Isten végtelen szeretete alatt élünk – Hálaadó szentmisét mutattak be a piaristák a szerzetesekért

A szentmisében a piarista szerzetes, paptanár tanúságot tett hivatásáról. József atya bevezetőjében elmondta, hogy a budapesti piarista gimnáziumban töltött évek alatt rengeteg útravalót kapott, de ugyanígy a terézvárosi plébánia közösségében is, ahol nagy ifjúsági élet indult el a 70-es években. „Itt mi, fiatalok együtt és egymást segítve törekedtünk minél több jót tenni, amivel egymást és másokat segíthettünk Jézus felé.”

Ez a korszak sok nehézséget hordozott a hitélet gyakorlásában, mégis ekkoriban, az egyetemi évek alatt érlelődött meg benne a papi, szerzetesi hivatása. Így diplomázás után, 1979-ben jelentkezett a piarista rendbe. 1985-ben szentelték pappá és újmiséje is ebben a templomban volt.

Mi, keresztények nagyon világosan tudjuk, hogy „kettős állampolgárok” vagyunk bizonyos értelemben – mondta beszédében a piarista szerzetes. Egyfelől ennek a világnak a gyermekei, polgárai vagyunk, ami komoly dolog, hiszen a második isteni személy, az Ige testté lett, belépett ebbe a világba és közöttünk lakott – ezt ünnepeltük épp negyven nappal ezelőtt. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ezen az érzékelhető, megtapasztalható világon túl egy sokkal nagyobb, tágasabb horizont alatt élünk: a transzcendens horizontja alatt, az Isten végtelen szeretete alatt.

A Teremtő Atya gyermekei vagyunk, a Megváltó Fiú testvérei, a Megszentelő Lélek eszközei. Ez a világ a hit által nyílik meg előttünk és a hit által tudunk belekapcsolódni. Ez a második állampolgárságunk, már itt a földi életünkben tagjai, építőelemei vagyunk Isten országának.

Ebből a kettősségből kiindulva azt mondhatjuk, a szerzetesség megpróbálja minél inkább megvilágítani az Isten országát, minél közelebb hozni ehhez a világhoz. Ezt szolgálják a szerzetesi intézmények, mint például a fogadalmak, a kolostorok, rendházak, a konstitúciók, a szerzetesi napirend és az imádságos élet is.

A szerzetesség érzékeny a világi igazságtalanságra, problémákra, de nem evilági szinten próbálja megoldani azokat, hanem Isten országának eszközeivel, jeleivel próbál igazságosabb, testvériesebb világot létrehozni. Példaként említette a gazdagság és szegénység ellentétét, amely végig kíséri az emberiség történelmét. A gazdagok tékozló életével szemben álló szegénységre, kiszolgáltatottságra lehet Robin Hoodként megoldást keresni, és lehet Assisi Szent Ferencként az Isten országának eszközeivel: ő nem elvette a vagyonukat, és a szegényeknek adta, hanem lemondva a gazdagságról példát mutatott a szegénység boldog megélésére, az Isten felé vezető útra lépés örömére.

Wettstein József atya hasonlót élt meg szerzetesi hivatásában. A 70-es években szembesült az ateista diktatúra hazugságaival, a vallás megszüntetését célul kitűző félrevezető állításokkal. Lehetett volna forradalmi lelkülettel tenni valamit a rendszer ellen, de úgy érezte, másképpen kell megoldást keresni. Ezért jutott arra döntésre, hogy Isten országának tanúságtevője legyen a fiatalok felé, és Kalazanci Szent József példájára a tanításnak, az ifjúsággal való foglalkozásnak szentelje magát szerzetes paptanárként: piaristaként.

Úgy fogalmazott, nem is annyira megszentelt életnek nevezné a szerzetességet, hanem inkább a megszentelésre törekvő életnek mondaná, amely az Isten országának közelebb hozásával próbálja a földi életet megszentelni. Igazságosabb, testvériesebb világot teremteni az Isten országának eszközeivel.

Ma a pedagógushiány és az utánpótlás reménytelensége komoly problémát jelent. A tanári hivatás olyan áldozatot, odaadást kíván, amelyet egyre kevésbé vállalnak a fiatalok. Mit mondana erre Assisi Szent Ferenc vagy Kalazanci Szent József? Hogy fókuszáljunk jobban erre a hivatásra, hiszen épp kereszténységünk miatt tud nagyobb odaadásunk lenni. Segítsük tanártársainkat, közösségeink pedagógusait és a tanári hivatást fontolgató fiatalokat, hogy erősödjön belső indíttatásuk. Fogjunk össze, hogy minél több keresztény fiatal menjen tanárnak, és hogy tanártársaink megmaradjanak, megerősödjenek hivatásukban. Álljunk mögéjük és így lesz Isten országa jelenvaló a jövő generációban – zárta gondolatait Wettstein József.

Szöveg és fotó: PRMT/Csapó Viktória

Forrás: Piarista.hu

Magyar Kurír