Esterházyban valóban az Úristen működött – A Triptichon… elővetítése a Párbeszéd Házában

A háromrészes történelmi dokumentumfilm-sorozatot Zsigmond Dezső rendező, Csányi János producer és Molnár Imre történész készítették a százhúsz éve, 1901. március 14-én született és 1957. március 8-án a csehszlovákiai Mírov börtönében elhunyt felvidéki mártír politikus életéről. A nácik és a kommunisták által egyaránt üldözött Esterházy János minden szenvedővel közösséget vállalva zsidókat, lengyeleket, szlovákokat és cseheket bújtatott és menekített, miközben a szlovákiai magyar kisebbségért életét áldozta.

A filmben korabeli írások, dokumentumfelvételek segítségével „találkozhatunk” Esterházy János lányával, nővérével, húgával, illetve megszólalnak egykori rabtársai, tisztelői. Az öt országban forgatott, a magyar és a lengyel közszolgálati televíziók koprodukciójában készült film korábban nagy sikerrel szerepelt a Gdyniai Történelmi Filmek Fesztiválján.

A vetítés után kerekasztal-beszélgetést tartottak; a résztvevők Csányi János producer, Molnár Imre történész, Cebula Pawel minorita, Esterházy János boldoggáavatási eljárásának posztulátora voltak. A beszélgetést Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója vezette.

Szabolcs atya kérdésére, mikor találkoztak először Esterházy János személyével, a mártír politikus életét több évtizede kutató és életrajzát megíró Molnár Imre felidézte: a Felvidéken, az Ipolyságban született, a hetvenes években került az anyaországba. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban kezdte, Szegeden folytatta és Budapesten fejezte be. Sem a középiskolai, sem az egyetemi tanulmányai alatt nem találkozott Esterházy János nevével. Nagyapja beszélt róla, mint olyan emberről, aki nagy hatást gyakorolt rá.

Molnár Imre Juhász Gyula történész jóvoltából bekerülhetett az 1987-ben létrejött Magyarságkutató Intézetbe, amely az Országos Széchényi Könyvtárban működött. Feladata az volt, hogy a csehszlovákiai magyarság történetét kutassa. Döbbenettel fedezte fel, hogy a régi, elsárgult, a Felvidéken, illetve Csehszlovákiában megjelent újságok első vagy második lapján ott szerepel Esterházy János neve, olvashatók írásai, parlamenti és egyéb beszédei, a róla szóló tudósítások. Ekkor föltette önmagának a kérdést:

Miért nem tudunk semmit erről az emberről? Ma már tudjuk, hogy miért

– mondta a történész.

Felelevenítette: az Esterházy földi maradványait tartalmazó urnákat – de inkább pléhskatulyákat – hetven fogolytársának hamvaival együtt 1968-ban temették el. (Esterházy holttestét a halálát követően nem adták ki a családnak – B.D.)

Ez a prágai tavasz időszaka volt, felcsillant a remény a változásra. A felvidéki magyarok egy csoportja levelet írt az állami szerveknek arról, hol vannak Esterházy hamvai, és kérték, hogy méltó módon temessék el. A hetvenes években minderre visszaemlékezett a kommunista Fábri István, aki – Isten ne vegye bűnéül – azt írta: ez a bizonyíték arra, hogy 1968-ban ellenforradalom volt; egyesek arra vetemedtek, hogy még Esterházy János nevével is előhozakodjanak, és azt akarták, hogy rehabilitálják. „A válaszom: mindazokat fel kell akasztani, akik felvetették ezt.”

Molnár Imre emlékei szerint úgy érezte magát, amikor megismerte Esterházy életét, mint az evangéliumi példabeszédben a szántóvető, aki igazgyöngyöt talál földjében.

Cebula Pawel atya számára eleinte Esterházy János „csak” egy hős volt, a kommunizmus áldozata. Ami később igazán megragadta a politikus alakjában, az az ellenség szeretete volt. Nemcsak imádkozott ellenségeiért, hanem a szenvedéseit ajánlotta fel értük. Érdemes elgondolkoznunk: személyén keresztül mit üzen nekünk Isten.

A boldoggáavatási eljárás posztulátora visszaemlékezett, hogy egy családi vacsorán Esterházy János unokahúga elmesélte: János édesanyja mindennap imádkozott Sztálinért. Sztálin 1953-ban halt meg, János édesanyja pedig 1956-ban, tehát három évig imádkozott a diktátor lelki üdvéért. Ez tiszta evangélium – fogalmazott Pawel atya.

Esterházy Jánosban semmiféle harag vagy gyűlölet nem élt ellenségei irányába. Azért imádkozott még, hogy mindennap magához vehesse az Eucharisztiát, és ne haljon meg úgy, hogy ne tudjon tökéletes bűnbánatot tartani.

Az Úr teljesítette ezt a kérését: halálos ágyán az azóta boldoggá avatott Hopkó Bazil görögkatolikus szlovák püspök látta el őt szentségekkel.

Csányi János református az édesanyja után. Édesapja katolikus, ő maga katolikus nagyszüleinél nőtt fel. Kettős identitásúnak vallja magát. A film producere Pawel atyával Lengyelországban találkozott, nem sokkal a boldoggáavatási eljárás elindítása után. Szent Ferencről szeretett volna történetet elmesélni filmen vagy színházban, de Pawel atya azt mondta: Szent Ferenc is nagyon jó, de itt van Esterházy János.

Csányi János akkor még csak nagyon keveset tudott Esterházy Jánosról. Könyveket kért Pawel atyától. Az Esterházy Jánost a börtönben mindvégig látogató húgának, Máriának a naplójával kezdte, ami megrendítő olvasmány. Rádöbbent: olyan személlyel találkozott, aki megváltoztatja az életét.

Esterházy János életének és halálának olyan ereje van, hogy mindazok, akik közel kerülnek hozzá, másképp látják utána a világot – állítja Csányi János. – Egyértelmű bizonyítéka ez annak, hogy Esterházyban valóban az Úristen működött.

A producer az emberiség történelme legsötétebb időszakának nevezte a 20. század első felét. Amikor a gonosz, pusztító erő ennyire gátlástalanul jelenik meg a világban, akkor vele szemben meg kell hogy jelenjen a jó is. Gróf Esterházy János Magyarország egyik leggazdagabb embere volt, fiatalkorában szeretett mulatni, ha akkor létezett volna olyan média, mint ma, tele lettek volna a lapok az ügyeivel. Aztán ez a hedonizmusra hajlamos ember belekerül azokba a történelmi eseményekbe, melyek végigkísérik az életét, és lelkileg egyre magasabbra szintre kerül. Amikor pedig azt látja, hogy már sem politikusként, sem emberként nem tehet semmit, úgy dönt, vállalja a vértanúságot.

Sajgó Szabolcs kérésére Molnár Imre felidézte a közelmúltban elhunyt František Lízna cseh jezsuita szerzetes alakját, aki az első miséjén megáldotta a templomba küldött besúgókat. Utána sokáig nem misézhetett, a kommunista érában háromszor is börtönbe zárták. Egy időben a mírovi börtönben szolgált lelkipásztorként, találkozott még Esterházy János egykori rabtársaival, akik elmesélték neki, hogy Esterházy közbenjárására meggyógyult egy beteg. Lízna atya később kemény bűnözőknek volt a lelkipásztora. Amikor bement hozzájuk a börtönbe, mindig imádkozott Esterházy közbejárásáért, és a durva lelkületű rabok meglepően szelíden viselkedtek vele. Később, amikor a jezsuita szerzetes pap rákos beteg lett, és az orvosok lemondtak róla, ugyancsak azt kérte Esterházytól, hogy járjon közbe érte. Csodálatos módon meggyógyult; több mint tíz évig élt még egészségesen.

Ehhez kapcsolódva Pawel atya felidézte: Esterházy János boldoggáavatási perének elindítása előtti napon a családja az édesapja halálos ágyánál azt kérte a szentéletű politikustól, járjon közbe Krisztusnál, hogy az édesapja ötven év után térjen vissza a hithez. Március 25-e volt, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus megtestesülésének napja, másnap pedig a jobb lator emléknapja. A minorita szerzetes édesapja éjfél után nem sokkal, szentségekkel megerősítve, kibékülve Istennel adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Zárszavában a posztulátor közölte: Esterházy János boldoggá avatása fontos, de nem ez az igazi cél, hanem az, hogy

éljünk az ő lelkületével, engesztelődjünk ki egymás iránt, bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, és imádkozzunk értük. Bocsássuk meg egymásnak a múlt bűneit.

Ezért az eseményen megjelentek a posztulátor és Sajgó Szabolcs atya vezetésével az este végén imádkoztak Esterházy János boldoggá avatásáért és a közép-kelet-európai régió népeinek tényleges megbékéléséért.

A Triptichon, avagy Esterházy János élete és öröksége film hivatalos bemutatója december 2-án, csütörtökön lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír