Ez a Megváltó története – Passió-előadás lesz a budapesti Rokolya utcai templomban nagypénteken

Nagyböjt negyedik hetében, szerda kora délután beszélgetünk a közösségi ház termében az előadás alkotóival, szereplőivel. A passiójáték ötletgazdája és fő szervezője, Tilk Károly gépészmérnök, építési vállalkozó játszott már filmen és színházban is, ahol hivatásos színész partnerei voltak.

Elmondta: a több mint nyolcvan esztendős múltra visszatekintő templom alatt található közösségi terem, ahol most ülünk, egykor romhalmaz volt. Néhány évvel ezelőtt felújították, és Mária terem lett az új neve. A munkálatokban maga is tevékenyen részt vett. A falak bontásakor „csodálatos, szép nagy tér” tárult eléjük, úgy találták, egy részében színpad is elfér. „Mintegy isteni sugallatra beugrott nekem, hogy ezzel kezdeni lehetne valamit, és azonnal bevillant az is: passiót adhatnánk itt elő” – idézte fel a kezdeteket Tilk Károly.

Mivel lassan húsz éve jó barátok Zöld Csaba Jászai Mari-díjas színművésszel, fölvetette neki az ötletet, ő pedig örömmel támogatta azt, csakúgy, mint az ötletgazda felesége, Marianna. Hozzákezdtek a szervezéshez, és most itt tartanak: óriási odaadással és lelkesedéssel készülnek a passiójáték nagypénteki bemutatójára. Az előadás fő szervezőjének szavaiból kiderül: a Babér utcai Szent Mihály-templom tiszteletbeli kanonokja, Válóczy József esperes és Varga Norbert érseki irodaigazgató, a Szent Mihály-templom, valamint a Mária Keresztények Segítsége templom papi közösségének moderátora (Válóczy József mindkét templom papi közösségének a tagja) messzemenően támogatják őket, sőt szerepelnek is a darabban.

A passió írója és az előadás rendezője, Zöld Csaba kifejtette: Tilk Károllyal összeköti őket a hitük, spirituális irányultságuk, hasonlóan gondolkodnak Istenről, vallásról. Ezért amikor Károly először beszélt neki arról, hogy jó volna előadni egy darabot Jézus szenvedéstörténetéről, azonnal az ügy mellé állt, és megírta a passiót. Mivel Zöld Csaba nemcsak színész és színpadi szerző, hanem Orszáczky-díjas zeneszerző is, így zenét is szerzett a darabhoz. Érezte a fentről érkező segítséget, egymás után jöttek a hangok, a dallam, a szöveg. „A Jóisten ott volt velem, amikor megírtam a darabban szereplő néhány dalt és a hozzájuk tartozó szöveget. Megnyugtató volt számomra, hogy Karcsi barátomnak és Norbi atyának is tetszett, ami megszületett. Úgy tekintettem ezt, mint a legjobb jelet, iránymutatót, hogy ennek az ügynek van létjogosultsága.”

Zöld Csaba szavaiból kiderült: nem már létező passiók átdolgozásával jött létre a darab, hanem a Szentírás szövegét tekintették alapnak. Nem írtak önálló történetet, hanem kivonatot készítettek a Bibliából az apostoli üzenetek felhasználásával, az utolsó vacsora eseményeitől elindulva, s végigkísérve Krisztust szenvedésében a keresztre feszítéséig, haláláig és feltámadásáig. Klasszikus passiójátékot hoztak létre. A zene leginkább a musicalekéhez hasonló, a pop-rock műfaj stílusjegyeit viseli magán. A passiójáték időtartama körülbelül egy óra. Jézust Fekete Gábor, a József Attila Színház ifjú színművésze alakítja, Szűz Máriát Kovalik Ágnes színművésznő, aki ugyancsak az angyalföldi teátrumban játszik. Mária Magdolnát Tilk-Lippai Marianna személyesíti meg, Pilátust Tilk Károly. Természetesen vannak a darabban főpapok, katonák és a tömeget jelképező szereplők, akiket az egyházközség jelentkezői közül választottak ki. Összesen tizenöten játszanak a passióban.

Kérdésünkre, lesznek-e fiktív szereplők és történetelemek is a passióban, Zöld Csaba nemmel válaszolt. A Jézusnak kendőt nyújtó Veronikáról ugyan nem tesznek említést az evangéliumok, de alakja olyan mélyen köthető a hagyományhoz, hogy ő nem tekinthető fiktív személynek a darabban.

Apró eltérések lesznek ugyan a Szentíráshoz képest, „de nem akartam nagyon eredetinek tűnni, nem célom ez, hiszen a történet a Megváltó története, semmit nem akartam hozzáírni”

– mondta Zöld Csaba.

A darab rendezője nemmel válaszolt arra a kérdésünkre is, hogy a hagyományos passiókban gyakran szereplő ördög, kísértő figurája benne lesz-e az előadásukban. Kifejtette: az ördög mint a rossz jelenléte a világban az emberek manipulálhatóságán keresztül mutatkozik majd meg a színpadon. Zöld Csaba megemlítette, hogy néhány perccel a társalgásunkat megelőzően arról beszélgetett Tilk Károllyal, mennyire befolyásolhatók az emberek a kísértő gonosz sugallatai által. Az ördög képes úgy irányítani őket, hogy az egyik percben még Jézust kiáltsanak, a másikban pedig már Barabbást. A nagypénteki passióban lesz egy jelenet – és ez talán fiktív elemnek tekinthető –, amikor Pilátus megkérdezi a népet: Barabbás vagy Jézus? Egyre többen kezdik kiabálni, hogy Jézust engedje szabadon. A manipulálható tömegben azonban a rosszakarók befogják ezeknek az embereknek a száját, s ők maguk Barabbás nevét kiáltják. A végén pedig már azok is Barabbást skandálnak, akik kezdetben még Jézust támogatták.

A Jézust alakító Fekete Gábortól azt kérdeztük: mennyire lehet hitelesen eljátszani a határtalan jóságot és a végtelen szeretetet, nem ütközik-e ez esetben korlátokba a színész? A fiatal színművész úgy érzi:

bizonyos szempontból eljátszhatatlan Jézus szerepe, más szempontból viszont nem az. Minden ember az Istenhez való viszonya alapján fogalmazhatja meg, hogy mi keresnivalója van itt a földön.

Feltehető, hogy azoknak, akik nagypénteken elmennek megnézni a passiót, van egyfajta istenképük. „Nekem is megvan a magamé. Amit majd eljátszom – együtt eljátszunk –, az ennek egy szelete lesz.” Mindenki a saját Jézusát szeretné látni, azt, akivel kapcsolata van. Jézus szerepét játszani a színész számára egyfelől teher, másfelől kivételes felelősség. Fekete Gábor felidézte: évekkel ezelőtt a saját közösségében már alakította egyszer Jézust, és akkor is érezte ennek a szerepnek a rendkívüli nyomását. De aztán rájött: igazából nincs mitől félnie. „Nem arról van szó, hogy mindannyiunkban ott él Jézus? Nekem is élő a kapcsolatom vele. Színészként pedig azt tanultam, és mindennap azt művelem, hogy átengedem magamon Isten művészetét, akaratát, közben pedig átengedem magamon a szerepet. Ebből a szempontból ez most egy különleges helyzet, mert a kettő egy és ugyanaz.” Fekete Gábor kiemelte: sok erőt ad a közös munka, hiszen csapatként dolgoznak együtt, s céljuk, hogy átadják a nézőknek a passió üzenetét. Biztos, hogy valamennyien mindent megtesznek majd ezért a színpadon. Mint mondta, ő az egyszerűség felől igyekszik közelíteni Jézus szerepéhez. Krisztus végtelen szeretete mindig megkérdőjelezhetetlen: akkor is, amikor asztalokat borogat, és akkor is, amikor gyógyít, vagy csak egy ember szemébe néz. A Jézust megformáló művész azt szeretné, ha alakítása nem csupán illusztratív játék lenne, hanem belső áradás, állapot. Ha ez megvan, mondja, akkor „csak” el kell mondani a szövegét.

Mária Magdolna szerepét Tilk-Lippai Marianna rádiós-televíziós műsorvezető, motivációs író játssza. Férje mellett évek óta szervezője azoknak az alkalmaknak, amikor a Rokolya utcai templom plébániáján havonta egyszer vasárnapi ebéden látnak vendégül hajléktalan embereket. A passiójátékbeli alakításával kapcsolatban elmondta: Mária Magdolna mindenhová elkísérte Jézust, nagyon szerette, mondhatni, imádta őt. Mariannának kevés a szerepe az előadásban, de úgy érzi, három-négy mondatának nagy súlya van. Például akkor is, amikor „próbálom elmondani a hitetlenkedő tanítványoknak: higgyétek el nekem, ott voltam a sírboltban, láttam, hogy eltűnt a Mester holtteste…”. Marianna nagyon örül és hálás, hogy részt vehet a darab bemutatásában, s igyekszik teljesen azonosulni a szerepével. Felidézte: tizenhárom évvel ezelőtt meghalt a kislánya. „Igaz, nem Szűz Mária szerepét játszom a darabban, de megéltem azt, amit ő.

Végignéztem a kislányom szenvedését. A passióban pedig végig fogom nézni Jézus szenvedését, és elveszítem, akit nagyon szerettem.”

Pilátust a passió ötletgazdája és az előadás fő szervezője, Tilk Károly alakítja. Leszögezte: bár eszében sincs mentegetni Pilátust, annyi biztos, hogy nem volt egyszerű helyzetben. Kétezer év elteltével, a történetet ismerve ma már pontosan tudjuk, kinek mit kellett volna tennie abban a helyzetben, mi lett volna a helyes cselekedet. Az embereket alapvetően a saját érdekeik, gondolataik, vágyaik befolyásolják. Római helytartóként Pilátus kezében nagy hatalom összpontosult, élet-halál ura volt. Bár hallotta a híreket, nem hitt abban, hogy Jézus Isten. Akik ezt alátámaszthatták volna, a zsidók, többségükben tagadták ezt, s felhergelték Pilátust: el kell hogy ítélje a „hamis messiást”, mert ha nem, akkor nem hű a császárhoz, s beárulják az uralkodónál. Egyfajta pressziónak, fenyegetésnek volt tehát kitéve. A Római Birodalom helytartójaként honnan tudhatta volna, s hogyan hihetett volna abban, hogy Jézus valóban Isten? „Nagy arccal” fogadja Jézust, rendkívüli hatalmának teljes tudatában, de már az első néhány mondat után elbizonytalanodik, látva a Jézusból áradó hitet, nyugalmat.

Akárcsak mások, Pilátus sem tudott mit kezdeni ezzel, s ítéletének meghozatala után valószínűleg kétségei támadtak: vajon helyesen döntött, vagy pedig a feleségére kellett volna hallgatnia, és elengednie ezt a furcsa, különleges embert?

Zöld Csaba hozzáfűzte: amikor Pilátus azt mondja, mosom kezeimet, az nem egy arrogáns ember megnyilvánulása, hanem egy borzalmas félelmektől gyötrődő, hatalmi pozícióban lévő hivatalnoké. Ekkor döbben rá ugyanis arra: átengedtem a népnek a döntést, nem mertem egyedül fölvállalni a tettem súlyát, és szembenézni a felelősségemmel. A kézmosással azt próbálja kifejezni, hogy ő nem vétett, pedig hát „borzasztóan nagyot vétkezett”.

A Rokolya utcai plébániaközösség számára az idei esztendő missziós év. Kérdésünkre, szerepet játszott-e ez abban, hogy nagypénteken passió-előadást tartanak, Zöld Csaba elmondta: amikor értesültek a missziós évről, örült a lelkük, de a passió megírásának és előadásának gondolata már korábban, másfél évvel ezelőtt megszületett. Tavaly szerették volna bemutatni, ám szervezési nehézségek miatt ez a tervük meghiúsult. Most viszont minden adott ahhoz, hogy egy valóban színvonalas, lélekemelő előadást hozzanak létre.

S vajon gondolnak-e arra, hogy a most bemutatandó passióval hagyományt teremtsenek az itteni plébániaközösségben vagy akár máshol? Erről ugyancsak Zöld Csaba a következőket mondta: Tilk Károllyal együtt nagyon szeretnék, ha a mostani előadásnak lenne folytatása. Terveik között szerepel, hogy más helyekre is elviszik a darabot, és látványban is olyan szintre fejlesztik, hogy minél közelebb kerülhessen az emberek lelkéhez.

Tilk Károly hozzátette: a jövőt illetően sok minden múlik azon, hogy milyen visszhangja lesz a bemutató előadásnak. Természetesen azt remélik, hogy a nézők lélekben gazdagodva, hitükben elmélyülve távoznak majd az előadás után. Mivel alkalmi társulatról van szó, és a profi művészeknek, illetve a civil foglalkozású szereplőknek is sokféle elfoglaltságuk van, kérdés egyelőre az is, hogy a jövőben hogyan sikerül egyeztetni az időpontokat, megszervezni a próbákat és az előadásokat, hogy az adott időben lehetőleg mindenki ráérjen. Zöld Csaba hozzátette: hitük szerint közös érdek, hogy ennek az előadásnak jövője legyen, hogy miként, azt majd meglátják.

Külső-Angyalföldön összefogott egy profikból és amatőrökből álló, elhivatott színházi csapat, s minden feltétel adott ahhoz, hogy egy lelkünket az ég felé emelő passió-előadás szülessen.

A bemutató nagypénteken este 8 órakor lesz Budapesten, a Rokolya utcai Mária Keresztények Segítsége-plébániatemplom közösségi házában.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. március 24-i számában olvasható.