Jubileumi zarándoklat Szent Gellért életének legendás helyszínére, Diósdra

Az iskola pedagógusának, Szende Ágnesnek a beszámolóját olvashatják.

Az itáliai származású Szent Gellért püspök az első magyar vértanúnk. Szép hagyomány iskolánkban, hogy vértanúságának napja (szeptember 24.) alkalmából évről évre elzarándokolnak diákjaink tanáraik kíséretében egy-egy helyszínre, mely Gellért életében fontos szerepet játszott.

Így jutottunk el az iskola negyedszázados évfordulóján Szegedre, ahol Gellért csanádi püspöki voltára emlékeztünk. Rendszeresen, évenkénti váltásban zarándokolunk Bakonybélbe, ahol remetéskedett, Székesfehérvárra, a királyi koronázóvárosba, Esztergomba, ahol Imre herceget nevelte, valamint az itáliai Velencébe, ahol született. Szent György szigetén, a bencés kolostor egykori helyszínén ma emléktábla hirdeti, hogy itt volt apát Gellért. Murano szigetének temploma pedig a végső nyughelye lett. Idén gimnazista diákjaink szeptember harmadik hétvégéjén ez utóbbi helyszíneken jártak, háromnapos itáliai zarándokút keretében.

Az általános iskolások ilyen hosszú útra még nem vállalkoznak, így velük más zarándoklatot terveztünk: első alkalommal látogattunk el Diósdra. A kisebbek gyalogosan tették meg Törökbálintról az utat, míg a felsősök öt tanár és számos segítő kíséretében Budapestről kerékpárral érkeztek – 25 km tekerés után – Diósd főterére, a Szent Szabina-kápolnához és Szent Gellért-templomhoz.

Megemlékeztünk arról, hogy Gellért élete utolsó éjszakáját Diósdon töltötte, megálmodta vértanúhalálát, majd másnap itt mutatta be élete utolsó szentmiséjét.

„…Öt év telt el, és a rákövetkezőnek kezdetén kitört a megjövendölt lázadás. E lázadás idején az Úr embere – Szent Gellért püspök – Székesfehérvárra való visszatértében megszállt Szent Szabina szűz és vértanú egyházában, az egykor három vármegye: Fejér, Pest és Pilis határán fekvő Diódon, a mai Diósdon. Itt ezt mondta étkezés közben a testvéreknek: »Testvéreim és Barátaim, holnapra az Isten Bárányának asztalához vagyunk hivatalosak. Mentegetőzés nélkül siessünk, haljunk meg Krisztusért.« Másnap hajnalban a Szent Atya misét mondott Diódon, és a velük tartók sokaságát Krisztus asztalában részeltette, majd vidám lélekkel indult a vértanúságba. Amint a Duna folyóhoz érkezik, íme, nagy tömeg, istentelen nép özönli körül, és köveket hajigálnak a kocsiban ülő atyára, de ezek isteni oltalom folytán nem érték el őt. Az atya áldással és a szent kereszt jelével szállt velük szembe. Azonban a lovak fejét elrántva a kocsi félrefordul, az atyát a földre vetik és dühös igyekezettel kövezni kezdik. Ekkor az első vértanú példájára földön térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, Jézus Krisztus, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, mit tesznek.” És amikor ezt mondotta, mellét dárdával átütötték és elszenderült az Úrban. Ugyanezen a napon nagy vérengzést vittek végbe a keresztények között, ugyanezen a napon megöltek két püspököt és sok szerzetest: számukat és nevüket csak Isten tudása őrizte meg.” (Szent Gellért – Kis legenda, részlet, 1046)

A diósdi Sashegyi utcai keresztnél emlékszalag és egy kis „SztG” érme hirdeti, hogy erre zarándokolt a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola.

A délelőtt folyamán a kőfejtőnél találkozott a gyalogos és a kerékpáros csapat, ahol délben gitáros szentmisén vett részt iskolánk. Felemelő volt hallani a hétköznapi délelőtt csendjében, ebben a különlegesen szép környezetben diákjaink lelkes énekét és a misét bemutató atya szavait vértanú püspökünkről, kinek életútját megismerve példát kaphatunk, hogy merjünk bátrak lenni és elindulni, új dolgokba belevágni. Eközben pedig lesz alkalmunk megtapasztalni a Jóisten segítő kegyelmeit.

Diód, ahogy Gellért idejében nevezték a három vármegye, Pest, Pilis és Fejér határán fekvő települést, méltó helyszíne volt idei ünnepi megemlékezésünknek. 

Forrás: MiDió.hu

Szöveg és fotó: Szende Ágnes, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa

Magyar Kurír