Az Egyház és az igazság szolgálatában – XVI. Benedek pápa életútja és küldetése

XVI. Benedek pápa, Szent Péter 265. utóda a legfőbb pásztori gondossággal vezette az egész Egyházat az üdvösség útján. Hangsúlyozta az elmélyült teológiai párbeszéd fontosságát a más keresztény egyházakkal és egyházi közösségekkel valamint a vallásokkal, de különösen a zsidósággal való dialógust. Hűséggel, kiváló felkészültséggel és a Szentlélek támogatásával megfelelő módon volt képes felragyogtatni Krisztus igazságát a 21. századot kezdő világban.

A kegyelem indítása

Talán kevés gyermek van, akit a születése után négy órával már megkeresztelnek, mégpedig nagyszombaton és élete ettől fogva a húsvétvasárnapba vezető úton halad. Joseph Ratzingerrel ez történt 1927. április 16-án, amikor Marktl am Innben megszületett, ami gondviselésszerűen meghatározta jövőjét. A vallásos családi háttér és szellemi-lelki adottságai képessé tették arra, hogy tudatosan készüljön a keresztségben kapott hivatás megélésére. A papi szolgálatra való felkészülése során elsajátította a filozófia és a teológia alapjait (1946–51, Freising, München), majd egyetemi tanárként (Freising, Bonn, Münster, Tübingen, Regensburg) az alapvető hittan és a dogmatika oktatása során megérlelődött benne az a meggyőződés, hogy

az Egyház birtokában van az a biztos igazság, mely a kereső ember számára útmutatást adhat egy változó és összetett világban.

Az ifjú teológus

Tanári pályájának kezdetétől a teológiát mindig, mint az Egyház tanítását adta tovább, rámutatva, hogy az Egyház célja Isten bemutatása, láthatóvá tétele. Számára igazság és valóság összetartozott, mert az ember szomjas az igazságra és földi élete során ezt, jóllehet csak a titok fátylán keresztül, az Egyház képes számára eljuttatni.

Joseph Ratzinger első írásai (Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában, 1954; Szent Bonaventura történelemteológiája 1959; A hit Istene és a filozófusok Istene 1960; A keresztény testvériség 1960; Püspökség és primátus 1961) megvilágosító erejűek voltak, így természetesnek mondható, hogy

a kölni bíboros Joseph Frings szakértőnek vette maga mellé a II. Vatikáni Zsinaton, ahol nagy visszhangot váltottak ki a bíborosnak átadott általa írt beszédek, főleg a kinyilatkoztatás tanításával kapcsolatban.

Joseph Ratzinger a progresszív zsinati irányt képviselve, jelentős mértékben hozzájárult az egyházi gondolkodás XXIII. János pápa által meghirdetett megújításához és a világgal való korszerű párbeszédhez a hit átadására. Ezt követően a zsinat tanításának tudatos képviselőjeként írta meg egy új evangelizációval felérő műveit (Bevezetés a keresztény hit világába, 1968; Isten új népe. Egyháztani vázlatok 1969). Az egyháztani témák meggyőzték arról, hogy Jézus Krisztushoz való eljutást csakis az Egyház életében és hagyományában lehet megtalálni.

Az Úr szőlőjében az Egyház szolgálatában

A zsinat gyümölcsei azonban nem értek be azonnal és főképp tübingeni professzorsága idején megtapasztalta az Egyház tanításával szembe helyezkedők keserű kijelentéseit is. Az új teológiát képviselő teológus számára azonban az Egyház Krisztus egyháza és nem a teológusok kísérleti terepe (Demokrácia az Egyházban: lehetőség, határok, veszélyek 1970). 1976-tól mint a Regensburgi Egyetem rektorhelyettese kapja VI. Pál pápától a pápai prelátusi és egy évre rá, 1977-ben a püspökké szentelésben a münchen-freisingi érseki, majd a bíborosi címet. Ebben az időben az egész Egyházért érzett felelősséggel fogalmazza meg a tanítás és a vezetés egyháziasságát (Ki felelős a teológiai kijelentésekért? 1976; Az egység szolgálata. A péteri hivatal lényege és feladata 1978).

1981. november 25-én II. János Pál pápa Joseph Ratzinger bíborost az Egyház tanításának tisztasága felett őrködő Hittani Kongregáció prefektusává nevezi ki és egyúttal a Pápai Biblikus Bizottság és a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnökévé. Mint az Egyház első számú teológusa őrködik a pápa megnyilatkozásai fölött is. Sorra születnek beszélgetőkönyvei, melyek igazolják, hogy kész a párbeszédre és a felelősségteljes együttműködésre a világ és az ember érdekében (Párbeszéd a hitről 1985; A föld sója 1996; Isten és a világ 2000). Nem szakad el a lelkipásztorkodás világától, de mindig mint tanítómester mutatja be Isten megváltó és üdvözítő művét lelkiségi-liturgikus írásaiban (Krisztusra tekintve 1989; Örömötök szolgái, 1991; Isten közel van hozzánk. Eucharisztia: Az élet középpontja, 2001). Egyik főművének lehet tekinteni az 1992-ben, hat év előkészítő munka után megjelent Katolikus Egyház katekizmusát. II. János Pál pápa legszorosabb munkatársát, a hit és az igazság védelmezőjét látta benne.

Péteri lelkület, benedeki szellemiség

Születésnapja után három nappal választották meg II. János Pál pápa utódjául 2005. április 19-én. Névválasztásával egyszerre akart kapcsolódni a békéért küzdő XV. Benedek pápához (1914–1922) és Szent Benedekhez (480–567), a nyugati szerzetesség atyjához, Európa egyik pátrónusához. Benedek pápaként egyénisége és tudása még inkább összefonódott az Egyház és Európa sorsával. Élete átível a 20. századon, annak drámai, történelmi, erkölcsi és szellemi útjain.

XVI. Benedek mindig hangsúlyozta a hit értelmességét, mely az embernek, s benne az európai polgároknak immár kétezer éve utat mutat egy földrész társadalmi és kulturális kibontakozásában is.

Nyugatot azonban régóta fenyegeti az elfordulás az élet értelmének alapvető kérdéseitől. A 19. és a 20. században fokozatosan érvényesült – főleg az európai térségben – a korábban már evangelizált országok elvilágiasodása, az egyháztól és annak tanításától való elfordulása. Több összetevő vezetett oda, hogy amikor ennek a földrésznek lehetősége lett volna történelmi és kulturális múltjára hivatkozva keresztény gyökereit megvallani, akkor saját alkotmányából kihagyta Istenre és a kereszténységre való utalást.

Az evangélium új hirdetése

Még mint a Hittani Kongregáció prefektusa a 2000. jubileumi előkészületi év során nyilatkozott az Egyház jövőjéről és a jövő Egyházáról. Korábban pedig A föld sója című interjúkötetben kifejtette, hogy arra kell készülni, hogy az Egyház kicsi lesz, s valójában kisebbségi Egyház lesz: „Az Egyháznak lassan kisebbségi szituációra, a társadalmon belül a korábbitól eltérő pozícióra kell berendezkednie”. A pápa álláspontja, hogy Európa keresztény gyökereinek említése egyáltalán nem sérti az Európában élő sok nem keresztény érzéseit. A gyökerekre való hivatkozással természetesen azt az erkölcsi forrást is érteni kell, amely az elmúlt két évezred Európájának egyik összetevője volt. XVI. Benedek pápa tanításában következetesen vallja, hogy most

olyan emberekre van szükségünk, akiknek Isten megnyitja a szívét. Mert csak az Istentől megérintett emberek által tud visszatérni Isten az emberek közé.

A Beszélgetés a hitről riportkönyvében, amelyben Vittorio Messori újságíró kérdéseire válaszolt, Ratzinger bíboros kijelentette, hogy újra kell hirdetni Krisztust. Az evangélium hirdetését kell folytatnunk, alázattal, de erővel, ebben a mai világban.

A bíboros Ratzinger a megújulás egyik kulcsszereplőjének tartotta a közösségeket. Nézete szerint mivel az Egyház sohasem csak intézményi jellegű, hanem mindig adományként jelenik meg, ezért sokféle módon bontakozhat ki. „A katolikus hit nem jelent uniformitást: a hit gazdagsága sok lakást alakít ki egyetlen házban” – vallotta már bíborosként is. XVI. Benedek pápa felismerve az idők jeleit és sürgető kihívását, 2010. július 1-jével létrehozta az Új Evangelizációt Előmozdító Pápai Tanácsot.

Az Egyház küldetése a világban

XVI. Benedek pápaságának mintegy hajtómotorja az Egyház missziós, evangelizációs küldetésének új lendületbe hozása. A krisztusi parancs mindenhol és mindig érvényes, hogy az apostoloknak az egész világra, minden néphez és az egész föld végső határáig kell elvinni az evangéliumot. Az Úr megbízása, hogy a népeket önmagában és szeretetében egyesítse, ma is folytatódik.

