EXKLUZÍV: Vatikáni dokumentum a vakcináról – A beoltás elfogadása erkölcsi felelősség

Tartalom

A) A jelenlegi helyzet
B) A vakcinákról
C) Irányelvek a Covid-19 Vatikáni Bizottság számára

 

A. A jelenlegi helyzet

A Covid-19 világjárvány egyre erősít három egyidejű és egymással összefüggő, fenyegető válságot, egészségügyi, gazdasági és ökológiai-társadalmi szinten, melyeknek súlyos következményei vannak a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb embertársainkra nézve. Amikor lépéseket teszünk a megfelelő újrakezdés felé, gondoskodnunk kell arról, hogy a válság közvetlen kezelésére irányuló lépéseink alapvető lépések legyenek egy igazságosabb, befogadó és integráló rendszerű társadalom felé.

Ahhoz, hogy globális és újjáalkotó „gyógyításról” lehessen szó, a pandémiára adandó azonnal szükséges válaszreakciót úgy kell megkezdeni, hogy észben tartjuk hosszú távú következményeit is. Ha ugyanis a válaszok csak szervezeti és gazdasági szintre korlátozódnának, és nem tartalmaznák a jelen bajokhoz vezető előzmények vizsgálatát is – ami mindannyiunk számára alkalom lehet a valódi megtérésre –, nem történik meg a társadalom és a világ azon átalakítása, amelyre feltétlenül szükségünk van (vö. Fratelli tutti 7.).

A Covid-19 Vatikáni Bizottság (a továbbiakban Bizottság) – amelyet Ferenc pápa azért hozott létre, hogy szakszerű és gyors választ adjon a pandémiára – különböző megszólalásai – és a jelen dokumentum is, amely kifejezetten a Covid-19 elleni vakcinákkal foglalkozik – ebben a szellemben születtek.

B. A vakcinákról

Alapelvek és alapvető értékek

1. Ferenc pápa különféle alkalmakkor megerősítette annak szükségességét, hogy a hamarosan elkészülő Covid-19 elleni vakcinák, minden „gyógyászati kirekesztést” kizárva, mindenki számára rendelkezésre álljanak és elérhetőek legyenek: „ha megvan a lehetőség egy betegség gyógyszeres kezelésére, azt mindenki számára elérhetővé kell tenni, különben igazságtalanságot követünk el.” [1]

Legutóbbi, karácsonyi Urbi et Orbi áldásában a pápa megerősítette, hogy az oltóanyagoknak ahhoz, hogy „a fények az egész világot megvilágítsák és reményt hozzanak az egész világnak, mindenki számára elérhetőnek kell lenniük. (...) különösen a legkiszolgáltatottabbak és a legszegényebbek számára bolygónk minden térségében.” [2]

A pandémiára adott minden egyes konkrét válasz alapjában az igazságosság, a szolidaritás és a befogadás ezen elvei kell, hogy álljanak. A pápa már a 2020. augusztus 19-i általános kihallgatás katekézise alkalmával szólt erről, megemlítve néhány szempontot is, „amelyek alapján kiválaszthatjuk, mely iparágakat kell segíteni: azokat, amelyek hozzájárulnak a kirekesztettek bevonásához, az utolsók boldogulásának elősegítéséhez, a közjóhoz és a teremtés gondozásához.”

Nagyon széles a horizont, amelyen felidéződnek az Egyház társadalmi tanításának alapelvelvei [3], mint például az emberi méltóság és a szegények előnyben részesítése, a szolidaritás és a szubszidiaritás, a közjó és a közös otthon oltalmazása, az igazságosság és a javak egyetemes rendeltetése. [4] Ezek magukban foglalják azokat az értékeket is, amelyek az egészségügy nyelvezetével kifejezve általános hivatkozási alapot képeznek egészségügyi szükséghelyzetek idején: a minden ember iránti egyforma tisztelet (emberi méltóság és alapvető emberi jogok), a szenvedés csillapítása (szolidaritás azzal, akin szükségben vagy betegségben segíteni kell), korrektség (fairness: a hátrányos megkülönböztetés mellőzése, a javak és terhek méltányos elosztása). [5]

2. A pápa felhívása, amelyet a gyógyszergyártó cégekhez intéz, világossá teszi, hogy a vakcinák beadásának nem csak az utolsó állomására kell figyelni, hogy azok egyetemesen és méltányosan kerüljenek elosztásra, hanem kezdettől fogva figyelemmel kell kísérni a vakcinák teljes „életciklusát”. Éppen ezért e dokumentumban megvizsgáljuk a vakcinák létrejöttének különböző fázisait, egészen a gyártástól a jóváhagyásig és az elosztásig, amíg elérkezik a beadásig, amiről a Hittani Kongregáció legújabb dokumentuma is szól. [6]

E fázisok mindegyikében felismerhetünk olyan etikai vonatkozásokat, amelyekre tekintettel kell lenni a szükséges politikai (gazdasági), szervezési és kommunikációs döntéseknél. A dokumentumot néhány konkrét ajánlással zárjuk, amelyek arra ösztönözhetik az intézményeket, a civil hálózatokat és az egyházi világot is, hogy járuljanak hozzá a vakcinák egyetemes és méltányos hozzáférhetőségéhez.

Kutatás és előállítás

3. Az első kérdés, amely gyakran felmerül a vakcinák gyártásával kapcsolatban, a biológiai alapanyagokra vonatkozik, amelyeket a fejlesztéshez használnak. A rendelkezésünkre álló információkból az tűnik ki, hogy néhány, már jóváhagyás előtt álló vakcina fejlesztésének több fázisában olyan sejtvonalakat használnak, amelyek néhány évtizeddel korábban szándékosan abortált magzatokból származnak; más vakcinák esetében csak a laboratóriumi tesztelés meghatározott fázisaira korlátozottan használnak ilyen sejteket. [7]

4. A témával a Hittani Kongregáció már 2008. szeptember 8-i, Dignitatis personae instrukciójában foglalkozott. [8] Miután meghatározást nyert, hogy a (köz)egészségügyi ellátás mint cél nem igazolhatja az önkéntes abortuszt, hogy abból sejtvonalakat nyerjenek vakcinák előállításához – ami miatt e vakcinák terjesztése és kereskedelmi fogalmazása is erkölcsileg alapvetően nem megengedett –, az instrukció pontosan megfogalmazza, hogy „ezen az általános kereten belül a felelősség különböző fokozatai léteznek. Előfordulhatnak erkölcsileg arányos, súlyos indokok, amelyek igazolhatják ilyen biológiai alapanyag használatát.” A téma, külön hivatkozással a Covid-19 elleni vakcinákra, megjelenik a kongregáció legújabb dokumentumában is. [9]

5. A Pápai Életvédő Akadémia két dokumentumban is foglalkozott a témával (2005. június 5-én és 2017. július 31-én). A másodikban kifejezetten kizárta, hogy „erkölcsileg számottevő együttműködés legyen e vakcina felhasználói és az önkéntes abortusz végrehajtói között. 

Ennélfogva úgy gondoljuk, hogy az összes klinikailag ajánlott vakcina tiszta lelkiismerettel alkalmazható, ezeknek a vakcináknak a felhasználása nem jelent semmiféle együttműködést az önkéntes abortuszokkal. 

Azzal együtt, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az előkészítése során semelyik vakcina ne legyen kapcsolatban esetlegesen abortuszból származó anyagokkal, hangsúlyozni kell, hogy az oltás vétele erkölcsi felelősség, hogy ne sodorjuk súlyos veszélybe a gyerekeket és általában a népesség egészségét.”

6. A vakcina különféle gyártási és hatásmechanizmusainak jelentősége van a szétosztás logisztikájában (főként a tárolási hőmérséklet biztosítása miatt), és abban, mennyire képes a vakcina megóvni a fertőzéstől, illetve a betegség klinikai tünetekben való megnyilvánulásától. Az első esetben, ha a vakcina megóv a fertőzéstől, hozzájárul a „nyájimmunitás” kialakulásához. Ellenben a második esetben, azaz, ha a fertőzés megtörténik, de klinikai tünetekkel nem jár, a vakcina a vírus keringését nem akadályozza (ezért a veszélyeztetett egyéneket egyenként be kell oltani). [10]

7. Az előállítás témaköréhez tartozik a szabadalmaztatás kérdése is. A kutatás finanszírozása ugyanis több módon történik, a közpénzek állami beruházásától kezdve (közvetlenül a kutatásba, vagy meghatározott oltóanyag-mennyiség előzetes lekötése formájában) a magántulajdonú szervezetek által nyújtott adományokig.

Tisztázni kell tehát a kérdést, hogy a vakcina hogyan válhat „közjóvá” (common), ahogyan erről felelős politikusok már nyilatkoztak (például az Európai Bizottság elnöke [11]). Ha ugyanis nem valami természeti erőforrásról (mint például a levegő vagy a víz), vagy felfedezésről (mind a genom vagy más biológiai struktúrák), hanem az emberi szellem találmányáról van szó, akkor olyan gazdasági szabályozás alá kerülhet, amely lehetővé teszi a kutatási költségek és a vállalkozások kockázatvállalásának megtérülését.

Rendeltetését tekintve azonban nagyon helyes a vakcinát azok közé a javak közé sorolni, amelyekhez megkülönböztetések nélkül mindenkinek hozzá kell férnie, a javak egyetemes rendeltetésének elve alapján, amelyet Ferenc pápa is említett (vö. e dokumentum 1. pontját): „Azt sem hagyhatjuk, hogy a radikális individualizmus vírusa legyőzzön bennünket és közömbössé tegyen többi testvérünk szenvedése iránt (...) Nem helyezhetem a piac és a szabadalom törvényeit a szeretetnek és az emberiség egészségének törvényei fölé.” [12]

8. A kereskedelmi célú hasznosítás mint kizárólagos cél a gyógyítás és az egészség gondozása területén, etikailag elfogadhatatlan. Az egészségügyi beruházásoknak az emberi szolidaritásban kellene megtalálniuk mélyebb értelmüket. Hogy ez lehetővé váljék, megfelelő rendszereket kell létrehozni, amelyek nem a szembenállásokat és versengéseket, hanem az átláthatóságot és az együttműködést szolgálják.

Le kell tehát győzni a „vakcinanacionalizmust” [13], értvén ez alatt azt a próbálkozást, amellyel különböző államok, tekintélyük és előnyös helyzetüket biztosítására minél előbb elő akarják állítani a saját vakcinájukat, és elsőként akarják biztosítani a saját lakosságuknak szükséges mennyiséget. Nagyon kívánatosak és támogatandóak a nemzetközi megegyezések a szabadalmaztatás olyan módjáról, amely biztosítja mindenki számára a hozzáférést az adott termékhez, és segítik elkerülni az esetleges zártkörű kereskedést, azért is, hogy az elfogadható ár a jövőben is fenntartható legyen.

9. A vakcina ipari méretű előállítása kollektív tevékenységgé válhatna államok, gyógyszergyártó vállalatok és más szervezetek között oly módon, hogy a világ különböző régióiban párhuzamosan valósulhasson meg. Amint ez – legalább részben – a kutatásban lehetővé vált, úgy e téren is kívánatos volna a pozitív együttműködés: így lehetne megvalósítani a rendelkezésére álló gyártó és elosztó üzemek bevonását mindazokon a különböző földrajzi területeken, ahol a vakcinákat beadják, a szubszidiaritás elve alapján.

Jóváhagyás, elosztás, a vakcina beadása

10. Ha a kísérleti vizsgálatok fázisai véget értek, következik az a kérdés, hogyan szabályozzák a termék jóváhagyását vészhelyzetben az illetékes hatóságok, amelyek engedélyezik a piacra kerülést és az alkalmazást a különböző országokban. Látván a jóváhagyásra illetékes szervek különbözőségeit és a pandémia nemzetközi dinamikáját, a cél elérése érdekében a szükséges eljárásokat össze kell hangolni, és elő kell segíteni a szabályozó hatóságok közötti együttműködést.

11. A vakcina beadásával és hozzáférésével kapcsolatos szempontok terén különböző álláspontok vannak, amelyek a közéletben ütköznek egymással. A sok különbség ellenére azonban vannak konvergáló vélemények, amelyeket támogatni szeretnénk.

Egyetértés van ugyanis abban, hogy elsőbbséget kell biztosítani azoknak a foglalkozási csoportoknak, amelyek a közös érdek szolgálatát látják el, különösen az egészségügyi személyzetnek, de másoknak is, akik az alapvető szolgáltatások (például az iskola, a közbiztonság) területén olyan munkát látnak el, amely során sokakkal kerülnek kapcsolatba, továbbá a veszélyeztetett csoportok tagjainak (mint az idősek és krónikus betegségekben szenvedők).

Természetesen ezek a szempontok nem adnak megoldást minden esetre. Megmarad például az a szürke zóna, ahol  esetlegesen  egy adott rizikócsoporton belül meg kell állapítani az elsőbbégeket. A népesség rétegeinek gondosabb vizsgálata segíthet az ilyen kérdések megoldásában (például a sűrűbben lakott területeken való beoltás növeli a hasznosságot). Emellett a méltányos elosztáshoz számításba kell venni más, egészségen túli szempontokat is (például a megszorító intézkedések végrehajthatóságának különböző mértékeit).

12. A beoltás rendje nemzetközi szinten magában foglalja azt is, hogy „annak, hogy minden országban beoltsanak bizonyos személyeket, elsőbbséget kell élveznie azzal szemben, hogy bizonyos országok minden lakosát beoltsák” (WHO igazgatója). [14] Elkerülendő tehát, hogy egyes országok nagy késéssel kapják meg a vakcinát amiatt, hogy nem áll rendelkezésre, mert a gazdagabb országok előre, nagy mennyiségben lefoglalták maguknak. Meg kell egyezni százalékos arányokban, és ezek alapján kell haladni a megvalósításban.

A vakcina elosztása olyan eszközök sokaságát igényli, amelyeket pontosan meg kell határozni és elő kell teremteni ahhoz, hogy az egyetemes hozzáférés elérhető cél legyen. A Hittani Kongregáció felhívja a figyelmet arra, hogy „a gyógyszeripar, a kormányok és a nemzetközi szervezetek számára létezik egy erkölcsi kötelesség, amely szerint biztosítaniuk kell, hogy az egészségügyileg hatásos és biztonságos, valamint etikailag elfogadható vakcinák a legszegényebb országok számára is elérhetőek legyenek, és ne jelentsenek számukra túl nagy anyagi terhet”. [15]

Különösen fontos kidolgozni egy olyan elosztási programot, amely szem előtt tartja a szükséges együttműködést a nehezebben elérhető területek szervezési-logisztikai problémáinak megoldásában (hűtési lánc, szállítás, egészségügyi szakemberek, új technológiák használata, stb.). A vakcina természete különösen fontossá teszi ezt a szempontot (például a tárolási hőmérséklet igénye).  

Szükségesnek látszik egy nemzetközi szerv, amely megfelelő felhatalmazásokkal, erkölcsi tekintéllyel és operatív eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy a folyamat különböző részeit – az eddig említett fázisok után is – összehangolja. Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO az a jelentős szerv, amely a problémás és nem kielégítőnek bizonyuló területeket erősítheti, javíthatja.

13. A vakcinával való oltás elfogadásának erkölcsi felelősségével kapcsolatban (a fentebbi, 3. pontban mondottak alapján is) hangsúlyozni kell, hogy ez a téma magában foglalja az egyéni és közegészség közti kapcsolatot, és megmutatja szoros összefüggésüket. Ezen összefüggés fényében fontosnak tartjuk, hogy az emberek ezt fontos, felelős döntésnek tekintsék, mert a vakcina elutasítása veszélyt jelenthet mások számára is.

Ez akkor is érvényes – más alternatíva hiányában –, ha az elutasítást az motiválná, hogy valaki nem akar hasznot húzni egy önkéntes abortuszból. Ebben az esetben ugyanis, ahogyan a Hittani Kongregáció magyarázza, megfelelő feltételek mellett azt lehet mondani, hogy „erkölcsileg megengedett olyan Covid-19 elleni vakcinák alkalmazása, amelyeknek kutatási és gyártási folyamatában abortált magzatok sejtvonalait használták fel”. [16]

Itt ugyanis passzív (és nem formális) materiális együttműködésről van szó, mert az együttműködés közvetett és távoli [17], tekintettel a döntést kiváltó szándékra, a várható következmény esetlegességére, és a mai körülményekre: nincsenek tehát olyan akadályozó tényezők, amelyek erkölcsileg nem megengedetté tennék. Az ilyen elutasítás ugyanakkor komolyan növelheti a közegészségügyi kockázatot [18]. Egyrészt ugyanis nagyobb fertőzési veszélynek lennének kitéve azok, akiket nem lehet vakcinával beoltani (például az immunszupresszív betegek), akik a fertőzés elkerülésében csak mások oltóanyaggal elért védettségére (és a nyájimmunitásra) számíthatnak.

Másrészt a megbetegedés növeli az egészségügyi rendszer terheltségét egészen az összeomlásig, ahogyan ez néhány országban a pandémia során már megtörtént, és ez akadályozza az ellátáshoz való hozzáférést, megint elsősorban a szegényebbek rovására.

Anglia és Wales püspökei is ismételten hangsúlyozták, hogy a vakcinát nem csak saját egészségünk érdekében kell elfogadnunk, hanem a másokkal, főként a legkiszolgáltatottabbakkal való szolidaritás nevében is [19].

C. Irányvonalak a Covid-19 Vatikáni Bizottság számára

14. A Bizottság munkájának láthatóvá tétele érdekében a következőkben megmutatunk néhány irányvonalat a vakcinával kapcsolatos munkájából. Az általános szándék az, hogy eljussunk egy biztonságos és hatékony Covid-19 elleni vakcinához úgy, hogy a vele való kezelés mindenki számára elérhető legyen, különös tekintettel a legrászorultabbakra, figyelembe véve a méltányosságot a vakcina kifejlesztésének és szétosztásának egész folyamatában (kutatás, fejlesztés, gyártás, finanszírozás, elosztás, oltás beadásásának tervei). Az átláthatóság és a pontos tájékoztatás alapvetően fontos ahhoz, hogy a beoltás folyamata során végig meglegyen a bizalom és az egyetértés [20].

15. Első célkitűzés: Etikai-tudományos értékelés

A rendelkezésünkre álló tudományos ismeretek birtokában a Bizottság értékelést tud adni a vakcina minőségéről, méltányos elosztásának megfelelő módszereiről és piaci áráról.

Szükséges teendők:

Szoros együttműködésben kell dolgoznia a főbb szervezetekkel, amelyek kifejlesztik, értékelik, átadják és terjesztik a vakcinákat, annak lehetőségével, hogy adott esetben véleményt nyilváníthat az elosztásra és felhasználásra vonatkozó tervek minőségéről/méltányosságáról szóló hivatalos állásfoglalásokról.

Ezért a Bizottság hozzáférést kér a pontos tudományos információkhoz, és fel akarja használni hozzáértését  azzal, hogy ellenőrzi a vakcina terjesztésének és elosztásának stratégiáit, különösen a legkiszolgáltatottabbakat érintő kérdésekben. Amint Ferenc Szentatyánk mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy a magukba zárkózott nacionalizmusok megakadályozzák, hogy igazi emberi családként élhessünk”. „Mindenki számára gondoskodnunk kell vakcináról. (...) Első helyen a legkiszolgáltatottabbak és a legszegényebbek számára! [21]

16. Második célkitűzés: Globális gondoskodás „helyi ízekkel” [22]

Olyan globális gondoskodásra van szükség, amely figyelembe veszi és értékeli a helyi adottságokat: olyan erőforrások megteremtése, amelyek segítik a helyi egyházakat e kezdeményezés véghezvitelében, és az egyes közösségek kezelési protokolljának kidolgozásában.

Szükséges teendők:

Szorosan együtt kell működni az egyházmegyékkel és a keresztény közösségekkel az egész világon, hogy átláthassuk a különböző igényeket, és ezeket az információkat fel tudjuk használni a különféle szükségleteknek megfelelő biztos álláspontok, ajánlások és eszközök kifejlesztéséhez. Ennek kiindulópontja a helyi egyházak figyelmes meghallgatása, hogy segíteni tudjuk őket abban, hogy a támaszai legyenek legyenek a kormányok és más intézmények támogató szervezeteinek és kezdeményezéseinek.

17. Harmadik célkitűzés: partnerség és részvétel

Szoros együttműködésben kell lenni a különféle szervezetekkel, hogy hozzá tudjunk járulni a vakcinák világszinten való beadásának megtervezéséhez, véghezviteléhez és az ajánlások minősítéséhez.

Szükséges teendők:

Együttműködés az érintett főbb intézmények és szervezetek képviselőivel, a globális egészségügyi szervezetekkel, nem kormányzati szervekkel (ONG) és adományozó szervezetekkel, így segítve a megoldások kidolgozását, értékelését és a bennük való részvételt.

18. Negyedik célkitűzés: Az erők egyesítése

A Bizottság különböző munkacsoportjai és egyéb egyházi csoportok termékeny együttműködésére van szükség annak érdekében, hogy az emberek számára a lehető legjobb ajánlásokat tudják tenni.

Szükséges teendők:

A Bizottság csoportjaival a Laudato si' és a Fratelli tutti kezdetű enciklikák szellemében való közös munka: a Bizottság által kidolgozandó végleges ajánlásokhoz figyelembe kell venni e dokumentumok javaslatait.

19. Ötödök célkitűzés: Irányítás

El kell mélyíteni az Egyház illetékességét és szakértelmét azon feladatában, hogy oltalmazza és támogassa a méltóságot, amellyel Isten mindenkit megajándékozott.

Szükséges teendők:

Segíteni kell az egyetemes Egyházat és az egész világot, hogy kimondja azokat a mélyen rejlő okokat, amelyek miatt globális emberi családként kell szembenéznie ezzel a kihívással. Az Egyház katalizátor lehet abban, hogy úgy nézzünk szembe ezzel a kihívással, hogy az tükrözze: tudatában vagyunk minden ember méltóságának és tiszteletben tartjuk azt.

20. Hatodik célkitűzés: Az Egyház a „világ gyógyításának” szolgálatában [23]

Érthető és értelmezhető példákat kell szolgáltatni többek között azzal, hogy hozzájárulunk a vakcinák és gyógymódok méltányos elosztásának eléréséhez.

Szükséges teendők:

Kreatívan kell megszólaltatni az Egyház hangját az egész világon, arra kell buzdítani és abban kell részt vállalni, hogy biztosítsuk: a vakcinák és a minőségi kezelések hozzáférhetőek legyenek egész emberi családunk, különösen a legkiszolgáltatottabbak számára.

Az Egyház sokféleképpen tud segíteni a püspöki konferenciák, az egészségügyi és nevelési hálózatok (iskolák és egyetemek), a szegényeket szolgáló sokféle egyházi szervezet, szerzetesrendek, stb. által. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy olyan csoportoknak jussanak adományok, amelyek azért fáradoznak, hogy a legrászorultabbakhoz is eljussanak a vakcinák és a kezelések.

 

JEGYZETEK

[1] Ferenc pápa: Discorso a volontari e amici del Banco Farmaceutico, 2020. szeptember 19.
[2] Ferenc pápa: Karácsonyi Urbi et Orbi-áldás. 2020. december 25.
[3] Vö. Compendio della Dottrina Sociale della Chiesa, 105-208. pont.
[4] Ferenc pápa: Guarire il Mondo – La catechesi sulla pandemia. Introduzione. Vaticano: LEV, 15-20. o.
[5] Vö. Nuffield Council for Bioethics, 2020. Fair and equitable access to Covid-19 treatments and vaccines. London: NCB, 3. o.
[6] Hittani Kongregáció: Nota sulla moralità dell’uso di alcuni vaccini-Covid-19, 2020. december 21. 6. pont.
[7] Vö. Charlotte Lozier Institute: Covid-19 Vaccine Candidates and Abortion-Derived Cell Lines, 2020. december 3., in https://lozierinstitute.org/update-covid-19-vaccine-candidates-and-abortion-derived-cell-lines/
[8] Hittani Kongregáció 2008: Istruzione Dignitas Personae: Su Alcune Questioni Di Bioetica, 35. pont.
[9] Vö. Hittani Kongregáció: Nota sulla moralità dell’uso di alcuni vaccini-Covid-19, 2020.december 21. 1–3. pont.
[10] Allocation guidelines must balance the obligation to assist individuals most likely to benefit against the obligation to secure the greatest aggregate benefit across the population. In: Wu, J.H., John, S.D, and Adashi E.Y., 2020, Allocating Vaccines in a Pandemic: The Ethical Dimension, The American Journal of Medicine, November 2020, Volume 133(11).
[11] Von den Leyen elnökasszony ismételten kifejezte, hogy a Covid-19 vakcinát közjónak kell tekinteni, mert a pandémia elleni közös erőfeszítések csak akkor lehetnek sikeresekn ha együttműködünk a közjóért. Vö. például beszédét https: //ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/ov/SPEECH_20_2258
[12] Ferenc pápa: Urbi et Orbi. 2020. december 25.
[13] Ghebreyesus, Tedros: Allocuzione del direttore generale dell’OMS alla conferenza stampa sul Covid-19, 2020. szeptember 4.
[14] Ghebreyesus, Tedros, 2020. augusztus 18.
[15] Hittani Kongregáció: Nota sulla moralità dell’uso di alcuni vaccini-Covid-19, 2020. december 21. 6. pont.
[16] Ua.
[17] Az Amerikai Egyesült Államok Püspöki Konferenciája (USCCB) szerint „tekintettel e krízis sürgető voltára, egyéb lehetőségek hiányára és a tényre, hogy egy évtizedekkel ezelőtt végzett abortusz és egy ma gyártott vakcina közötti összefüggés távoli, ezen körülmények között az új Covid-19 elleni vakcinákkal való oltás erkölcsileg megengedett lehet.” USCCB, 2020: Moral Considerations Regarding the New Covid-19 Vaccines.
18] Amint a CELAM (Latin-amerikai és Karib-tengeri Püspöki Konferenciák Tanácsa) hangsúlyozza  weboldalán, amennyiben a rendelkezésre álló vakcinákkal való beoltáson kívül más lehetőség nem áll rendelkezésre annak érdekében, hogy megóvjunk minden emberi életet és mindenki egészségét, az oltást nem lehet rosszal (pl. abortusszal) való együttműködésnek tekinteni, hanem az életet szolgáló cselekménynek számít. Vö. CELAM 2020: Vacunas con Fetos Abortados.
[19] Vö. Conferenza Episcopale d’Inghilterra e Galles, Dipartimento per la Giustizia Sociale, 2020. Covid-19 and Vaccination.
[20] “The imbalanced and opaque sequence that characterized the early distribution of the limited supplies of the drug remdesivir should serve as a cautionary tale. The same mistakes must not be repeated. Only transparent and consistently applied allocation procedures will ensure public trust, especially in the case of vaccines. Ensuring that the allocation of vaccines is effective, fair, and justifiable to all is a priority that must not be compromised.” In: Wu, J.H., John, S.D, és Adashi E.Y., 2020, op. cit.
[21] Ferenc pápa: Urbi et Orbi. 2020. december 25.
[22] Ferenc pápa: Fratelli Tutti. Sulla fraternità e l’amicizia sociale, 143. pont.
[23] Vö. Ferenc pápa: Guarire il Mondo – La catechesi sulla pandemia. Vaticano: LEV.

Fordította: Diós István

Szakmai lektor: Kisiván Csaba

Nyelvi lektor: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Commissione Vaticana Covid-19

Magyar Kurír