Schönberger Jenő püspök az áldozatbemutatás elején méltatta nagy elődjét, kiemelve, hogy harminc éves püspöksége alatt sokat tett imában, példaadásban az egyházmegyéért és az egész katolikus Egyházért. „Kései utódai vagyunk, a hála, a tisztelet szívünkben él és kérjük a Mindenható Istent, nézzen egyházmegyénkre, szentéletű püspökünk életére, és adja meg nekünk azt a kegyelmet, hogy a boldogok között tisztelhessük őt mihamarabb. Nem neki van szüksége erre, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy ő már Isten színe látásában él, de szeretnénk, hogy ott legyen hivatalosan is a szentek sorában, az Egyház emelje oltárra, és példaként mutathassuk fel másoknak is.”
Szentbeszédében arról a hűségről beszélt a főpásztor, amely a Szentlélek sugallata melletti kitartásban tartotta meg a szentéletű püspököt: „Hám János életében is látjuk a Szentlélek kegyelmét. Sokszor került szembe a világgal, de nem inogott meg, mert tudta, a Szentlélek ott áll mellette. Tudta, hogy az ő feladata nem az, hogy megfutamodjon, hanem kiálljon mindent azokért, akiket Isten rábízott. Ilyen lelkülettel vállalta el mint egri kanonok a szatmári püspöki széket, így látogatta a plébániákat, szállt szembe mindenféle vádaskodással, ilyen lelkülettel mondott igent arra, hogy kinevezzék esztergomi hercegprímásnak, és így volt képes elfogadni azt a mellőzést, amit az 1848-49-es forradalom idején megélt. Nem félt, hanem bízott a Szentlélekben, aki mindig vele volt mint vigasztaló, tanúsítva az ő ártatlanságát, az igaz voltát. (…) Az Igazság Lelkéhez hűnek maradni nem azt jelenti, hogy a magam igazát keresem, hanem elfogadom azt, amit Isten akar. Ha úgy ragaszkodnánk mi is Isten akaratához, ahogy Hám János, mi is nagy lépést tennénk az életszentség felé.”
A szentmise végi áldást követően Schönberger Jenő az asszisztenciával elvonult Hám János koporsójához, ahol a hívekkel közösen elimádkozták a boldoggá avatását kérő imát. A püspök arra kérte a híveket, ha csodás imameghallgatás történik, jelezzék a püspökségen.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria