Lét és alkotás a szentség jegyében – Ozsvári Csaba kiállítása Egerben

A kivételes tehetségű alkotó többnyire liturgikus használatban álló egyházművészeti remekeit felvonultató, kamarajellege ellenére is különlegesen gazdag, emblematikus tárlat az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) egyik legbeszédesebb előkészítő alkalma lehet a látogatók számára. 

Ternyák Csaba egri érsek a szentségre törekvő, igaz művészetet, az Istenről beszélő igazi kultúrát képviselő alkotót méltatta köszöntőjében. Ozsvári Csaba munkái annak az ezeréves magyar kultúrának a rendkívül értékes folyományai, amelyet Szent István tett egyetemessé, és terjesztett ki minden művészeti ágra úgy, hogy a kereszténységbe oltotta azt. Olyan maradandó értékekről van szó, amelyek összekötik az eget és a földet, a magasba emelik a tekintetet. Az itthon elismert Ozsvári Csaba 1991-ben II. János Pál pápának ajándékozott misekönyvborítójával vált nemzetközi hírű művésszé. Ternyák Csaba felidézte Piero Marini érsekkel, az akkori pápai szertartásmesterrel való találkozását, aki elmondta neki, hogy a Szentatya mennyire örült ennek az ajándéknak, és milyen szívesen és gyakran használta ezt a míves misekönyvborítót az ünnepi szertartások alkalmával. 

Kránitz Mihály protonotárius kanonok a megnyitója elején kitért erre az epizódra, ugyanis abban az időben éppen Rómában tanult ösztöndíjasként. Előadását Ozsvári Csaba 2006-ban készült országjáró – és tavasszal Egerbe érkező – missziós keresztjének teológiai elemzésével kezdte, pontosabban azzal: mit is közvetít ez a magyar szentek „egész galériáját” felmutató ereklyetartó. Az Egyház ikonikus személyiségein keresztül a kétezer éves kereszténység életeszményét: „Legyetek szentek!” Kettős hivatásunkat, amely egyszerre szól a történelemben való létről és az Isten szerinti életről. A negyvenhat éves korában, 2009-ben elhunyt, „belső látással rendelkező” Ozsvári Csaba életét és életművét is ebben az összefüggésben, valamint Pál apostol hitvallásából vett párhuzamokkal vázolta fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Meglátása szerint a gótikus templomépítők és az ikonfestők lelkülete hatotta át Ozsvárit, aki az alkotást – a Krisztushoz való hasonulás szellemében – hitélményként élte meg. „Meghaltam, hogy Krisztussal éljek” – üzente missziós keresztjével. Kránitz Mihály szerint a szép a titok rejtjele, amely a természetfelettire utal. Minden nagy alkotás kapcsolatban van a megtestesüléssel, Krisztussal; és misztikus jellegű, a misztérium megértésére vezető istenélményt nyújt. 

A lépcsőház második emeletének fordulójától egy, Ozsvári Csaba stílusát, kifejezésformáit pazar módon ötvöző és egyszerre láttató körmeneti kereszttel indul a tárlat anyaga. Ezüst domborítású, jáspisköves misekönyvborító, kehely és paténa a tárlóban; egy másikban dúsan díszített, kristályüveges monstrancia.

A lépcsőházból nyíló, osztott terem barokk díszítőfestésű, pasztellszínű falai között különösen jól érvényesülnek az ezüstösen fénylő, meglepő tekintélyességükkel együtt is finomművű ötvösremekek: egy Szent Kereszt ereklyetartó, a schönstatti egységkereszt, aranyozott feszületek, ünnepi kelyhek, pektorálék, keresztelőtál és kancsó, a Szentháromságot, illetve a feltámadt, megdicsőült Krisztust ábrázoló ezüstdomborítások… Ozsvári korai, diplomamunka előtti korszakából itt látható most a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja számára 1986-ban készített, rézdomborítású máltai kereszt is.

A kiállítás kurátora, Köves-Kárai Petra elmondta: mintegy huszonöt alkotás és néhány vázlat látható a tárlaton, amelyeket többek között Budapestről, Zircről, Vácról, illetve magángyűjteményekből kölcsönöztek. A legtöbb a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjteményből érkezett Egerbe. Kiderült, hogy az egri érsekség is büszkélkedhet Ozsvári-darabbal, Ternyák Csaba ugyanis a püspökké szentelésére kapott, Ozsvári Csaba által készített mellkereszttel jelent meg az eseményen.

A tárgyak jelentős része rendszeres liturgikus használatban áll, így például a tömjénezőt a megnyitó után rögtön haza is vitték a pasaréti Páduai Szent Antal-templomba. Az egri látogatóközpont munkatársai örülnek, hogy bemutathatják ezt a komoly válogatást. Ritkán látható együtt ennyi Ozsvári-mű. Egyik-másik a húsvéti szertartásokra visszatér majd eredeti őrzési helyére. De ahogyan a Duna Televízió által 2000-ben forgatott, és a tárlat keretében most folyamatosan vetített portréfilm címe is emlékeztet rá, Ozsvári Csaba ezért alkotta őket: Ad gloriam Dei.

A művész a ’90-es években találta meg egyéni hangját, ami korai munkáinál sokkal vonalasabb, letisztultabb és részletgazdagabb lett. Felismerhetőbb is, már nem a mestere hatását látni bennük. Ebben az egyediségben megmaradt a hagyomány tisztelete, az előképek újraértelmezett és átformált világa. Használta az ókeresztény alapokon nyugvó szimbólumokat, a stílusára annyira jellemző gazdag ornamentika eredete pedig a kora középkori művészetben, illetve a bizánci, szkíta, örmény és grúz, valamint a honfoglalás kori ősi motívumokban keresendő.

Az alakuló, szellemi-lelki értelemben interaktív kiállítás az április elején Egerbe érkező – egyelőre fényképpel megidézett – missziós kereszttel lesz teljes. Azzal a 2006-ban a Budapesti Városmisszióra teremtett Ozsvári-főművel, amely 2017 novembere óta már Ferenc pápa áldásával járja az országot, hogy figyelmes szemlélőit a szeptemberi budapesti találkozásra invitálja.

Fotó: Fábián Attila 

Pallós Tamás/Magyar Kurír