Bo bíboros a mianmari tűzszünetről: Legyen bátorsága mindenkinek befektetni a békébe

„Fellobbant a béke szikrája” – így kommentálta Charles Maung Bo bíboros, ranguni érsek, a mianmari püspöki konferencia elnöke az AgenSIR hírügynökségnek a hivatalos tűzszüneti megállapodást, amely a hivatalos hadsereg és a Nemzeti Demokratikus Szövetség Hadserege (Mndaa), az ázsiai ország északkeleti részén tevékenykedő etnikai lázadócsoport között megszületett. Kína közvetített a felek között. „Kína közvetítésének és erőfeszítéseinek köszönhetően a két fél hivatalos tűzszüneti megállapodást kötött és írt alá, amely január 18-án éjféltől véget vet a harcoknak'” – mondta Mao Ning, a kínai külügyminisztérium szóvivője pekingi sajtótájékoztatóján. A megállapodás feltételeiről nem közöltek részleteket. „Kína kész aktívan előmozdítani a béketárgyalásokat és támogatást nyújtani az észak-mianmari békefolyamathoz” – tette hozzá Mao Ning.

Az AgenSIR olasz katolikus hírügynökség Bo bíborost kérdezte az eseményekről:

– Bíboros úr, mennyire fontos vagy releváns ez a megállapodás a tartós mianmari béke szempontjából?

– A békemegállapodásoknak mindig örülünk. Nem lesz béke és stabilitás Mianmarban anélkül, hogy az összes érintett fél – állami és nem állami – letenné a fegyvert. Mindig is azt állítottam, hogy a hét évtizedes konfliktus nem adott semmit, hacsak nem mély sebeket a közösségeknek. Népünk egész nemzedékei haltak meg anélkül, hogy megtapasztalták volna a békét. Lashióban brutális összetűzések voltak, százak haltak meg és ezrek kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Hála Istennek, fellobbant a béke szikrája. A leginkább sürgető dolog most a humanitárius segítségnyújtás a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek és a visszatérni igyekvők számára.

– Mi kell ahhoz, hogy a béke valóságos legyen?

– A béke mindig az igazságosság gyümölcse. Ez a Katolikus Egyház álláspontja. Minden követelést meg kell vizsgálni, minden félnek le kell tennie a fegyvert, és vissza kell térnie a megbékélés asztalához. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) van egy ütemterve a megbékéléshez és a normalitáshoz való visszatéréshez. A négy éven át tartó konfliktus óriási szenvedést okozott népünknek. Legyenek könyörületesek velük, engedjék őket hazatérni és dolgozni az újjáépítésért.

– Mennyire fontos az emberek számára, hogy megszűnjön az ellenségeskedés, különösen az olyan nagy feszültségekkel teli régiókban, mint a háború sújtotta észak-mianmari Kacsin állam?

– Ebben az országban rengeteg fegyveres csoport van, folyamatosan harcolnak. A demokrácia szikrájának a fellobbanásával felébred a remény. A kacsini konfliktus régóta húzódik, a háború az erőforrásokért zajlik. Átlátható, közösségi alapú erőforrás-gazdálkodás nélkül a tartós béke csak álom. A Kacsin területén fekvő egyházmegyéket nagy mértékben érinti a konfliktus. Emberek ezrei menekültek el. Egy erőforrásokban gazdag régióban emberek ezrei halnak éhen. Arra kérek minden állami és nem állami szereplőt, hogy tegye le a fegyvert, és legyen bátorsága befektetni a békébe. Elég, elég a háborúból!

– A pápa imáiban mindig megemlékezik Mianmarról. Szeretne csatlakozni a pápához a békéért szóló felhívásban?

– A pápa kitartóan hív a békére. Számos Úrangyala-imájában a béke és a megbékélés állt a középpontban. Hangját mindig felemeli a mianmari népért. Ismeri könnyeinket, népünk szenvedését, és együttérző szíve mindig támogatja Mianmart. Ferenc pápa biztosan felhívást tesz közzé a tartós békéért Mianmarban, még mielőtt mi megtennénk.

Forrás és fotó: AgenSIR

Magyar Kurír
(tzs)