmek hősei lennének a legnagyobb szentek, akik a végtelenül kiélezett és szélsőséges helyzetek közepette heroikus kitartással és erővel állva maradnak. A világ sorsát azonban nem filmesek írják, a szentek pedig nem „nagy túlélők“.

Az igazi próbatétel a szívünkben játszódik le. Mit teszünk akkor, amikor a szeretet kötelékeiben hozzánk legközelebb állók fordulnak ellenünk? Hogyan adunk feleletet a rosszindulatra, a bántásra, az üldözésre? Milyen magatartást tanúsítunk akkor, amikor pellengérre állítanak vagy igaztalanul megvádolnak minket? Mindezek az élethelyzetek „kicsi világvégék“, hiszen bennük valamiképpen véget ér az „ártatlanság kora“. Saját életem tapasztalata alapján is merem állítani: vannak olyan külső kihívások, terhek, sőt rossz történések, amelyek idején úgy érzem, összetörök és elfogy az erőm. De telnek a keserű órák, napok, hetek, hónapok, évek – és egyszer csak azt élem meg, hogy átjutottam az árnyékok tengerén. Az, ami sokszor elviselhetetlennek tűnik, mégis hordozható. Ám amikor az emberi viszonyaimban, a legbensőbb életem tereiben üti fel a fejét a gonoszság, akkor mihez kezdek? A külső nehézségek felvetnek kérdéseket – a belsőként megélt ártás azonban könnyen taszít kétségbeesésbe. „Állhatatossággal őrzitek meg a lelketeket“ – figyelmeztet Jézus. A végső próba, a szívbéli, végül a hitről és az Isten iránti feltétlen bizalomról szól. Hogyan tudjuk kiállni? Csakis a kegyelem ajándékaként.

Török Csaba