A pápa meggyőződése, hogy biztos tudással kell rendelkezni hitünk felől, mert csak így leszünk képesek azt tovább adni.

A meggyengült hit- és természetfeletti érzék kiegyensúlyozására és az Egyház tanításának pontos ismeretére született a szándék A Katolikus Egyház Katekizmusának a megírására. 1985-ben a püspöki szinódus fejezte ki vágyát „egy, az egész katolikus hit- és erkölcstant összefoglaló Katekizmus, illetve Kompendium elkészítésére”, majd 1992-ben ez napvilágot is látott. Eddig mintegy ötven nyelvre fordították már le, 2005-re pedig elkészült ugyanennek a katekizmusnak az összefoglalása. 2007-ben pedig dél-amerikai apostoli útja során XVI. Benedek pápa egy egész földrésznek ajánlotta a hit továbbadásának fontos eszközeként a katekizmust: „Isten népének Krisztus misztériumába való bevezetéséhez fontos eszköz a katekézis, mely egyszerű és lényegre törő formában adja tovább Krisztus üzenetét. Ezért fokozni kell a katekézist és a hitre való ránevelést mind a kisgyermekek, mind a fiatalok és a felnőttek körében. A hitre adott érett reflexió megvilágítja az élet útját, és erőt ad ahhoz, hogy Krisztus tanúi lehessünk.

A keresztény a hit élő tanúja a ma embere előtt

A mai ember a részletek alapján ítél, és az első benyomás alapján mond véleményt. Velük szemben viszont a keresztények életének tükröznie kell azt a szeretetet, amellyel Jézus fogadta el az őt kérdezőket és a keresőket. A mai világra az individualizmus és az önzés jellemző, s így a keresztény életforma gyengeségnek tűnhet.

Az Egyház a szentek példáján tudja megmutatni, hogy az áldozat, a szolgálat, a lemondás nem gyengeség, hanem erő.

Veszélyes a mindent megkérdőjelező emberi magatartás is, amelyet XVI. Benedek pápa a relativizmus diktatúrájának és radikális laicizmusnak nevezett. Az Egyháznak az evangélium alapján kell bemutatni, hogy a krisztusi parancsok az ember igazi javát szolgálják.

Főképp az Eucharisztiában fogható a Jézus Krisztussal való személyes találkozás és kapcsolat, mely vonzóvá teszi az evangélium üzenetét a keresők számára: „A keresztényeknek meg kell tapasztalniuk, hogy nem egy régi történeti személyiséget követnek, hanem az élő Krisztust, aki ma is és most is jelen van az ő életükben.

Ő az Élő, aki velünk együtt járja az utat, feltárja számunkra az események, a fájdalom és a halál, a vidámság és az ünnep értelmét, eljön otthonainkba, és velünk marad azáltal, hogy táplál az életet adó kenyérrel.”

Mesteri, világos tanítás

XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű első körlevele (2005) a keresztény szeretetről szólt. A modern ember számára szinte már értelmezhetetlen kifejezést a pápa újra elhelyezte a maga helyes összefüggésében, amely vonatkozik a mai ember valóságára, ez pedig a testi, szellemi és lelki összetevő. A kereszténység kulcsszava a szeretet, mely azonnal összeköt bennünket egy személlyel: „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad.”

XVI. Benedek második körlevele, a Spe salvi (2007) a keresztény reményről szól, mert egyetlen ember sem élhet bizalom és remény nélkül, mivel az ember jövőre irányított lény.

A keresztény hit nemcsak egy adottság, hanem egy olyan remény ajándéka, amelynek segítségével jelen gondjainkkal meg tudunk birkózni,

ám biztosak is lehetünk abban, hogy az Egyház és valamennyi keresztény, még a távoli országok keresztényei is egy biztos cél felé haladnak, amely nem más, mint az Isten országába való elérkezés, Jézus Krisztus személye.

XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű harmadik körlevelében (2009), melyet joggal lehet nevezni szociális enciklikának, az ember teljes értékű fejlődéséről szól. A pápa kifejti, hogy a szeretet egy olyan láthatatlan, de mégis valóságos erő, amely átalakítja nemcsak az embert, hanem magát a társadalmat is.

Az Egyháznak szava van a mai világhoz, népek és országok vezetőihez és a közéleti szereplőkhöz. A szeretet az Egyház társadalmi tanításának királyi útja.

Sajnos egy bizonyos rossz érzés és csalódottság volt jellemző egyesekre az Egyház zsinat utáni helyzetét illetően, de nézete szerint ez gyakran megtörténik, amikor egy lelkes és emelkedett pillanat után szembesülni kell a sokszor fáradságos hétköznapi kötelességekkel. A világban ugyanakkor nyitott fülekre talált a zsinat ténye, mellyel szemben jóindulatát is éreztette. Beszélgetése Jürgen Habermasszal a jogállam alapjairól jól mutatta szellemi nagyságát. Még bíborosként kezdte meg, de pápaként fejezte be A Názáreti Jézus című háromkötetes művét (2007, 2011, 2012) Jézus Krisztus személyéről.

Az egyetemes Egyház látomása

Az Egyház bemutatásában a zsinat tanításának feldolgozásához Joseph Ratzinger a Conciliummal való kezdeti együttműködése után 1972-től az új, Communiónak elnevezett nemzetközi katolikus folyóiratot alapított együtt Hans Urs von Balthasarral, Karl Lehmann-nal, Henri de Lubackal és másokkal, melynek számaiban mintegy hatvan publikációt közölt.

Joseph Ratzinger már teológiatanár korában hangsúlyozta, hogy

az az ember, aki a lelkiismeretére hallgat, s akinek a lelkiismerete fölötte áll mások véleményének, valóban eszmény és feladat számára.

Olyan személyiségek, mint Morus Tamás, Newman bíboros, Dietrich Bonhoeffer – neki nagy példaképei voltak.

XVI. Benedek a 21. század „új tavaszát” sejti a II. Vatikáni Zsinat megvalósításában, mivel a zsinat egy nagy jelentőségű mozgalmat indított be, amikor az Egyház gondolkodásában és a katolicizmus értelmezésében bevezette az ökumenizmust. Néhány évvel korábban még nem gondolhattuk volna, – hangsúlyozta a pápa –, hogy az egész Katolikus Egyházat ennyire átjárja az egység iránti vágy, szégyellve lemaradását az Úr Jézus akaratától, aki az utolsó vacsorán tanítványai egységéért imádkozott (Jn 17,21).

Egy páratlan látogatás keretében 2011-ben azon a helyen, ahol Luther a pápák ellen szólt, XVI. Benedek – a középkor óta az első német pápa – tisztelettel adózott a korábban eretnekként számon tartott reformátor előtt. Tudatosan készült arra, hogy németországi útja során hosszabb időre találkozzon az evangélikus egyház vezetőivel, melyre Erfurt ágostonos kolostorában kerülhetett sor, ahol Luther tanult, pappá és teológiai professzorrá lett (1505–1511 között). Ratzinger pápa itt nevezte Luther istenkeresését a reformátor egész életét erővel és mély szenvedéllyel átjáró érzésnek. Benedek pápa Isten megtalálásában Luthert állította példaképként, akinek a kérdése – „Mi az Isten terve velem ott, ahol én Isten előtt állok?” – a mi kérdésünk is lehet. XVI. Benedek szerint Luther a keresztény lelkiségben is modell számunkra, mely teljesen Krisztus-központú. A hit évének (2012–2013) meghirdetésében is fontos szerepet kapott ez a szempont.

XVI. Benedek pápa idős kora miatt keveset utazott, de apostoli útjai során felkeresett több európai országot, többek között Németországot, Ausztriát, de a Törökországba, Libanonba és Izraelbe, sőt Afrikába és Amerikába is eljutott, és találkozott más felekezetek és más vallások képviselőivel.

Az utolsó hosszú életállomás

Mindenkit meglepett, amikor XVI. Benedek pápa 2013. február 11-én latin nyelven bejelentette lemondását az Egyházi Törvénykönyvnek megfelelően, hivatkozva idős korára és egészségi állapotára. Péteri szolgálatát 2013. február 28-ig látta el. Először a Castel Gandolfó-i rezidencián, majd a Vatikánban visszahúzódva élt a Mater Ecclesiae-kolostorban.

Az elmúlt évtizedben – eltekintve néhány megnyilatkozástól és 2020-ban beteg testvére, Georg Ratzinger meglátogatásától – tudatosan az imádságnak és az elmélkedésnek élt, belső, lelki zarándokúton haladt és várta a találkozást Urával, akinek derék munkatársa volt, akiről tanított és akit szeretett.

Földi útja, hiteles keresztény élete most lezárult és egyben megnyílt az örök Igazság színelátásra.

A 2022. december 28-i szerdai átalános kihallgatáson Ferenc pápa még a hívek imáját kérte a súlyos állapotban lévő elődjéért, aki így az év utolsó napján, december 31-én sokak által lelkileg kisérve lépte át az irgalmasság házának kapuját.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír