A Sant’Egidio közösség kapta idén Pannonhalmán a Szent Márton-díjat

A Szent Márton-díjat az alapítók minden évben a Szent Márton napjához kötődő ünnepségen adják át annak a személynek, aki a megelőző években a legtöbbet tette a valamikori Pannónia területén lévő kulturális és turisztikai, valamint térségfejlesztő programok megvalósítása érdekében, hozzájárulva ezzel nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megőrzéséhez.

A díjat adományozó MKB Bank, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt., a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Pannonhalmi Főapátság nevében Dejcsics Konrád, a főapátság kulturális igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket november 15-én Pannonhalmán. Hangsúlyozta: a rendezvény megmutatja, hogy mennyire fontos a társadalmi dialógus, az egymásra figyelő párbeszéd a gazdaság és a vállalkozások világa, az állami szektor és egy egyházi közösség – az ezeréves főapátság – között; megmutatja, milyen nagy dolgokra vagyunk képesek együtt.

Hortobágyi Cirill főapát köszöntőjében arról beszélt, hogy Szent Márton igazi européer volt: Pannóniában született, Paviában nevelkedett, Franciaországban katonáskodott, Illíriában, Dalmáciában hirdette az igét, Franciaországban lett püspök, és ott is halt meg.

Tőlünk sem idegen, hogy ellentétes helyzetekbe kerülünk, körülvesznek a környezet kihívásai. Márton ebben az élethelyzetben benne maradt a neki rendelt küldetésben, mindenhol elutasította a hazug kompromisszumokat, a látszatmegoldásokat, megőrizte a hatalmat nem kímélő igazságérzetét és a mérlegelést nem ismerő irgalmasságát – ebben példa számunkra – hangsúlyozta a főapát.

A köszöntő után, az ünnepi koncerten az Artisjus-díjas Saxophone Quartett és Kertesi Ingrid Liszt-díjas operaénekesnő előadásában Bach- és Händel-átiratokat, valamint Händel-áriákat hallhattak a résztvevők.

A koncertet követően Michael August Blume SVD apostoli nuncius mondott ünnepi beszédet, amelynek elején megvallotta, hogy a keresztény Magyarország egyik nagy kincsét fedezte fel a Szent Márton-tiszteletben. „Isten csodás dolgokat tett Márton életében, és apró csodákat szeretne tenni a mi életünkben is” – hangsúlyozta a nuncius.

Ferenc pápát idézte, aki figyelmeztet, hogy minden megkeresztelt ember missziós tanítvány, és hogy a kegyelem ajándék, de felelősség is. Tanúságtételre hív, és aki tanúságot akar tenni, annak ki kell lépnie komfortzónájából – az utcára. Az Isten jelenlétét, a fentről kapott kincseket nem szabad bezárni, hanem hirdetni kell szavakkal és tettekkel.

Márton gesztusa, amikor megosztja köntösét a koldussal, ma is hívja a keresztény közösséget, hogy induljon el a szegények felé. A föld kicsinyeiben meg kell látnunk Krisztus arcát! – emelte ki Michael August Blume. – Napjainkban Márton tisztelete, csakúgy, mint a karácsony, elüzletiesedhet, elindulhat a szekularizáció útján. Krisztus tanítványai azonban képesek megfordítani ezeket a folyamatokat azzal, hogy bátorítják a fiatalokat: induljanak el Krisztus útján.

Szent Márton és a szegény ember képét ikonnak nevezte a nuncius. Kifejtette: az ikon nemcsak egy vallásos műalkotás, hanem az elmélkedés és az imádság gyümölcse. Szent Márton ikonján Márton és a szegény együtt szemléli az Urat, és mindketten Krisztus dicsőségét tükrözik vissza ránk. Jelen van tehát Krisztus fénye, amely minket is Krisztus élő ikonjává képes alakítani. A mai ünnep arra hív, hogy lépjünk be Krisztus és szentjei misztériumába.

Az apostoli nuncius beszédét követően hirdették ki a díj idei nyertesét. A Szent Márton-díjat az alapítók 2019-ben egyhangú döntéssel a magyarországi Sant’Egidio közösségnek ítélték.

*

A Szent Márton-díjas Sant’Egidio közösség laudációját teljes terjedelmében közöljük:

Ahogy Szőke Péter, a közösség vezetője egyszer egy kérdésre válaszolva meghatározta: az számít a Sant’Egidio közösség tagjának, akinek van legalább egy szegény barátja, akit rendszeresen látogat, és legalább hetente egyszer eljön a közös imádságra. Ebből is kiderül, hogy a közösség életének két alapvető pillére van: a szegények szolgálata és a közös imádság. Budapesten és Pécsett heti két, Monoron és Győrben heti egy imádságuk van. Persze szükség van egy harmadik pillérre is, ez pedig maga a közösség, a közösség tagjait összekötő testvéri szeretet, barátság. De tulajdonképpen a szegényekkel is ez a barátság köti össze a közösséget.

A ’90-es évektől a közösség szegények iránti szolgálata folyamatosan bővült. Kezdetben állami gondozott gyerekeket látogattak, majd figyelmük a szociális otthonokban élő idősek és fogyatékkal élők felé fordult. Ezután léptek ki az utcára, a hajléktalanok közé. Mára az idősek és hajléktalanok szolgálata a két legnagyobb szolgálatuk mind Budapesten, mind Pécsett. A különféle szolgálatok legmeghittebb eseménye a közös karácsonyi ebéd, amikor a közösség tagjai egy asztalhoz ülve vendégül látják, megajándékozzák az egész évben támogatott rászorulókat.

Az évek során folyamatosan foglalkoztatták a Sant’Egidio közösséget a romák szociális problémái is, és mivel a társadalom roma rétege nagyrészt szegény, nem volt kétséges, hogy közöttük is feladatuk van. A romagyilkosságok tíz évvel ezelőtti áldozatainak emlékére 2009-ben ökumenikus imádságot hívtak össze Budapesten, amelyet azóta is minden évben megrendeznek a roma holokauszt emléknapján, augusztus 2-án.

Szólni kell arról is, hogy a Sant’Egidio közösségnek a zsidósághoz fűződő kapcsolata a kezdetektől fogva kiemelkedően erős volt. Nem csupán a holokauszt, hanem a vallási és történelmi kötelékek miatt is. A holokauszt feldolgozására tett próbálkozásaikat a túlélőkkel való barátságuk alapozta meg. Fahidi Évával, Varga Bélával számos budapesti, pécsi és pannonhalmi találkozót szerveztek. És itt említhetjük meg a holokauszttúlélő, roma író- és festőnővel, Ceija Stojkával tett látogatásaikat magyarországi oktatási intézményekben: Budapesten, a Hittudományi Főiskolán és Pannonhalmán.

A közösség a konkrét szolgálatok mellett fontosnak tartja azt is, hogy a társadalmi kérdések kapcsán is megszólaljon, és jelen legyen a társadalomban. Többször nyílt levélben fordultak magas rangú döntéshozókhoz, a parlamenthez vagy a budapesti közgyűléshez, amikor a szegények hangját képviselték, legyen az a hajléktalanok aluljáróból történő eltávolítása vagy épp a zsidó temetők megrongálása.

Négy évvel ezelőtt, amikor a szíriai háború következtében milliók indultak útnak, és néhány száz menekült hazánkba is elért, a budapesti közösség erejéhez mérten mindent megtett, hogy a Keleti pályaudvaron rekedteket élelemmel és szállással segítse. Utána mintegy két évig negyedévenként Röszkére és Tompára is lejártak, hogy a tranzitzóna előtt várakozó tömegeknek segítséget – télen takarót, brikettet és élelmet, nyáron folyadékot és élelmiszert – vigyenek. Ebben a szolgálatukban is fontos volt a személyes kapcsolat, a párbeszéd és a meghallgatás.

Ami megkülönbözteti a Sant’Egidio közösség tevékenységét a többi szociális segítő szervezettől: az, hogy valamennyi tevékenységükben törekszenek arra, hogy a kitaszítottak, szegények minden pillanatban érezhessék a keresztény értékrend és gondoskodás jeleit, végső soron Isten országának megvalósulását.

Isten áldja meg a Sant’Egidio közösséget!

*

A laudációt követően átadták a díjat, Horváth László szobrát, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent Márton megosztja köntösét a koldussal. 

Szőke Péter, a közösség budapesti vezetője köszönetet mondott a díjért és a több évtizedes barátságért, amely Várszegi Asztrik főapát idején bontakozott ki. A nemzetközi közösség Rómában született, és hogy Magyarországon harminc éve jelen lehet, az Pannonhalmának is köszönhető, mert pannonhalmi diákok is kulcsszerepet játszottak létrejöttében.

A díjat olyanok kapják, akik a kulturális javakat gyarapítják. Az Egyház kincsei a szegények, ahogy Szent Lőrinc diakónus történetéből tudjuk, aki a római hatóságok követelésére, hogy adja ki az Egyház kincseit, a szegényeket hozta elő.

Mindig elgondolkodik az ember egy díj kapcsán arról, hogy méltó-e rá. Mivel most egy közösség kapta, amely a szegények barátja szeretne lenni, azt elmondhatjuk, hogy a szegények méltók rá – hangsúlyozta Szőke Péter, és a közösség tagjai és szegényei nevében is ismét megköszönte a megtisztelő kitüntetést.

A díjátadó után a vendégeket a barokk ebédlőbe hívták újtermény- és boráldásra, illetve pohárköszöntőre.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír