Az áldozatok hangja a nagyváros zajában – Igazságos békét követeltek Ukrajna számára Budapesten

A magyarországi Sant’Egidio közösség a február 24-i orosz inváziót követően pár nappal szervezett már a mostanihoz hasonló utcai demonstrációt minden hívő és békeszerető embert megszólítva; akkor az Egyetem téren, hogy hirdessék, nem akarnak háborút, „sem itt, sem Ukrajnában, sehol sem a világban”. Az azóta eltelt nyolc és fél hónapban sajnos érdemi előrelépés nem történt a béke irányában, ezért is szervezett a közösség ismét demonstrációt, amelyen arra a békefelhívásra is ráirányították a figyelmet, amelyet a világvallások vezetői, köztük Ferenc pápa megfogalmazott a Rómában októberben megtartott 36. világtalálkozójukon.

A vonattal érkező menekültek miatt a háborús segítségnyújtás ikonikus helyszínévé lett Nyugati téren először Varga Béla, a második világháború és a holokauszt 92 éves, zsidó származású túlélője szólt az egybegyűltekhez. Rámutatott, amióta 14 évesen a saját bőrén megtapasztalta mások gátlástalan hatalomvágyát, azóta is szünet nélkül dúl a háború, hol a világ egyik felén, hol a másikon. „Ártatlan emberek életét áldozzák fel a hatalomvágy molochi oltárán ma is. Akik életben maradtak kirabolva, megcsonkított családdal, nyomorúságos kis batyujukkal koldultak, koldulnak menedéket életben maradásukhoz a világnak éppen békésnek vélt részén. Ártatlan emberek ők valamennyien, legyen a színük barna, vagy fehér. Ha rosszat hallottunk valaha róluk, ne fogadjuk el, gondoljunk a bibliai mondásra: Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!” – fogalmazott. „Sajnos sok kalászból nem lesz majd kenyér, de talán kegyelmet nyerhet a mi nemzedékünk, ha vigyázunk egymásra és bátran kiállunk a békés holnapért” – buzdította a fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt.

A következő felszólaló Szőke Péter volt, a budapesti Sant’Egidio közösség vezetője. Kiállt amellett, hogy a béke „nem a széplelkek és a gyámoltalanok álmodozása”. Rávilágított, hogy a XX. században a békéért és a szabadságért „a legerősebbek küzdöttek, fegyvertelenül: Gandhi, Martin Luther King, Nelson Mandela, II. János Pál pápa, vagy az Európai Unió alapítói, akik hittek abban, hogy a háborút meg lehet haladni Európa földjén”.

„Mi, európaiak, s benne magyarok eltékozoltuk ezt a békét. Azt hittük, a háború csak másokat érint. Nem tettünk semmit a Közel-Kelet vagy Afrika békéjéért. Aztán elkezdtek jönni a menekültek: előbb távoli országokból. Elzárkóztunk előlük. De február végén az illúzió véget ért. Rájöttünk, hogy holnap velünk is megtörténhet” – hangsúlyozta Szőke Péter. A közösségvezető kiemelte, a háború mindig egyéni vagy szűk csoportérdekeket szolgál, sohasem egy nép érdekeit. Egyedül a béke szolgálja minden nép és nemzet érdekét.

„Nem semlegesek akarunk maradni. Nem akarunk egyenlő távolságot tartani az agresszortól és az áldozattól. Nem kimaradni akarunk valamiből, hanem odaállni. Felsorakozni az áldozatok és a béke ügye mellé. Legyünk hang, amely egyesül az áldozatok és a gyászolók sírásával, és kérjük, követeljük, hogy a diplomáciát és a párbeszédet helyezzék vissza jogaiba” – fogalmazott beszédében a budapesti Sant’Egidio közösség vezetője.

Ezt követően megfogalmazta a szervezők követeléseit: tiltsák be az emberi történelem legőrültebb találmányát, a nukleáris fegyvereket; legyen tűzszünet és érdemi tárgyalás az igazságos béke érdekében.

Ezután Vlad lépett a színpadra, aki Kijevből menekült hazánkba, Pécsett él, ott találkozott a Sant’Egidio közösséggel, akikkel együtt sokat segít a hozzá hasonlóan ide menekült honfitársainak. Ukránul elhangzott, majd magyarra fordított tanúságtételében megköszönte a magyarok által nyújtott segítséget, és elmondta, hogy nincsen nap, amikor ne gondolna a hazájára.

Elhangzott az is, hogy a pécsi Sant’Egidio közösség többek között egy olyan családot is támogat, amelynek egyik tagja akudt vese- és cukorbetegségben szenved, így napi kezelésre és dialízisre szorul.

Ezt követően Olga Makar háromgyermekes édesanya, az ukrán Sant’Egidio közösség egyik tagja tanúságtételét olvasták fel magyarul, amely eredetileg a római találkozón hangzott el. A tanúságtétel teljes magyar fordítása ITT olvasható.

A következő megszólaló, Hartyányi Jaroszlava korábbi ukrán nemzetiségi szószóló kiemelte, hogy az ukrán nép harcol azért, hogy fennmaradjon. „Nincs más választásunk, nem akartunk háborút” – tette hozzá. Arról is beszámolt, hogy a magyarországi ukránok is, amikor rádöbbentek, hogy háború van – a segítőkész magyarokkal összefogva –, többek között éppen a pályaudvarokon segítették az ide érkező menekülteket.

Hartyányi Jaroszlava szerint béke akkor lesz, ha az orosz hadsereg kivonul Ukrajnából. „Ha ez nem történik meg, akkor folytatódik az a népirtás, ami jelenleg is folyik az országban” – fogalmazott. „Tudom, hogy a magyar békeszerető nép, kérem, hogy értsék meg az ukrán nép harcát a fennmaradásáért” – tette hozzá a több mint negyven éve hazánkban élő közéleti személyiség.

A demonstráción Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét Hervai Borbála adta elő, végül felolvasták azt a békefelhívást, amelyet Ferenc pápa és a világvallások vezetői idén októberben, Rómában tettek közzé. A békefelhívás és Ferenc pápa római, október 15-i beszéde a keresztények békeimáján ITT olvasható magyar nyelven.

Ezt követően fáklyás felvonulás indult a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomba, ahol ökumenikus és vallásközi imádságot tartottak a békéért. Az imaórát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette, imádsággal szolgált Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Haborij Damján atya, az Ukrán Görögkatolikus Egyház képviseletében, valamint Radnóti Zoltán főrabbi.

A szertartás keretében Jeremiás próféta könyvéből hangzott el részlet, amelyben Isten arról biztosítja a népét, hogy a békére vonatkoznak a tervei. Mohos Gábor püspök rámutatott, hogy az idézett szakaszban hasonlóan háborús időszakban szólt Isten prófétáján keresztül a választott néphez, mint amiben mi most vagyunk. Nekünk is azt mondja, hogy nem a pusztulásról szól az ő terve, hanem a békéről. Isten szeretne minden embert megajándékozni a békével. Mi itt nem tudjuk átélni azt, amit a szenvedő emberek megtapasztalnak a háborúban, de ha a szolidaritásunknak jelét adjuk, meg tudunk valamit érezni belőle.

Amikor a békét kérjük, tudnunk kell, hogy akárcsak a pusztulás, a rossz, úgy a béke, a jó is a szívekből indul ki – tette hozzá. Mohos Gábor elismerte, hogy a béke útja nehéz, küzdelmes, ráadásul sokak számára a gyengeség jele, nem alternatíva, mégis arra biztatta a jelenlévőket, legyenek békességszerzők, hagyják, hogy a szívükben megszülessen a béke, és onnan tudjon továbbáramolni.

A püspök arról is beszélt, hogy a földi életben minden hiányos, Isten azonban olyan reményt tud adni, ami még akkor is a mienk lehet, ha a hozzánk közel állót veszítjük el.

Háborúban vagy hasonló szituációkban minden nehézség ellenére kapunk tőle erőt, hogy hordozni tudjuk ezeket az élethelyzeteket. A békét nekünk, embereknek kell Istennel együtt építeni, mindenkinek a maga helyén – figyelmeztetett.

A résztvevők imádkoztak a világ harminc országában lévő háborús és egyéb fegyveres konfliktusok mielőbbi lezárulásáért, az összecsapások áldozataiért. A Sant’Egidio közösség tagjai eközben gyertyát gyújtottak.

Radnóti Zoltán főrabbi szintén a Jeremiás próféta könyvéből felolvasott részletre utalt, amelyben a nép tagja keresi a testvérét. Rámutatott, hogy az Ukrajnában zajló háború esetében háromféleképpen is keressük a testvérünket: az ukrán kisgyermek a testvérét, aki meghalt a háborúban; az orosz kisgyermek a bátyját, akit az agresszor hatalom elküldött a háborúba; és mi, európai népek keressük testvérünket, a másik nemzetet. „Adja Isten, hogy megtaláljuk a testvérünket, és vele a legszebb szót a világon, ami magyarul béke, héberül: shalom” – kérte a főrabbi.

A békeimádság a jelen lévő vallási vezetők áldásával zárult.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír