Az ima, ami feltárja az Atya titkát – Bemutatták a Közelítések a Miatyánkhoz című tanulmánykötetet

Bokodi-Oláh Gergely köszöntötte a résztvevőket Rózsa Dávid, az  Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója nevében is, és kifejezte örömét, hogy Schöck Gyula legújabb könyve bemutatójának helyet adhatnak az intézmények közötti együttműködés jegyében.

Farkas-Wellmann Endre, a Magyar PEN Club alelnöke üzenetét Sarbak Gábor irodalomtörténész, a Szent István Társulat elnöke olvasta fel. Az alelnök felidézte, hogy a Miatyánk-könyv ötletéről négy-öt éve beszélt neki Szőcs Géza költő, a Magyar PEN Club akkori elnöke, aki fontosnak tartotta a Krisztustól tanult alapimádság magyar szövegváltozatainak feldolgozását. A könyv Szőcs Géza nagy projektjeinek egyike, amelynek beteljesülését azonban már nem érhette meg. Schöck Gyula, akivel annak idején belevágtak a vállalkozásba, nem adta fel a könyv kivitelezését se Szőcs Géza váratlan halála, se az anyagi nehézségek ellenére. Szép és impozáns kötetet hozott létre, ami nemcsak keresztényi, hanem általában véve emberi hitünk megőrzésére szólít.

A könyv megvalósulásának ténye azt jelenti, hogy vagyunk még és leszünk is sokan, akik a mi Atyánkat szólítjuk meg imádságos hangon.

Az alelnök levelében megemlítette azt is, hogy Böszörményi Zoltán, a Magyar PEN Club elnöke fontosnak tartotta Szőcs Géza hagyatékát, és figyelemmel követte annak elkészültét. Isten áldása legyen a könyv megalkotóin és olvasóin! – kívánta levelének végén Farkas-Wellmann Endre.

Schöck Gyula, a fakszimile kiadásokkal is foglalkozó Schöck ArtPrint Kft. vezetője a könyv létrehozásának történetét ismertette. Mint mondta, hét éve Szőcs Géza felhívta a Miatyánkról szóló kötet ötletével. „Az igazi nagy ötletek pofonegyszerűek!” – hangsúlyozta a könyv szerkesztője, de elmondta azt is, akkor arra hivatkozott, hogy könyvtárnyira rúghat a Miatyánkról szóló tanulmánykötetek száma… Mégsem tudott egyet sem említeni Szőcs Gézának, hiszen nem volt mit.

Schöck Gyula visszaemlékezett arra, hogy Török József professzor úr, aki az általuk kiadott Pécsi Missale kötet egyik tanulmányának szerzője volt, négy-öt nap türelmet kért, majd Kocsis Imre atyával és más atyákkal összehozott egy találkozót. Ezen csodával határos módon fél óra alatt kialakult a könyv koncepciója, miszerint

a Miatyánkról szóló tanulmánykötetet hétköznapi embereknek szánják az ökumené jegyében.

A szerkesztés folyamán az átfedések és az ismétlések elkerülése érdekében Schöck Gyula megosztotta a szerzőkkel a már elkészült tanulmányokat, az egyházaktól pedig bekérték azokat a könyvemlékeket, amiket a képmellékletbe szántak. A tanulmányok nem kronológia szerint kerültek a könyvbe, hanem a szerzők nevének ábécérendje szerint, csak a képmellékletben alkalmazták a szigorú kronológiai sorrendet.

A szerkesztő személyesen mondott köszönetet a szerzőknek és Fekete Péternek, a kultúráért felelős korábbi államtitkárnak, aki biztosította az alapösszeget, Szőcs Géza és Török József halála után pedig továbbra is figyelemmel kísérte és támogatta a könyv kiadásának folyamatát. A köszönetnyilvánítások címzettjeinek sorában az OSZK következett, amely méltó helyet biztosított a könyvbemutatónak; majd Gyurcsán Eszter, a PEN Club munkatársa, aki szívügyének tekintette a Miatyánkról szóló kötetet; majd Schöck Gyula a feleségének is köszönetet mondott.

Ezután Kocsis Imre professzor átfogóan és részletesen ismertette az új kötetet, melynek elején személyes hangvételű ajánlás és bevezetés áll. A tanulmányok tartalmi szempontból négy csoportra oszthatók. Az első csoportba azok az írások tartoznak, melyek a Miatyánk bibliai szövegét, illetve annak változatait vizsgálják a szentírástudós, a teológus vagy a filológus szemével. A második csoport értekezései a Miatyánk értelmezésébe nyújtanak betekintést. A harmadik csoportba azok a tanulmányok sorolhatók, melyek a Miatyánk liturgikus alkalmazásait ismertetik a különböző felekezetek gyakorlatában, a negyedikbe pedig azok, melyek az Úr imádságának sajátos fordításait vizsgálják.

Kocsis Imre kiemelte, a Miatyánk szövege kétszer is szerepel a szentírási könyvekben: Máté és Lukács evangéliumában. A két változat nem egyezik teljesen, így felmerül a kérdés, mivel magyarázható az eltérés. Az egyik változatban Jézus akkor mondja el az imádságot, amikor a hegyi beszédet is, a másik változatban pedig akkor, amikor kijön Mária és Márta házából. Lukácsnál a megszólításban az Atya forma szerepel, és hiányzik két kérés: „legyen meg a te akaratod” és „szabadíts meg a gonosztól”.

Vajon mi volt Jézus szándéka, amikor ezt az imát elmondta tanítványainak? – tért ki Kocsis Imre arra a kérdésre, melyre több más kérdés mellett a tanulmányok is keresik a választ.

Jézus szándéka talán az lehetett, hogy megértesse követőivel, milyen az imádság helyes lelkülete, milyen szemlélettel érdemes imádkozni, és ehhez mintát is adott nekik

– idézte Pecsuk Ottó tanulmányát a professzor.

Az  előadó saját tanulmányából idézte, Lukácsnál maguk a tanítványok kérik Jézust, tanítsa őket olyan imára, ami különösen kifejezi Jézus lelkületét, de az ne legyen szószaporítás, amivel az imádkozó „manipulálja” Istent, mint ahogyan azt oly sokszor az ókorban gondolták. (Seneca szerint az imádság kifárasztja az isteneket.) A Miatyánk tömörsége lehetetlenné tesz mindenféle magamutogatást az imádkozó részéről. A figyelem benne Istenre irányul, és az imádkozó a rászorultságát juttatja kifejezésre – idézte saját tanulmányát Kocsis Imre. –

A Miatyánk egyetemes, Jézus lelkülete hatja át, így csak az tudja elmondani, aki azonosul vagy azonosulni akar Jézus lelkületével.

Az előadó a tanulmányok bemutatása során említette Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának dékánja írásából azt a gondolatot, hogy a Miatyánkban Jézus mint fiú fordul a mennyei Atyához. Az Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Így tulajdonképpen Jézus a Miatyánkban is az Atyát nyilatkoztatja ki, feltárja az Atya titkát a kicsinyeknek, bevezeti a tanítványokat abba a kapcsolatba, mely öröktől fogva az övé.

Mezősi Miklós filológusként közelít a szöveghez, a görög szavak jelentésére hívja fel a figyelmet. Kocsis Imre érdekességként említette, hogy az eredeti szövegben a „bocsásd meg vétkeinket” helyett ez szerepel: „engedd el a tartozásokat”. Istentől tehát a tartozásunk elengedését kérjük, miképpen mi már (nyomatékosan múlt időben) elengedtük másoknak a tartozásait.

Az előadó, miután részletesen bemutatta a Miatyánk értelmezését ismertető tanulmányokat, valamint az Úr imája istentiszteleti alkalmazásának alakulását a különböző felekezetekben, szót ejtett a Moldvából származó szövegváltozatokról, melyekkel Mohay Tamás foglalkozik tanulmányában. Kocsis Imre felhívta a figyelmet arra, hogy az egyikben ez szerepel: „add meg nekünk élő kenyerünket”, azaz az életet lehetővé tevő, az élet fenntartásához szükséges kenyeret.

Előadása végén a professzor – Hafenscher Károly tanulmányát idézve – hangsúlyozta, hogy

a Miatyánk kifejezi az egységet, összeköti az imádkozót a hitbeli őseivel, megvalósul benne az Egyház egyetemessége térben és időben, függetlenül a felekezettől.

Ennek fényében különösen szép volt, hogy a könyvbemutató végén a résztvevők közösen elimádkozták a Miatyánkot.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír