Az én papom: Vas László

Nézőpont – 2016. augusztus 18., csütörtök | 19:59

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Dudás Róbert Gyula küldte el írását Vas Lászlóról, aki ugyan nagyváradi egyházmegyés lelkipásztor, jelenleg az Egyesült Államokban szolgál.

Egy idős pap barátom, nevelőm réges-régen azt mondta: az első és legfontosabb egy papnál (no persze amellett, hogy szent legyen), hogy igazán jó ember legyen. Mert ha jó ember, akkor tud nyitni az Isten felé s az emberek felé is egyaránt.

Akit szeretnék most bemutatni, igazán jó ember. Vas László nagyváradi egyházmegyés lelkipásztor, aki immár több mint tíz éve hazájától nagyon távol szolgál, az Amerikai Egyesült Államokban.

Kalandos úton szólította őt szolgálatára az Isten. 1965-ben született Nagyváradon, református családban. Szakmát tanult, érettségizett, majd református teológiai előkészítőre járt. Hosszas megfontolás után 1982-ben katolizált. S mivel életelve mindent maximálisan teljesíteni, nem elégedett meg azzal, hogy egy hétköznapi katolikus életét élje, néhány évvel később már a papságra készült a szemináriumban. Püspöke, a nemrég elhunyt Tempfli József Budapestre küldte tanulni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett baccalaureatus fokozatot.

Szentelése után első kápláni helye Nagyváradon a barátok templomában (nagyvárad-olaszi Szentlélek kiáradása-plébániatemplom, a ferencesek egykori temploma – a szerk.) volt 1998 júliusa és szeptembere között, majd 1998 szeptemberétől 1999 szeptemberéig Hegyközcsatár és Hegyközújlak plébánosa, illetve a Szent László Katolikus Iskola és a Máltai Szeretetszolgálat nagyváradi szervezetének lelkivezetője. 1999 októberében püspöke Rómába küldte a Pápai Gergely Egyetemre, tanulmányai idején a Pápai Magyar Intézet lakója lett. 2000. június végén Francis George chicagói bíboros felkérésére nyári kisegítő szolgálatra érkezett a Michigan-tó partján fekvő amerikai nagyvárosba. Októbertől megyéspüspöke, Tempfli József engedélyével itt folytatta tanulmányait. A következő év nyarán a chicagói érsekség „associate pastor” kinevezést adott neki. 2003 márciusában az érsek kinevezte az egyházközség adminisztrátorává. Chicagóban végzett szolgálatáért Vas László megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Mustos István piarista atya távozása után átvette a passaici Szent István magyar templom igazgatását, melyet napjainkig végez.

Ha a száraz életrajzi adatokat nézzük, talán nem derül ki róla, hogy miért is tartom őt jó embernek. Néhány évvel ezelőtt feleségem ösztöndíjat nyert az USA-ba, s én közösséget, papot, templomot kerestem. Írtam neki, perceken belül válaszolt. Fél órán belül úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök. Egy órán belül már megbeszéltük: ha megérkezünk, az első hétvégét nála töltjük. S amikor odaértünk, a magyar boltból való finomságokkal fogadott, hogy ne érezzük annyira „számkivetve” magunkat. Így kezdődött kiváló munkakapcsolatunk, s talán mondhatom: barátságunk, hiszen az alatt az egy év alatt számtalanszor tettük meg azt a nagyjából 180 kilométert, amely otthonunk és a temploma között van. Összeismerkedtünk vele, és megismertük a keleti parti utolsó önálló magyar plébánia híveit is.


Soha nem beszélgettünk úgy, ahogy a regényekben írják, mély gondolatokat megosztva. De mégis, amikor leültünk vele a hátsó kertben, nem is nagyon kellettek a szavak. Jó volt együtt lenni vele. Mert igazán jó és elmélyült ember, mindamellett két lábbal jár a földön. A templomáért, az egyre fogyatkozó amerikai magyarságért szívvel élő ember. Az alatt az egy év alatt, amíg szinte napi kapcsolatban voltunk, rengeteg dolog történt. Megünnepeltük a passaici magyar templom felszentelésének 110. évfordulóját. Püspököktől köztársasági elnökig számos neves látogatónk volt. Rengeteg munkával járt mindez, de mindig tudtam s éreztem, hogy bármikor számíthatok rá. S ez azért is fantasztikus érzés volt, mert inspirált arra, hogy ő is számíthasson rám.

Lassan két éve itthon vagyunk, de alig telik el nap, hogy ne váltanánk legalább néhány szót. Igen, mondhatom, hogy egy jó ember barátságára tehettem szert, aki mindezek mellett igazán jó pap is. Egy dolog bizonyos: ha visszatérünk az USA-ba, első utunk hozzá vezet majd. S örömmel tölt el, hogy amikor hazajön, akkor is, ha nem is többre, csak pár órára, meglátogat bennünket.

Hosszasan gondolkodtam, kihez is hasonlítsam. Irodalmi hősök és valódi személyek is eszembe jutnak vele kapcsolatban. Van benne egy kis Don Camillo. Hiszen kérlelhetetlenül megmondja a magáét, hogyha kell. Van benne egy jó adag Assisi Szent Ferenc, hiszen nyitott mindenki felé, aki keresi, s meg is találja. Játékossága, néha már-már bohémsága Néri Szent Fülöpre emlékeztet, hite Loyolai Szent Ignácra. De ezek csak hasonlítások. Valójában ő nem más, mint Vas László, vagy ahogy odakinn mondják: Reverend Laszlo Vas, Pastor. Pásztor. Amerikában ilyen titulussal tisztelik meg a papokat. Ő pedig valóban pásztor. Vezet egy pici, fogyatkozó nyájat, s be-befogad egy-egy odatévedtet is. Segíti és ellátja. Testi és lelki táplálékot is nyújtva. Örülök, hogy ismerhetem.

Dudás Róbert Gyula

Kapcsolódó fotógaléria