Bencések az emigrációban

Rómában hagyományosan jelen vannak a magyar bencések, a Szent Anzelm Egyetemen, a bencés rend nemzetközi központi apátságában mindig van magyar bencés szerzetes is – mondta külföldi jelenlétükre utalva bevezetőjében az előadó. Monostoraik vannak továbbá a Trianon óta Szlovákiához tartozó Komáromban, illetve az Ausztria, Szlovákia és Magyarország találkozásánál fekvő mai osztrák településen, Zeiselhofban. A bencések az 1930-as évektől Brazíliában is jelen vannak, akkor ugyanis felkérést kaptak Serédi Jusztiniántól, az akkori magyar bíboros hercegprímástól, hogy az ottani magyar kivándoroltakból álló kolónia lelki gondozására bencés szerzetespapokat küldjenek. Ezen kívül a kommunizmus időszakában jelen voltak Párizsban is, valamint Svájcban is többhelyütt, Az előadó megemlékezett arról, hogy Németországban Burg Kastlban 1946-tól működött magyar gimnázium, ahol több bencés tanított. Létrejött még bencés rendi közösség az Egyesült Államokban a kaliforniai Woodside-ban, ahol a magyar bencések iskolát is alapítottak.

Előadása második részében a történész rátért a bencések kommunista éra alatti missziós munkájára az emigrációban. Mint ismert, 1948-ban a szerzetesrendeket (az egyháznak mindig is legaktívabb részét) megfélemlítették, majd feloszlatták, s ekkor Pannonhalmán, a főapátság gimnáziuma is állami iskolaként működött két évig – idézte. Miután a püspöki kart is térdre kényszerítették, egyház és állam között létrejött a megállapodás, amely egyfajta kirakat-vallásszabadságot eredményezett az országban, mivel nyolc egyházi iskola működése folytatódhatott. Ekkor a győri és a pannonhalmi gimnázium ismét bencés vezetésű lett, s a szerzetesi tanerő képzéséhez megegyezett létszámban pedagógusokat képezhettek. Ennek köszönhető, mondta Juhász-Laczik Albin, hogy a bencés rendnek vannak ma középkorosztályos tagjai is, ellentétben azon rendekkel, akiknek iskoláit államosították, rendjét feloszlatták. A 350 fős bencés közösségből azonban csak nyolcvan szerzetes maradhatott a rend kötelékében. Ebben az időben sokan távoztak külföldre, s elmondható, hogy a legképzettebb rendtársak hagyták el az országot – emelte ki az előadó. Legtöbben Brazíliába mentek, maga a főapát, Kelemen Krizosztom is, aki állam és egyház kérdésében nem tudott a megegyezés útjára állni. A brazíliai São Paulo-i Szent Gellért monostor az 1950-es évektől már a magyar bencések és magyar emigránsok művelődési központja lett, 1951-ben bencés iskolát is alapítottak.

A São Paulo-i Szent Imre Kollégium ma is testvérkapcsolatot tart fenn a pannonhalmi és a győri bencés iskolákkal. A 2200 fős iskolakomplexum a bölcsődétől a gimnáziumig neveli és oktatja a nemzedékeket. Ma már többségében brazil közösségről lehet beszélni, magyarok, németek, brazilok tanulnak ott. Portugál és angol a „közlekedő” nyelv az intézményben, de van magyar nyelvű cserkészcsapatuk, s a zeneiskolájuk is nevében (Eszterháza) még őrzi magyarságát. Kiemelte a közösség és az iskola neves vezető szerzeteseit, Iróffy Zsoltot, aki az iskola igazgatója volt, továbbá Jordán Sándor Emil és Linka Ödön szerzeteseket, akik közül az utóbbi a közösség első apátja volt. Ma már az ország egyik legszínvonalasabb oktatási intézménye, .

Az előadó végül neves bencéseket emelt ki, akik sokat tettek a magyar kultúráért az emigrációban. Elsőként Békés Gellértet említette, az ökumenikus teológia tudós professzorát, aki 1946-92-ig a római Szent Anzelm és a Szent Gergely Egyetem professzora, 1957-91-ig a külföldön élő magyar bencések elöljárója volt, s 1992-ben tért haza Pannonhalmára, ahol a területi apátság általános helynökeként működött haláláig. 1948 és 1951 között Dalos Patrik oratoriánus szerzetessel és rendtársával, Iróffy Zsolttal közösen lefordították az Újszövetséget a mai kor számára közérthető nyelvi formában. Nagy büszkesége volt a rendnek Jáki Szaniszló fizikus, tudománytörténész, tudományfilozófus, aki Woodside-ban telepedett le. Tudományos kutatásainak célpontja volt, hogy miként lehet a világ teremtéséről a tudomány és a hit szemszögéből hitelesen szólni. 1987-ben a tudomány és a vallás közötti kapcsolat építése terén végzett munkájáért elnyerte a Templeton-díjat, a legjelentősebb tudományos kitüntetések egyikét.

Juhász-Laczik Albin kiemelte, hogy Szaniszló atya testvérei, a szintén bencés Jáki Teodóz csángókutató, népzenetudós, valamint Jáki Zénó pannonhalmi gimnáziumigazgató is sokat tettek a rend hírnevéért.

Hangsúlyozta még Rezek Román tanár, költő műfordítói tevékenységét, aki a II. világháború után Franciaországban, 1965-től pedig Brazíliában, São Paolóban élt. Életművének legjelentősebb része Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes, természettudós, paleontológus, őslénykutató teológus életművének teljes magyar fordítása. Végezetül a legfőbb bencés szerkesztésű folyóiratokat említette, a római Katolikus Szemlét, melyet Békés Gellért szerkesztett, az Ahogy lehet című São Paolo-i Rezek Román által szerkesztett kulturális folyóiratot és ma is megjelenő Dél-amerikai Magyar Hírlapot.

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír