Az őrületbe futó civilizációnkról és a szeretet útjáról az ökumenikus imahét országos megnyitóján

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közös programsorozatát, az ökumenikus imahetet megnyitó idei szertartást Erdő Péter bíboros, prímás és Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Református Egyházkerületének püspöke vezette a MEÖT tagegyházai képviselőinek részvételével.

A szertartáson többek közt jelen volt Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita is.

Az ökumenikus imahét idei mottója: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek” (Jn 15,5–9). Az imahét napjain a különböző felekezetű gyülekezetek e mottó jegyében közösen tartanak istentiszteleteket, és imádkoznak a keresztények egységéért.

A MEÖT elnökségének javaslata alapján az ökumenikus imahét a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek figyelembe vételével tartható meg.

Az MKPK és a MEÖT közös döntése alapján 2018-tól kezdve az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletének vasárnapján az üldözött keresztényekért is imádkoznak.

A Szent István-bazilikában a keresztény egységtörekvések jegyében szervezett istentiszteleten Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa köszöntötte a jelenlévőket, miután a szolgálattevők képviselői két gyertyát helyeztek el az oltárnál.

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára arról beszélt, hogy az idei ökumenikus imahét témáját a svájci-francia Grandchamp-i Közösség szerzetesnővérei választották, az ő kérésükre helyezték el a gyertyákat is az oltárnál. A gyertyák Isten világosságát, a krisztusi fényt jelképezik.

A Szent István-bazilikában az Istent dicsőítő litániát Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita vezette. A könyörgéseket Balog Zoltán tavaly megválasztott református püspök olvasta fel.

Erdő Péter bíboros, prímás a Jn 15,1–17 alapján mondta el szentbeszédét, amit a következőkben teljes terjedelmében közlünk.

*

Krisztusban Kedves Testvéreim!

1. A mai evangélium különös módon szól a szeretetről. Beszél egyszer arról, hogy Isten szeretete irántunk az a példakép, melyet nekünk is utánoznunk kell. „Amint engem küldött az Atya, amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” – mondja Jézus.
Első feladatunk, ami ebből következik, hogy maradjunk meg Jézus szeretetében. Tehát legyünk hűségesek ehhez a szeretethez, értékeljük és viszonozzuk ezt a szeretetet!
De ezzel együtt, azt is halljuk a mai evangéliumban, hogy mi is úgy szeressük egymást, mint ahogy Jézus szeret bennünket, s amint az Atya szereti Jézus Krisztust.

Ez utóbbi szeretetparancs valami nagyon különös hangsúlyt tartalmaz. Hiszen olvasunk másutt az evangéliumban az ellenségszeretetről, olvasunk arról, hogy abban kell utánozni az Atyának irántunk való szeretetét, hogy amint ő fölkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt, úgy nekünk is szeretettel kell lennünk az emberek felé, akár jót tesznek nekünk, akár pedig az ellenségeink.

2. De a mai evangélium valami mást mond el a szeretet titkáról. Arról beszél, hogy a krisztuskövetőknek, a tanítványoknak különös módon kell szeretniük egymást. Ez nem az ellenségszeretet vagy az általános szeretet parancsa, hanem arra tartalmaz felhívást, hogy az Egyház tagjai, Krisztus követői, egészen különös módon szeressék egymást. Nemcsak a teremtés alapján, hanem a keresztség alapján is. És így, a hívőknek, az Egyháznak ez a belső szeretetközössége válik jellé a világ számára.

Ugye azt olvassuk az Újszövetségben: „arról ismernek meg benneteket, hogy szeretitek egymást”. És ez a jel egyben meghívás a bekapcsolódásra, meghívás, hogy tartozzunk ehhez a szeretetközösséghez, hogy ezen keresztül kapcsolódjunk be az Atya és a Fiú szeretetének áramába.

Ez a meghívás egyben erőt is közöl, tehát az Egyházon belül a szeretetnek mintegy szentségi ereje van. Ennek egészen különleges megjelenése a házasság. Arról azt olvassuk, hogy Krisztus és az Egyház egymás iránti szeretetére, titkára vonatkoztatja az apostol a keresztények között férj és feleség szeretetét (Ef 5,32). Látjuk itt is: a keresztségre tekintettel ez a kölcsönös szeretet valami különleges, kegyelmi erőt ad.

Ehhez hasonló, ennek az általánosabb formája az, amiről a mai evangélium szól. A hívők között, a hívő közösségen belüli szeretetnek ilyen kegyelmet hordozó szeretetnek kell lennie, amely tanúságot tesz, és közvetíti az Isten irántunk való szeretetét.

Éppen ezért nagyon nagy a felelősségünk, hogy hogyan szólunk hozzá az Egyház ügyeihez, hogyan próbálunk javításokat javasolni, hogyan próbálunk értékeket fenntartani vagy megvédeni, ha meg vagyunk róla győződve, hogy méltók arra, mert ez a belső, ez az egymás közötti szeretet a lényegét alkotja a működésünknek és a tanúságtételünknek.

Ehhez van szükségünk éleslátásra, különös erőre és figyelemre, hogy Jézus példáját tartsuk a szemünk előtt.

Szeretett ő mindenkit. Életét adta az egész világért, jókért és rosszakért egyaránt. De mégis különös szeretettel gyűjtötte maga köré tanítványait. Tanította azokat, akik hittek szavában. Valami ilyesmiről van itt is szó, ennek a bensőséges, Krisztus körül összegyűlő közösségnek a szeretetéről. És ez az a szeretet, amelyet a keresztény család is megjelenít. Keresztény közösség lesz az, ahol a családtagok egymás közötti szeretete megint csak Istennek ezt a szeretetét jeleníti meg. Ezért hát nem mindegy, hogy csupán jó családunk van, vagy igazi, jó, keresztény családban élünk. Ez még magasabb fokra emeli azt a természetes jót és szeretetet, ami az emberek között a családban megvalósul.

3. Ma különösen szükség van arra, hogy védjük és segítsük a családokat. Ha a külső környezet olykor megnehezíti is családjaink életét, nekünk annál inkább nagylelkű szeretettel kell melléjük állni.

Akinek a rokonságában nagycsaládok vannak, igyekezzék arra, hogy személyes munkával, segítséggel, vagy akár rendszeres, havi pénztámogatással is könnyítse a szülők helyzetét. Az egyedül élő vagy magányos ember számára különleges öröm, ha nem arra vár, hogy mások foglalkozzanak vele, hanem – ha ereje engedi – ő lépjen ki a saját köréből, ő támogassa a családokat vagy a betegeket, a rászorulókat. Ettől a saját élete is felragyog és boldogabbá válik.

De nemcsak a családok, hanem mintájukra az egyházközségek is olyan közösségek kell hogy legyenek, amelyekben egymás terhét hordozzuk. Már Szent Pál figyelmeztet, hogy ha az Eucharisztiában együtt részesülünk, akkor az életben sem hagyhatjuk, hogy közülünk valaki nyomorúságot szenvedjen, miközben másoknak feleslegük van.

A helyi közösségektől eljutunk az összes keresztényeket átfogó mélyebb lelki közösség igazságához. Mindmáig fájdalommal tapasztaljuk, hogy van még, ami elválaszt minket. Nem is intézhetjük el hitbeli meggyőződésünk fontos részleteit egy baráti kézlegyintéssel. Hiszen nem a puszta emberi jó hangulat szintjén kell találkoznunk, hanem a Krisztusban való egységet kell újra megtalálnunk. Ez pedig figyelmet, fáradságot, elszánt és igényes munkát kíván.

De addig is, amíg el nem jutunk a teljes egységre a hitben, már gyakorolhatjuk a szolidaritást és a testvéri szeretetet minden keresztény, különösen az üldözöttek iránt. Az elmúlt évek eseményei igazolták, hogy a hitükért meggyilkolt keresztények – VI. Pál pápa szavaival élve – megvalósítják a vértanúság ökumenizmusát.

Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy a mindennapi cselekvésben, az alapvető emberi és keresztény értékek képviseletében és Krisztus szeretetében egyre inkább megtaláljuk a teljes egységet. Ámen.

*

Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke a 103. zsoltár alapján hirdetett igét.

Arról beszélt, hogy a mostani „nehéz időkben is szükségünk van arra, hogy rácsodálkozzunk Isten szeretetére, megtartó erejére. Ő nem csupán beszél a szeretetről, hanem cselekszik értünk szabadító jótetteivel: megbocsátja bűneinket, új kezdetet ad; gyógyít; megváltja életünket a sírtól és az örök élet tágasságába helyezi annak minden pillanatát Jézus Krisztus által.”

A MEÖT elnöke megemlítette, hogy az idei imahét mottóját választó svájci-francia Grandchamp-i Közösség első vezetője úgy vélekedett, hogy „civilizációnk halálos zajban és sebességgel él”, a kollektív őrület felé tart. A közösség azt javasolja, hogy meg kell állni, el kell csendesedni Isten színe előtt, fel kell töltődnünk, meg kell erősödnünk az Ő szeretetével, s úgy térni vissza a hétköznapok világába, a szeretet tanúiként.

Steinbach József püspök a következőkben a 103. zsoltár alapján beszélt a szeretet három gyümölcséről: az önmegtagadásról, a hálaadásról (megelégedettségről) és a megújulásról (az Isten eredeti rendjéhez való visszatérésről). E gyümölcsök által kiteljesedhet az életünk – tette hozzá a szónok, az előbbiek mellé sorolva a Szent Pál által említett további lelki gyümölcsöket is (Gal 5,22–23).

A beszédek után, az Apostoli Hitvallás imádkozása előtt Pataky Albert pünkösdi egyházelnök bevezető gondolatai hangzottak el, majd az egységért és az üldözött keresztényekért Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök vezetésével fohászkodtak a jelenlévők.

A Miatyánk közös elimádkozása után Erdő Péter bíboros, valamint a szerb ortodox egyház küldötte, majd a Johannita Lovagrend káplánja és Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Frank Hegedűs anglikán esperes és Steinbach József református püspök elbocsátó áldásával ért véget a szertartás.

Az ünnepélyes istentiszteleten a zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekkara látta el Sapszon Ferenc karnagy vezetésével. Orgonán közreműködött Virágh András Gábor.

A keresztény hívők az ökumenikus imahéten adományaikkal a szeretetszolgálatok karitatív munkáját támogatják.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír