A görögkatolikusság különleges szigete – Templombúcsú és ikonosztázszentelés Dunakeszin

Akik Kelet-Magyarországon élnek, hozzászokhattak már a jellegzetes görögkatolikus dallamvilághoz, ha viszont Dunakeszin jár valaki, akkor azt hihetné a szertartáson, hogy Görögországba érkezett. Bubrik Miklós parókus és kántorként közreműködő fiai ugyanis előszeretettel használják az ottani hangzást és hajlításokat, ami egészen különleges hangulatot teremt minden alkalommal a Szent Liturgiákon.

Az apostoli szakaszból emelt ki egy fontos mondatot prédikációjában Kocsis Fülöp érsek, Szent Pál apostol rómaiaknak írt leveléből: „Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében.”

Isteni vagy emberi dicsőség?

„Mit jelent az, hogy az ember részesül az isteni dicsőségben? – tette fel a kérdést a metropolita. – Ha őszinték vagyunk, szeretjük a dicsőséget. Sőt azt látjuk, hogy sokan mindent megtesznek azért, hogy tündökölhessenek az ember dicsőítésében. Ezért vannak sztárok, csillagok, akik aztán félelmetes apparátussal, pénzt, energiát nem kímélve próbálnak tündökölni az emberek előtt, hogy dicsőítsék őket. Mi is szeretjük, ha megdicsérnek minket: amikor kapunk egy oklevelet a munkánkért, amikor a főnöktől kapunk egy elismerő szót, de a kisgyermek is örül, ha megdicsérik. Ebben semmi rossz nincsen, sőt a pszichológusok is megerősítik, milyen sokat jelent a dicséret. Érdemes élni vele.

Ez azért jó érzés, mert el van ültetve bennünk, hogy mi igazából nem ezeket a sekélyes emberi dicséreteket szomjazzuk és éhezzük, hanem az Isten dicsőségét. Csak nem gondolunk bele, és ha ezt nem látjuk, nem érzékeljük, akkor még kevés a hitünk” – emelte ki a főpásztor. 

A hitben előre kell haladni, hogy észrevegyük, micsoda isteni megdicsőülés vár ránk. S minél inkább fölnyitjuk a szemünket, a hit minél inkább tiszta látást ad, annál inkább megértjük, milyen sekélyes az emberek dicsérgetése. Nem érdemes érte mákszemnyi erőfeszítést sem tenni.

A hitben tehát növekednünk kell – de hogyan?

Kocsis Fülöp így folytatta: „Bizánci egyházunk mindent megad, hogy növekedhessünk a hitben. Azért festettük ilyen szépre ezt a templomot, azért állítottuk az ikonosztáziont a szentély és a templomhajó közé, hogy ez is növelje a hitünket. A bizánci egyházban hihetetlenül bonyolult az ikonográfia. Rengeteg kép van szentekről, az evangéliumi és ószövetségi jelenetekről, alig-alig igazodik el benne az ember. De ilyen a liturgiánk is. Rengeteg ének, himnusz, hang kap benne szerepet: bonyolult. Azért, mert

ami itt a templomban megjelenik, az nem más, mint a teremtett világ szépségének leképezése. Hiszen a világ is bonyolult. A fizika, a matematika, a kémia, a biológiai törvények – nem győzzük fölfedezni a világot. Bonyolult és gyönyörű

– hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepe

„Kik voltak ők? Péter, a tudatlan halászember, akinek három év sem volt elegendő Krisztus jelenlétében, hogy fölismerje, mi az ő hivatása, és az utolsó pillanatban is megtagadta mesterét, mégis az Isten kiválasztottjaként főapostol lett. Pál, aki üldözte a keresztényeket, szintén főapostollá lett.

Nem az számít, hogy honnan jön, hanem hogy milyen utat jár be az ember; hisz-e abban, hogy eljut az isteni megdicsőítésbe.

Az Úristen Szent Pétert és Szent Pált megdicsőítette. Erre a dicsőségre vagyunk meghívva mindnyájan. Ne féljünk tőle. Krisztus által a hitben szabad utunk van a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk. Közelítsünk e kegyelem felé, hogy élhessünk vele, és merjünk dicsekedni azzal a reménnyel, hogy az isteni dicsőségben lesz részünk” – erősítette meg a metropolita.

„Egy település ereje, cselekvőképessége a közössége erejétől függ” – e szavakkal kezdte köszöntőjét Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere, kiemelve, hogy a hitéleti közösségek különösen erős csoportok. Dunakeszin jó néhány felekezet megtalálható, és büszkék lehetnek magukra a görögkatolikusok, hogy egyre összetartóbb és nagyobb közösséget alkotnak. „Az országnak egy olyan területén élünk, ahol hagyományosan nem görögkatolikusok az emberek. A létszámuk azonban odáig növekedett mára, hogy egyre több ilyen ünnepségen vehetünk részt, és egyre több eredménnyel is büszkélkedhetnek (...). Az elmúlt 15 évben ez a közösség képes volt arra, hogy felépítse ezt a templomot, majd fölépítsen egy óvodát. Sokfelé látjuk a városban a közösség keze munkájának javait, ez a csapat jó célokat tűzött ki maga elé.”

Egy régóta dédelgetett álom vált valóra

A szórványban élő hívek telve voltak vággyal, hogy ezen a vidéken is legyen egy olyan hely, ahol a saját hitvallásuk szerint tudják megélni és gyakorolni hitüket. „Az, hogy a mai napon itt állhatunk, ebben a lélegzetelállítóan gyönyörű templomban, az hosszú évek imádságainak, sok szent közbenjárásának, sok ember munkájának köszönhető. Itt minden milliméter bizánci egyházunk lelki gazdagságának szimbóluma, vagyis nem más, mint az Isten végtelen szeretetének és gondviselésének kézzelfogható megnyilatkozása” – fogalmazott Szabóné Revák Mária az egyházközség nevében.

Az ünnepi alkalomról további fotók, illetve a teljes beszámoló ITT található. 

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye 

Magyar Kurír