De szép vagy, kedvesem! – Szerelmesek miséje Budapesten

Hogyan maradhatunk boldog pár hűségben élt évtizedek után, és miért „kell”, hogy azok maradjunk? Erről adott tanítást a szerelmesek miséjén együttjáróknak, jegyes- és házaspároknak a Szentírás olvasmányait segítségül hívva Gorove László állandó diakónus, a Családok Jézusban Közösség vezetője.

A Családok Jézusban Közösség kezdeményezte szentmisén Lendvai Zalán OFM, a ferences templom plébánosa köszöntötte a padokat megtöltő sokaságot. A hagyomány szerint Szent Bálint püspök, a szerelmesek védőszentje a 3. században a római császár tiltása ellenére titokban összeadott keresztény fiatalokat egy szál rózsával ajándékozta meg – a legenda kapcsán a plébános elmondta: „Franciaországban már a 14. században szokás volt, hogy a szerelmesek apróságokkal lepjék meg egymást. Ezért szeretnénk veletek világi szokások mellett meghonosítani a szerelmesek védőszentjének miséjét, együtt ünnepelni, Isten áldását kérni a kapcsolatotokra, kérve, hogy az ő szeretetében tudjatok egymáshoz fordulni, megjeleníteni a világ felé azt a szeretetet, amivel Isten szeret minket.”

„Kerestem, akit szeret a lelkem, megtaláltam, megragadtam, el nem engedem” – az Énekek énekében a menyasszony és a vőlegény a szerelemnek, egymás dicséretének himnuszát zengi. A Lukács-evangélium arról beszél, hogyan és milyen feladattal küldte szét Jézus a kiválasztott 72 tanítványt szerte az országban. Gorove László a két olvasmány gondolatait hívta segítségül tanításában.

„Jézus kettesével küldte a tanítványokat, hogy hirdessék az örömhírt és gyógyítsanak. Ez ráillik a házasságra, arra a feladatra és eltökéltségre, amivel a férfi és nő között létrejött, életre szóló szentségi kapcsolatnak indulnia kell” – mutatott rá. A Családok Jézusban Közösség jegyességi felkészítő alkalmain buzdítják a párokat, hogy már a jegyesség időszakában érdemes elgondolkodniuk: „Igen, mi odaajándékozzuk magunkat egymásnak a házasság szentségében, lehet, hogy lesznek gyerekeink, lehet, hogy lesz körülöttünk közösség, de az alapfeladatunk az, amivel Jézus küldi a tanítványokat: »Menjetek, és hirdessétek, hogy elérkezett Isten országa.«”

Mivel hirdeti egy házaspár Isten országát? – tehetjük fel a kérdést. Gorove László így válaszolt: A boldog házasság jel a világnak arról, be lehet fogadni Isten országát, lehet életre szóló hűségben boldogan élni. Ennek alapja a hit és a bizalom Jézusban, de kell hozzá a kezdetek tüzének és lendületének kisugárzása is. Gorove László rámutatott arra az általános jelenségre, hogy az évek előrehaladtával a kapcsolatokból könnyen elvész az öröm, a romantika, az intimitás. Ellaposodik a kapcsolat, a pár belesüllyed a hétköznapok nehézségeibe, sőt, a hétköznapok rutinjába, amikor mindenki tudja, mi a feladata, teszi a dolgát azzal az érzéssel, majd csak túléljük. „Az ilyen házaspár nem hozza meg a kedvet a házasságkötéshez” – hangsúlyozta.

Mi vezet ide? „Farkasok közé küldelek benneteket” – írja az evangélium. Minket nem üldöznek azért, mert keresztények vagyunk, és azért sem, mert házasok vagyunk, a mi farkasaink a szokások, és az attól való félelem, mit szólnak a többiek. Ahogy halad előre az idő, egyre jobban szégyelljük, milyenek is vagyunk valójában. Amilyen természetes volt kézen fogva sétálni, megölelni egymást, ugrándozni az utcán, most óvatosan körülnézünk: „Jaj, mit szólnak?”

Miért félünk, mit szégyellünk? Hiszem, hogy minden férj nagyon szeretne harminc év házasság után is romantikus lenni, bonviván lenni. A feleség is szeretné magára vonni férje figyelmét, de nem azzal, hogy rosszat főzött, hanem a mosolyával, kisugárzásával.

Gorove László saját életéből hozott példát: Ahogy öregszem, egyre több kifogást kell visszautasítanom magamban, hogy megvárjam-e a tanár feleségemet egy szál rózsával az órái után az iskola előtt. A szégyenérzet hozza a kifogásokat, inkább bevásárolnék, vagy kitakarítanék, kialszom magam és kipihenten vagyok vele, biztos jobban örül. Ez mind igaz, ennek mind örül. De annak a legjobban, ha ott állok egy szál rózsával.

Lukács evangéliuma Isten országának hirdetésére hív: „Ahhoz, hogy az ember egy életen át, egy házasság évtizedein át meg tudja valósítani ezt a hivatást, tudjon kitartani a kedvese dicséretében, ahogy az Énekek énekében Szulamit és Salamon teszi, ahhoz kitartás és lemondás kell. Lemondás arról, hogy függök attól, mit szólnak mások. Mindezt azért, hogy olyan legyek, amilyen igazából szeretnék, olyan, aki boldoggá teszi a másikat tíz-húsz-harminc-negyven-ötven év után is. Ezt kívánom nektek a szerelmesek napján.”

A szentmise végén a szerelmespárok megáldották egymást:

Hálát adok érted Urunknak, Istenünknek. Köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy szeretsz. A mindenható Atya arcának fénye ragyogja be életedet! Vezessen téged igaz útján Jézus Krisztus, aki az út, az igazság és az élet. A Szentlélek Isten vezesse lépéseidet a szeretet és a hűség útján! Áldjon meg téged a Szentháromság Egyisten, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír