Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Szent Carolina Santocanale, aki szegény lett a szegényekért

Élete és művei

Jézusról nevezett Mária nővér, Szent Carolina Santocanale Palermóban született 1852. október 2-án, Giuseppe Santocanale dei Baroni della Celsa Reale és Caterina Andriolo Stagno gyermekeként. A keresztségben, 1852. október 4-én a Carolina Concetta Angela neveket kapta. Édesanyja nagyon vallásos, erényes és jólelkű volt, alapvető szerepe volt lánya jellemének és lelkiségének alakulásában.

Carolina kicsi kora óta erős vonzalmat érzett minden iránt, ami a valláshoz kapcsolódott. Otthon tanult, két tanítónője volt, akik gondoskodtak művészeti, zenei neveléséről is, és megtanították franciául; ugyanakkor soha nem szerzett iskolai bizonyítványt, nem voltak meg a tanulmányi fokozatai.

Tizenkilenc éves korában beszélt először szüleinek a vágyáról, hogy Istennek szentelje az életét. Apjának azonban más tervei voltak vele, és bár egyrészről elfogadta, hogy lánya különösen istenfélő, nagy hite van, másrészről nem adta beleegyezését ahhoz, hogy szerzetesnővér legyen.

A palermói Szent Antal apát-templom plébánosa megalapította a Mária Leányai Kegyességi Egyesületet, és amikor Carolina jelezte neki, hogy be szeretne lépni, akkor az intézmény igazgatónőjévé nevezte ki, látván, milyen erősen él benne az apostolkodás lelkisége. Mintegy tizenöt éven át végezte ezt a feladatot.

Ugyanebben az időszakban gyakran látogatta nagyszülei házát Cinisiben, a monrealei érsekség területén, azért is, hogy gondozza idős nagyapját, aki akkor már a halálán volt. Itt ismerte meg Mauro Venuti esperest – aki művelt pap volt, Isten embere – és rábízta magát lelkivezetésére. A szerzetesi élet ideális formája a klauzúra volt a számára, már ifjúságától fogva. Látta azonban, hogy a szegény népnek mekkora szüksége van gondoskodásra, oktatásra, tudatában volt annak, mennyi jót tudna tenni a szegényekkel, a betegekkel, a lányokkal, és ezért megérett benne az elhatározás, hogy életét a szeretet cselekedeteinek szenteli. Cinisiben elkezdett hittant tanítani két lánynak és egy fiatal fogyatékos fiúnak.

1884-ben erős fájdalmat kezdett érezni a lábában, ami miatt tizenhat hónapon át kénytelen volt ágyhoz kötve élni: a kezdete volt ez a sok testi szenvedésnek, amellyel egész élete során együtt kellett élnie, példaértékű hittel és nagy türelemmel. Amikor meggyógyult, Mauro Venuti atya tanácsára közelebb került a ferences lelkiséghez. Három évvel később végleg Cinisibe költözött. Figyelmesen és anyai lélekkel tudott közeledni a fiatalokhoz. Nagy lökést adott a plébániai életnek: virágoztak a női közösségek, minden gyereknek tanítottak hittant.

1888. június 13-án a Collegio di Maria-templomban Venuti atya vezette a szertartást, amelyen Carolina megkapta a harmadrendi ferencesek fekete habitusát és felvette a Jézusról nevezett Mária nővér nevet. Cinisi népe „úrnőnek” nevezte nemesi származása miatt, csodálták őt, jó példát mutatott alázatosságával és szolgáló lelkületével, különösen azzal, ahogyan a betegeket látogatta otthonaikban.

Más fiatal lányok is csatlakoztak hozzá. 1891. február 11-én a közösség átköltözött nagyszülei régi házába. 1892. január 6-án Jézusról nevezett Mária nővér letette egyszerű fogadalmát. Kérte, hogy a házban kialakíthassanak egy oratóriumot, ahol szentmisét tudnak bemutatni és őrizni tudják az Eucharisztiát. Megkapta rá az engedélyt, és attól a pillanattól fogva az éjszakán kívül minden szabadidejét a tabernákulum előtt töltötte. 1896 márciusa és júniusa között alapítottak egy árvaházat, és az intézmény jelentős fejlődésnek indult egy bölcsőde, egy internátus és egy varroda elindításával. 1908-ban kitette a kápolnába a Lourdes-i Szeplőtelen Szűz képét Szent Bernadettel, akit különösen tisztelt.

Jézusról nevezett Mária nővér arról álmodott, hogy kicsiny közösségét, amelynek közösségi életét csak egy levélben erősítette meg az érsek, elismerjék igazi szerzetesi családnak. Giovanni Maria Schiavo atya, kapucinus szerzetes egy lelkigyakorlat alkalmával megismerte őt és nővértársait. Felvállalta az ügyüket, elkészítette az új kongregáció alapító okiratát, elérte, hogy a kapucinus kisebb testvérek rendjéhez csatlakozzanak és azon fáradozott, hogy kánonjogilag egyházmegyei jogú intézménnyé váljanak. Miután minden formaság teljesült, Jézusról nevezett Mária nővért kinevezték a Lourdes-i Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária Kapucinus Nővérei kongregáció alapítójának. Vele együtt tizenegy nővér vette fel a kapucinusokéhoz hasonló, barna szerzetesi ruhát. 1911. február 11-én az alapító letette szerzetesi örökfogadalmát, november 29-én pedig a tizenegy novícia is fogadalmat tett. Szegényes eszközeik ellenére a közösség tovább növekedett; jelentős fejlődésen ment keresztül az első világháború éveiben. Új szerzetesi házakat hoztak létre más helyeken is, Belmonte Mezzagnóban, Termini Imeresében és Cariniban. A szerzetesnővérek dolgosak, buzgók és nagylelkűek voltak, fáradhatatlanok az irgalmas szeretetben. A kicsinyek között, akiknek gondját viselték, több papi és szerzetesi hivatás született.

A nővérek apostoli munkájának hatékonyságát táplálta az a sok szenvedés is, amelyet az alapítónak el kellett viselnie. Tudatában volt ennek, és amikor újabb szenvedések elé nézett, mindig köszönetet mondott az Úrnak. Súlyos egészségügyi problémái voltak, ezért műtéti beavatkozásra volt szüksége. De különösen az erkölcsi próbatételeknél tűnt ki, milyen különleges erővel rendelkezik. Az engedelmesség szellemében alávetette magát Monreale érseke, Antonio Augusto Intreccialagli döntéseinek akkor is, amikor különösen fájdalmas volt elfogadni ezeket a döntéseket. Reménnyel teli szívében tudta, hogy minden a Jóisten terve szerint történik majd. Így is volt, 1923-ban minden korábbi nézeteltérésük megoldódott.

Az ezt megelőző, aggodalmakkal és keserűséggel teli két év azonban súlyosan rányomta bélyegét Jézusról nevezett Mária anya egészségére. Látszott, hogy nincs már messze a vég. 1923. január 27-én hunyt el. Úgy halt meg, hogy az Úrhoz, Szűz Máriához és Szent Józsefhez imádkozott, akit úgy nevezett, az ő „öregecskéje”. Cinisi népe nagy tisztelettel vette körül őt életében, temetésekor már a szentség hírében állt. Valaki azt mondta róla: „Egy igazi szent élt benne, példaként lehet állítani mások elé.”

Boldoggá avatás

Jézusról nevezett Mária nővér kanonizációs eljárása 41 évvel a halála után, 1964-ben kezdődött el a monrealei egyházmegyében. 2000. július elsején Szent II. János Pál adott felhatalmazást a hősi erényeiről szóló dekrétum kibocsátására.

A különleges gyógyulás, ami a boldoggá avatáshoz szükséges volt, 2003. szeptember 19-én történt Cinisiben. Egy fiatal munkásnő 11 méter magasból esett le betonozott talajra a Lourdes-i Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária Kapucinus Nővérei kongregáció kápolnájának építése közben, és az esésnek nemhogy halálos következménye nem volt, de még súlyos belső és gerincsérülést sem szenvedett. Később az alapító földi maradványait ebbe a kápolnába vitték át.

A csoda vizsgálatának egyházmegyei szakasza a monrealei egyházmegyei bíróságon zajlott 2013-ban. A Szentek Ügyeinek Kongregációja 2014-ben ismerte el a vizsgálat jogi érvényességét, 2015-ben az orvosi és a teológiai bizottság, majd a bíborosok és püspökök bizottsága is pozitívan nyilatkozott a csodáról, amelyet Jézusról nevezett Mária nővér közbenjárásának tulajdonítottak. 2015. december 14-én hirdették ki a dekrétumot, az ünnepélyes boldoggá avatásra 2016. június 13-án került sor a monrealei katedrálisban.

Szentté avatás

A posztulátori hivatal ezúttal egy fiatalasszony megmagyarázhatatlan, spontán és teljes gyógyulását vizsgálta, aki visszanyerte termékenységét. Autoimmun betegségekben (myasthenia gravisban és Hashimoto thyreoiditisben) szenvedett, nem tudott teherbe esni. 2016 decemberében váratlanul észrevette, hogy várandós, holott korábban bizonyították terméketlenségét. A várandósság szabályosan zajlott, a gyermek egészségesen született meg. A szülés után hat hónappal az édesanya ismét teherbe esett. Ez a várandósság is problémamentesen zajlott, megszületett a második gyermek.

Erre a két csodás várandósságra alapozták a monrealei egyházi bíróságon a szenttéavatási eljárást, amely 2018–19-ben zajlott. 2021 januárjában az orvosi bizottság egyhangúlag kimondta, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan tény a spontán és teljes gyógyulás, a termékenység visszanyerése, a két szabályosan lezajlott terhesség. 2021 júniusában a teológiai bizottság, majd októberben a bíborosok és püspökök bizottsága is Jézusról nevezett Mária nővér közbenjárásának ismerte el a csodát.

Ferenc pápa 2021. november 25-én adott felhatalmazást a csodáról szóló dekrétum kibocsátására.

Forrás: Causesanti.it

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Beata Madre Maria di Gesù Santocanale/Facebook

Magyar Kurír