Erdő Péter bíboros megáldotta Zlinszky János volt alkotmánybíró, jogtudós mellszobrát

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Kara (PPKE JÁK) alapításának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat részeként március 6-án konferenciával emlékeztek Zlinszky János jogtudósra, akinek a PPKE JÁK Gesztenyés udvarában elhelyezett mellszobszobrát Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg ugyanezen a napon.

Az ünnepi alkalmon részt vett Kuminetz Géza, a PPKE rektora; Sólyom László volt köztársasági elnök; Darák Péter, a Kúria elnöke, a tudományos élet és az állam képviselői, a Zlinszky család tagjai, a PPKE JÁK egykori és jelenlegi tanárai, diákjai, valamint a mellszobor alkotói: Lantos Györgyi és Máté István szobrászművész. 

A szoborállítás ügyét Szabó István, a PPKE JÁK dékánja és Bándi Gyula professzor, a Lósy Imre Alapítvány Kuratóriumának elnöke karolta fel. Szabó István a szobor megáldása előtt mondott beszédében így emlékezett Zlinszky Jánosra: a PPKE JÁK első dékánja az alapításhoz közel félszáz kiváló szakemberből álló közösséget verbuvált. „János bácsinak” óriási volt a munkabírása, ugyanakkor nem tartotta magát karizmatikus vezetőnek, aki a többiek fölé emelkedik, a példamutatásával vezette a fakultást.

A Trianon után született nemzedékhez tartozott, amelynek tagjaiban élt a küldetés, hogy  másoknál többet kell tenniük a hazáért, a keresztény értékekért, hogy egykor visszaszerezhessék a megbecsülést a porba tiport országnak.

A kommunista érában a Pázmány Péter által alapított egyetemmel kapcsolatos jogfolytonosság „alakilag” (formálisan) megszakadt, Zlinszky János célja a 25 évvel ezelőtt elindított PPKE JÁK-kal az „anyagi” (materiális) jogfolytonosság visszaállítása volt: jól felkészült jogászok képzése a pázmányi örökség, a keresztény szellemiség alapján. A célt elérte, maradandót alkotott – mondta Szabó István, és hozzátette, hogy a szobor emléket állít az „összes munkáskéznek” is, amely a PPKE JÁK-ért tevékenykedett.

A dékán szavai után Zlinszky János unokája, Zlinszky Péter elszavalta a jogtudós Uram, hiszem című költeményét, majd Komáromi László emlékezett az 1995-ben indult első évfolyam nevében. Ennek az évfolyamnak Zlinszky János a „10. légió” nevet adta – utalva a Julius Cézár által személyesen toborzott légióra –, bízva a hűségükben és a kitartásukban.

Már az induláskor a szűkös anyagiak, az erős politikai ellenszél dacára elkötelezett keresztény jogászokat nevelt. A római jog tudósa volt, ugyanakkor az egykori ügyvéd gyakorlatias szemlélete is megnyilvánult az előadásain – emlékezett Komáromi László.

Keresztény morál, jogászi etika című kurzusán az órák a hitről, a reményről, a szeretetről, a türelemről, a bátorságról, az okosságról és a mértékletességről szóltak. Szenvedélyes írásai, felszólalásai – különösen az életvédelem témájában – jogászi bátorságáról tettek tanúbizonyságot.

Ő maga szerény munkásnak, kertésznek tartotta magát, aki csak ültet, és gyakran idézte a Szent Pál-i gondolatot: „a növekedést Isten adta” (1Kor 3,6). 

Komáromi László a szoborral kapcsolatban elmondta, mély igazságot tükröz: egykori professzorának őszinte, nyitott, bensőséges, feltétlen szeretetét, „amely Krisztussal való kapcsolatából táplálkozott”.

Az ünnepi beszédek után Erdő Péter bíboros megáldotta Zlinszky János mellszobrát, majd a PPKE JÁK legelső évfolyamának képviselői elhelyezték koszorújukat az emlékhelyen.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír