Az igazi szépség a jóságból születik – A pápa megnyitotta az Apostoli Könyvtár új kiállítótermét

José Tolentino de Mendonça portugál bíboros köszöntötte a Szentatyát a világ egyik legrégibb könyvtárában, mely híresen gazdag és különleges történelmi iratgyűjteménnyel rendelkezik. Az új terem egy örmény származású amerikai vállalkozó, Kirk Kerkorian adományaiból készült el.

A Szentatya megtekintette a Tutti. Umanità in cammino című tárlatot, amelynek címe utal a Fratelli tutti kezdetű enciklikára. Az alkotó, Pietro Ruffo valós és allegorikus térképeken keresztül ábrázolja az ember igényét arra, hogy meghatározza helyét a világban és ehhez kapaszkodókat találjon.

A pápa beszédében kiemelte, János evangéliumában a kalosz (szép) jelzővel kizárólag Jézusra és küldetésére vonatkoztatva találkozunk. Itt hangzik el Jézus szájából a krisztológiai megnevezés: „Én vagyok a szép pásztor” (vö. Jn 10,11), amit mi rendszerint úgy fordítunk: „Én vagyok a jó pásztor”. Valóban, Jézus a jó pásztor, de egyben szép is. Máté evangéliumában pedig Jézus a tanítványai szépségéről beszél: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16).

A szépség nem a látszat vagy egy díszítés múló illúziója, a jóság, az igazság és az igazságosság vele rokonértelmű szavak – hangsúlyozta Ferenc pápa. –

Az emberi szív nem csak kenyérre éhezik, nem csak a pillanatnyi túléléshez szükséges dolgokból él. Kultúrára is szüksége van, ami megérinti a lelket, és közelebb viszi az embert mély méltóságához.

Ezért az Egyháznak ki kell állnia a szépség és a kultúra fontossága mellett, válaszolva az emberi lényt meghatározó, végtelen utáni vágyra.

Ezért is avatta föl örömmel a Szentatya a Vatikáni Könyvtár kiállítótermét, azt kívánva, hogy tükrözze a tudomány és a szépség fényét. A térképkiállítással kapcsolatban pedig utalt Fratelli tutti kezdetű enciklikájára, majd arról beszélt, hogy a világnak ma új térképekre van szüksége a tájékozódáshoz.

Az élet a találkozás művészete. A kultúrákat megbetegíti a bezárkózás, amikor már nem kíváncsiak a másikra, amikor nyitás és befogadás helyett kizárják a másikat.

Milyen előnyünk származik abból, ha a határokat őrizzük ahelyett, hogy testvéreinkre vigyáznánk? Isten ezt a kérdést teszi föl nekünk újra és újra: Hol van a testvéred? (vö. Ter 4,9) – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A pandémia által megváltoztatott világunkban az emberiségnek új térképekre van szüksége ahhoz, hogy fölfedezze a testvériség, a társadalmi barátság és a közjó értelmét. A zárt blokkok logikája meddő és félreértésekkel teli.

Új szépségre van szükségünk, amely nem egyesek hatalmának szokásos visszatükröződése, hanem a különbözőségek bátor mozaikja;

nem az embert zsarnokként a középpontba helyező rendszer, hanem egy új Naphimnusz, amely az átfogó ökológiában valósul meg – figyelmeztetett a pápa.

Az Egyház legyen nyitott, a találkozás kultúrájának főszereplője – ahogyan azt Ferenc pápa már megválasztása óta hirdeti. Ugyanez érvényes a könyvtárra is. Ne csak a múltat őrizze, hanem legyen a jelen és a jövő határvonala. Felelősen tartsa életben a gyökereket, az emlékezetet, de nyisson a gyümölcsök felé. Együtt álmodjunk új térképeket! Az analógból át kell állni a digitális technológiára, a ránk bízott örökséget új nyelvekre kell fordítanunk. Történelmi kihívás előtt állunk, mellyel bölcsen és bátran kell szembenéznünk – fogalmazott a Szentatya, majd hozzátette, számít az Apostoli Könyvtárra, fordítsa le a kereszténység örökségét és a humanizmus kincsestárát a ma és a holnap nyelvezetére.

Köszönettel fordult végül a pápa a könyvtár dolgozóihoz, akiknek munkája rejtve marad. Rámutatott, hajlamosak vagyunk csak azokat a dolgokat és személyeket értékelni, amelyek látszanak, pedig milyen sokan vannak azok, akik a színfalak mögött viszik előre az életet, a családot, a világot, a társadalmat, a kultúrát.

*

José Tolentino de Mendonça bíboros, a Római Anyaszentegyház levél- és könyvtárosa a Vatikáni Rádiónak elmondta, hogy a Vatikáni Könyvtár kibővítése a korral való haladás kifejezésének jele, hiszen egy nemes múltat tükröző intézményről van szó, amely azonban a jövő könyvtárai között is jelen kíván lenni. A nagy változások korszakában elengedhetetlen, hogy a kulturális intézmények megerősítsék múltbéli „magvető” szerepüket, mert

világunknak továbbra is szüksége van a kritikai gondolkodásra, a tudás elmélyítésére, a széles körű keresztény és humanista látásmódra, a transzdiszciplináris, vagyis több tudományterületet átfogó tudásra.

A könyvtáraknak tehát élettel teli helyeknek kell lenniük, olyan modern berendezésekkel felszerelve, amelyek biztosítják kulturális és antropológiai relevanciájukat.

José Tolentino de Mendonça bíboros elmondta azt is, hogy a Vatikáni Apostoli Könyvtár öt évszázada működik, követi és tükrözi a pápaság és a pápák látásmódját. A találkozás kultúrája, amely Ferenc pápa számára oly fontos, a könyvtár és a levéltár esetében is igazi inspiráció, hiszen egy olyan helyszínről van szó, ahol az emlékezet találkozhat korunk eseményeinek kérdéseivel. A könyvtár az a hely, ahol a történelem, a múlt találkozhat a jelennel, új távlatokat nyitva. Kérdéseink új horizontot kaphatnak, elmélyülhetnek. A 21. század könyvtára ilyen élő laboratórium szeretne lenni az ember számára.

A bíboros szerint

korunk egyik legnagyobb „betegsége” a rohanás, a kapkodás, ami a felületesség veszélyét hordozza magában.

A tanulás, a kutatás, a kérdésekre való nyitottság, az igazi tudás iránti szenvedély a szív lassú és hiteles megnyílása egy egyre összetettebb igazság feltárására, hiszen kihívás elé állít bennünket és belső utazásra, a világ valóságába hív minket. A kortárs kultúra számára tehát a könyvtár a komplex valóságról tesz tanúságot. Segítenünk kell egy olyan szemlélet formálásában, amely a valóság bemutatásakor az árnyalatokra, a hangokra, a polifóniára is figyel. Ez pedig mindenkitől megkívánja a meghallgatás képességét. A könyvtár egy nagy akusztikus teremhez hasonlítható, mert segít önmagunk és a világ valóságának meghallgatásában, új és meglepő hangnemben – magyarázta a bíboros.

Elmondta azt is, hogy Pietro Ruffo fiatal olasz művész tárlata a térkép fogalmára összpontosít. A térkép egyfajta elrendezésre utal; amely a tekintetet, a tudást és a világot összerendezi. A térképek elsősorban földrajzi jellegűek, ugyanakkor emberiek is, hiszen érzésekről beszélnek. Léteznek történelmi térképek, de utópisztikusak is. A valóság megismerésére alkalmas térkép keresése a könyvtár jelenkori feladatának metaforája.

José Tolentino de Mendonça bíboros végül kifejtette, hogy a Vatikáni Könyvtár új tere a korunkkal való találkozás helyszíne. Elmondta, művészekkel, tudósokkal működnek együtt azzal a céllal, hogy új közönséget szólítsanak meg, vagyis a fiatalokat. Nyitottak akarnak lenni az új nyelvezetekre, hidat akarnak építeni a múlt és a jelen között. Ez a feladatuk, ez a küldetésük.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír