Ferenc pápa felhívása Nagaszakiban: Az atomfegyverek nélküli világ lehetséges és szükséges!

Ferenc pápa beszédének (üzenetének) teljes szövegét közreadjuk, magyar fordításban.

Kedves testvérek!

Ezen a helyen jobban tudatára ébredünk annak a fájdalomnak és borzalomnak, amelyet emberi lényként képesek vagyunk okozni egymásnak. A lebombázott kereszt és a Szűzanya-szobor, melyeket a közelmúltban fedeztek fel a nagaszaki székesegyházban, szintén emlékeztetnek arra a kimondhatatlan fájdalomra, amelyet az áldozatok és családjaik saját testükben szenvedtek el.

Az emberi szív egyik legmélyebb vágya a béke és a stabilitás vágya. A nukleáris és más tömegpusztító fegyverek birtoklása nem a legjobb válasz erre a vágyra; sőt, úgy tűnik, hogy folyamatosan próbára teszi azt. Világunk abban a visszás kettősségben él, hogy a stabilitást és a békét egy olyan hamis biztonság alapján akarja megvédeni és biztosítani, melynek hátterében félelem és bizalmatlanság uralkodik, ami megmérgezi a népek közötti kapcsolatokat és megakadályoz minden lehetséges párbeszédet.

A béke és a nemzetközi stabilitás összeegyeztethetetlen a kölcsönös elpusztítás félelmére vagy a teljes megsemmisítés fenyegetésére építeni akaró minden kísérlettel; ezek csak a szolidaritás és együttműködés globális etikája alapján lehetségesek, mely egy olyan jövő szolgálatában áll, amelyet az egymástól való függőség és az együttes felelősség jellemez, ma és holnap, az emberiség egész családjában.

A képen Szűz Mária fából készült szobra látható, melyet a nagaszaki székesegyház romjai között találtak az atomtámadás után

Itt, ebben a városban, mely egy atomtámadás katasztrofális humanitárius és környezeti következményeinek tanúja, szüntelenül fel kell emelnünk hangunkat a fegyverkezési verseny ellen. Az ugyanis értékes erőforrásokat pazarol el, melyeket a népek átfogó fejlődésének elősegítésére és a természetes környezet megvédésére lehetne felhasználni. A mai világban, ahol gyermekek és családok milliói élnek embertelen körülmények között, az egyre pusztítóbb fegyverek gyártására, korszerűsítésére, karbantartására és eladására költött pénz és a belőlük szerzett jövedelem állandó merénylet, mely az égbe kiált.

A békés, atomfegyverektől mentes világ férfiak és nők millióinak vágyakozása mindenhol. Ennek az eszménynek a valóra váltása mindenkinek a részvételét igényli: az egyénekét, a vallási közösségekét, a civil társadalmakét, a nukleáris fegyverekkel rendelkező és azokkal nem rendelkező államokét, a katonai és a magánszektorét, valamint a nemzetközi szervezetekét. Az atomfegyverek fenyegetésére adott válaszunknak közösnek és összehangoltnak kell lennie. Annak a kölcsönös bizalomnak a nehéz, de folyamatos felépítésén kell dolgoznunk, amely megtöri a jelenleg uralkodó bizalmatlanság dinamikáját. 1963-ban Szent XXIII. János pápa a Pacem in terris enciklikában, melyben az atomfegyverek betiltását is kérte (vö. 112. pont) kijelentette, hogy a valódi és tartós nemzetközi béke nem támaszkodhat a katonai erők egyensúlyára, hanem csakis a kölcsönös bizalomra (vö. 113. pont).

Meg kell törni a jelenleg fennálló bizalmatlanság dinamikáját, amely azzal a kockázattal jár, hogy összedől a fegyverzet-ellenőrzés nemzetközi építménye. Tanúi vagyunk a multilateralizmus eróziójának, mely még súlyosabb az új fegyvertechnológiák fejlesztése szemszögéből nézve; ez a tendencia meglehetősen következetlennek tűnik az összekapcsoltság jelenlegi helyzetében, és olyan helyzetet állít elő, amely sürgős odafigyelést és elkötelezettséget igényel az összes vezetőtől.

A Katolikus Egyház a maga részéről visszavonhatatlanul elkötelezett a népek és nemzetek közötti béke előmozdítása iránt: úgy érzi, kötelessége ez Isten előtt és minden férfi és nő előtt, akik e földön élnek. Fáradhatatlanul és haladéktalanul dolgoznunk kell azon, és hangsúlyoznunk kell annak fontosságát, hogy támogassuk a nukleáris leszerelésre és az atomfegyverek terjedésének megakadályozására irányuló legfőbb nemzetközi jogi eszközöket, ideértve a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződést is. Tavaly júliusban Japán püspökei felhívást tettek közzé az atomfegyverek beszüntetésére, és a japán egyház minden augusztusban tíznapos imádságot tart a békéért. Az ima, a megállapodáskötésre irányuló fáradhatatlan törekvés és a párbeszéd hangsúlyozása legyenek azok a „fegyverek”, amelyekbe a bizalmunkat vetjük, és nyújtsanak inspirációt is egy olyan igazságos és szolidáris világ építéséhez, mely valódi biztosítékot nyújt a békére.

A fénykép Nagaszakiban készült a bombatámadás után, egy kisfiút ábrázol, amint a hátán cipeli halott kistestvérét.

Abban a meggyőződésben, hogy az atomfegyverek nélküli világ lehetséges és szükséges, kérem a politikai vezetőket, ne felejtsék el, hogy ezek nem védenek meg bennünket a korunk nemzeti és nemzetközi biztonságát fenyegető veszélyektől. Gondolnunk kell arra, milyen katasztrofális következményei lennének használatuknak humanitárius és környezeti szempontból, és fel kell hagynunk azzal, hogy a félelem, a bizalmatlanság és az ellenségesség nukleáris doktrínák által táplált légkörét erősítsük. Bolygónk jelenlegi helyzete pedig megkívánja, hogy komolyan végiggondoljuk, miként lehetne mindezeket az erőforrásokat felhasználni, tekintettel a fenntartható fejlődési keretrendszer (Agenda 2030) komplex és nehéz végrehajtására, és azután olyan célokat elérni, mint az átfogó emberi fejlődés. Ezt javasolta már Szent VI. Pál pápa, 1964-ben, amikor azt indítványozta, hogy segítsék a legnincstelenebbeket egy világalapon keresztül, melybe bekerülne a katonai kiadások egy része (vö. Beszéd az újságíróknak, Mumbai, 1964. december 4.; Populorum progressio enciklika, 1967. március 26, 51.).

Mindezek szempontjából döntő fontosságú, hogy létrehozzunk olyan eszközöket, amelyek biztosítják a bizalmat és a kölcsönös fejlődést, valamint hogy számíthassunk a körülményeknek megfelelő vezetőkre. Olyan feladat előtt állunk, amely mindannyiunkat érint, és mindannyiunkhoz kihívást intéz. Senki sem lehet közömbös férfiak és nők millióinak fájdalmával szemben, mely ma is megszólítja lelkiismeretünket; senki sem lehet süket a testvér kiáltására, aki a sebeivel kiált; senki sem lehet vak a párbeszédre képtelen kultúra romjait látva!

Kérlek benneteket, legyünk egyek az imában: imádkozzunk mindennap az emberek gondolkodásának megváltozásáért, az élet kultúrájának, a megbékélés és a testvériség kultúrájának győzelméért. A testvériségért, mely képes felismerni és biztosítani a különbözőségeket közös sorsunk alakításában.

Tudom, a jelenlévők között vannak nem katolikusok is, de biztos vagyok abban, hogy mindannyian elmondhatjuk az Assisi Szent Ferencnek tulajdonított békeimát:

Uram, tégy békéd eszközévé:
ahol gyűlölet van, oda én szeretetet vigyek,
ahol sértés, oda én megbocsátást vigyek,
ahol széthúzás, oda én egyetértést vigyek,
ahol kétely, oda én hitet vigyek,
ahol kétségbeesés, oda én reményt vigyek,
ahol szomorúság, oda én örömet vigyek.

Ezen az emlékhelyen, mely lenyűgöz bennünket, és ahol nem maradhatunk közömbösek, még fontosabb Istenbe helyezni bizalmunkat, hogy tanítsa meg nekünk, hogy a béke hatékony eszközei legyünk, és azon dolgozzunk, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint a múltban.

Kívánom, hogy családjaitok, és az egész nemzet, megtapasztalhassák a jólét és a társadalmi egyetértés áldásait!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír