A művészek Isten jóságát is közvetítik – Új állandó kiállítás nyílt a kalocsai érseki múzeumban

A szakintézmények és a közélet jelen lévő képviselőit, valamint Varga Lajos váci segédpüspököt mint az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ vezetőjét Bábel Balázs érsek köszöntötte.

Elmondta, kettős aktualitású ez az ünnep: egyrészt 150 éves a műemlékvédelem Magyarországon, másrészt, „bár ma Szent Márton napja van, de ez egyben Szent Asztrik püspök ünnepének vigíliája, és a róla elnevezett Astriceumban vagyunk”. A most megnyíló kiállítással az intézmény a 150 éves műemlékvédelmi múltból az elmúlt 15 évben Kalocsán végzett munkálatokat mutatja be.

Az érsek beszélt arról is, hogy 1999-ben került Kalocsára, és már akkor látszott, hogy a központi épületeik felújításra szorulnak. Bár pénzük, emberük nem volt, és a körülmények sem kedveztek, a millenniumi év után mégis halaszthatatlanná vált a felújítás. Ezért meghívta Marosi Gábort, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főépítészét, akit viszont súlyos betegsége akadályozott a munkálatok irányításában. Ő Vörös Mártát ajánlotta, aki így a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főépítésze lett.

A felújítás munkálatai 2008-ban kezdődtek az érsekség épületével, majd folytatódtak 2009-ben a főszékesegyházzal, később a Kanonokházzal, mely kibővült egy új szárnnyal, és 2016-tól Astriceum Érseki Múzeum néven a főegyházmegyei gyűjteménynek ad otthont. Mindeközben a téren is zajlottak a felújítások, ami régészeti munkát és a közművek felújítását is jelentette.

Bábel Balázs leszögezte, a felújításon túl az is a céljuk volt, hogy az ezeréves érseki város régi fényéből visszahozzanak valamit, hiszen ennek a városnak nagy történelmi múltja van. A kommunizmus a múltat el akarta törölni, nem különben a mai kultúra, de „mi ennek ellen akarunk állni”.

Beszéde végén a főpásztor kitért Garay János költőre, Szekszárd szülöttére, aki Petőfi kortársa volt, nevét a Háry János című Kodály-opera szövegéről, Az obsitosról ismerhetjük. Az Árpádok című művében a szerző azt írja: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, / S gyújt régi fénynél új szövetneket.” „Ezt akartuk” – zárta köszöntőjét az érsek.

Vörös Márta köszönetét fejezte ki a hivatalos szerveknek, az érsekségnek, a minisztériumnak és a kormánynak, majd a magyarországi műemlékvédelem 150 évvel ezelőtti létrejöttéről beszélt. 1872. április 7-én hozták létre a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Biztottságát, ettől kezdve kezdték el jegyzékbe foglalni a műemlékeket.

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (International Council of Museums, ICOM)  újrafogalmazta a múzeum fogalmát, melynek üzenetét a főegyházmegyei intézmény is követi: „a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmény, mely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó. (…) Kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.” Ezen túl a főépítész számára a múzeum az Egyház kultúrtörténeti, építészeti és művészettörténeti öröksége védelmének, feldolgozásának és bemutatásának a küldetését is jelenti. Az értékeket igyekeznek a látogatók saját nyelvezetén átadni, még a fogyatékkal élő gyerekeket is sikerült megszólítaniuk. Vallják, hogy minden, amit kiállítanak és ahogy kiállítanak, az véleményformáló.

A főépítész idézett Szent II. János Pál pápa Levél a művészeknek című dokumentumából, melyben a pápa kiemeli a szépség szolgálatának fontosságát és azt, hogy a művész Isten teremtő erejének a részese. Vörös Márta hangsúlyozta, ez a szépség azonban már a görög művészetben összefonódott a jósággal a kalokagáthia elve értelmében. A szépséggel tehát a művészek Isten jóságát is közvetítik.

Vörös Márta előadásában ismertetett egy díszítőművészet-történetet bemutató mintagyűjteményt, amely az asszírtól kezdve a görög, a latin és a pompeji művészet motívumait mutatta be. Tette mindezt azért, hogy a most felújított szárny termei historizáló falképeinek motívumrendszerét felvezesse, mely az elődökhöz hasonlóan szintén gazdag képzeletvilágról árulkodik. Megcsodálhattuk az újonnan feltárt kanonokházi termek rozettáit, palmettáit, növényi ornamentikáit, az oroszlán-, illetve a több élőlényből összegyúrt groteszk ábrázolásait, melyek valóban hasonlóságot mutattak az ókori mintákkal.

A főépítész beszámolt arról is, hogy a restaurátorok majdnem három évig dolgoztak a falak feltárásán, 16 réteg alól szedték ki azt a díszítőfestést, amely ma ismét látható.

A vetítésen előre láthattuk az oroszlános szobát; a művészetek szobáját a hét szabad művészet allegóriáinak ábrázolásával; a barokk szobát, ahol Mária Terézia kalapjával egy nőalak festménye is látható, valamint annak a reneszánsz stílusú Madonna-képnek a másolata, melyet Nagy Lajos adományozott Mariazellnek.

A kanonoki hálóban egy mosdókészletet is kiállítottak a magasra vetett ágy mellett. A termekben korabeli bútorokat, tükröket, fali és asztali órákat is láthatunk, melyek mind ízlésesen díszítettek, egyesek a Napóleon-kori empire stílust képviselik.

A kiállítás megnyitója után megtekinthettük az új kiállítást. A termekben megtudtuk azt is, hogy az 1779-ben épült Kanonokházban 1950 után katonák, majd diákok is laktak, hiszen kollégiumként is működött az épület.

Az Astriceum más állandó kiállításai 2016 óta látogathatók. Ezeket is végigjárva megcsodáltuk a kalocsai érsekekről készített portrékat, az egykori liturgikus ruházatot és a kiegészítőket, ötvöstárgyakat. A főszékesegyház korábbi ikonosztázszerű oltárának festményei itt kaptak helyet. A régi oltárképek mellett a híres Lőcsei Pál mester Keresztelő Szent János-faszobra is látható.

Megtekinthető Prokop Péter Akit szeretett Jézus című életműkiállítása is, amelyen a fiatalkori festményektől kezdve nyomon követhetjük a festő stílusának változását. A híres festő kalocsai főegyházmegyés pap volt, 1956 után Rómában élt és alkotott.

A szomszédos kiállítótérben pedig Szekeres Erzsébet falikárpit műveit csodáltuk meg.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír