Ferenc pápa: A szinodális Egyház nyitva áll mindenki előtt, bürokrácia és formaságok nélkül

Előző nap ugyanezen a helyszínen, a  VI. Pál teremben tartották a szinodális út olasz egyházmegyei referenseinek találkozóját, a 77. közgyűlésükre összeült püspökökkel. A csoportos megbeszéléseken – a különböző egyházmegyék szinodális tapasztalatai alapján – a következő témákról beszéltek: arra figyelni, amit a Lélek mond az Egyházaknak; lépések a megkülönböztetés felé.

Ferenc pápa arra biztatta a jelenlévőket, hogy bátran és határozottan folytassák a megkezdett munkát, mely a kölcsönös párbeszéd révén egyedülálló lelki élményt nyújt, és megújulást, megtérést eredményez. A plébániákon és különféle keresztény közösségekben rejlő lehetőségeket érvényre kell juttatni. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek kedvében kell járni, vagy megegyezünk. Itt arról van szó, amit a pápa a firenzei találkozón is elmondott, hogy

az Egyház arcát meghatározó három fő jegy legyen az alázat, az önzetlenség és a boldogmondások.

Az Egyház azért szinodális, mert tudatosan jár a feltámadt Úrral a történelem útjain. Nem önmaga és saját érdekei megőrzéséért aggódik, hanem azért, hogy az evangéliumot szolgálja az ingyenesség és a gondoskodás jegyében. Az isteni szeretet jó híréről tanúskodik szabadon és kreatívan, miközben gyökerei megmaradnak abban, ami lényeges. Egy struktúrákkal, bürokráciával, formalizmussal terhelt Egyház nehezen tud előrehaladni a történelemben, nehezen tart lépést a Lélekkel, nehezen találkozik a kor emberével.

Hatvan évvel a II. Vatikáni Zsinat után még mindig ott lappang a kísértés, hogy elkülönítsenek bizonyos „képzett személyeket”, akik pasztorális tevékenységet végeznek – állapította meg a pápa, és újból a közös egyházi felelősségvállalás növelésére buzdított. Olyan keresztény közösségekre van szükségünk, melyekben helyet adnak mindenkinek, és ahol a lelkipásztori struktúrák és eszközök nem a kis csoportok létrehozását, hanem a közös felelősségvállalás örömét és érzését részesítik előnyben. Ez igaz a püspökökre, akik nem végezhetik szolgálatukat a papok és diakónusok nélkül, de igaz minden megkereszteltre.

Ismerjük fel egymásban a karizmák és az egyediség gazdagságát – mondta a pápa. – Az Egyház nyíljon meg azok előtt, akik még mindig küzdenek azért, hogy jelenlétüket az Egyházban elismerjék; akiknek nincs hangjuk, vagy azt elhallgattatják, illetve figyelmen kívül hagyják; azok előtt, akik elégtelennek érzik magukat, mert nehéz vagy bonyolult az életük.

Mindenkivel – ismételte el négyszer a pápa –, Jézus mindenkivel  találkozni akar. Tegyük föl magunknak a kérdést:

Mennyire hallgatjuk meg valójában közösségeinkben a fiatalok hangját, a nőkét, a szegényekét? Azokét, akik csalódottak, akik az életben sebeket szereztek, akik haragszanak az Egyházra? Mindaddig, amíg ők csak elszórtan lesznek jelen az egyházi életben, addig az Egyház nem lesz szinodális: addig csak kevesek Egyháza lesz.

Ferenc pápa egyházi betegségnek nevezte az önreferenciát, és hozzátette, hogy a klerikalizmus egy kóros elhajlás, ami nem kevésbé káros, amikor a világiak kapják el. A szinódus arra hív minket, hogy olyan Egyház legyünk, amely örömmel, alázattal és kreatívan halad előre korunkban, felismerve, hogy mind sebezhetők vagyunk és szükségünk van egymásra.

A Szentatya azt szeretné, ha a szinodális folyamatban komolyan vennénk azt a szót, hogy sebezhetőség.

Fakasszunk életet, sokszorozzuk meg az örömöt, és ne oltsuk el a tüzet, amit a Lélek gyújt a szívekben.

Ferenc pápa azokról is szólt, akik a börtönökben teljesítenek lelkipásztori szolgálatot. Egy spanyolországi börtönlelkész barátját említette, akik sokat tesz azért, hogy a fogvatartottakból a legjobbat hozza ki. Az ő tanúságtétele nagyon megragadta a pápát, aki azt kéri: „nyughatatlan” Egyház legyünk, amelyik rezonál a mai világ nyugtalanságára. Ne hagyjuk eluralkodni magunkon a félelmet!

Ferenc pápa végül emlékeztetett:

a szinodális folyamatnak maga a Szentlélek a főszereplője.

Ne hitessük el magunkkal azt, hogy mi tartjuk a szinódust. A Szentlélek nyitja meg az egyéneket és a közösségeket, ő teszi hitelessé és termékennyé a párbeszédet. Ő világosítja meg a döntési folyamatokat, és teremti meg a harmóniát. Még ha előbb látszólagos „rendetlenséget” is okoz, utána elsimítja a dolgokat – egészen máshogy, mint ahogy mi arra képesek lennénk. Bízzuk rá magunkat!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír