Kereszténydemokrácia a 21. században – Beer Miklós és Navracsics Tibor tartott előadást Budapesten

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és Háló Közösségi és Kulturális Központ által szervezett alkalom moderátora Feledy Botond, a Társadalmi Reflexió Intézet vezetője volt. Az est felvezetőjeként Szőnyi Szilárd újságíró mondta el gondolatait. Egy alkalommal Balog Zoltán miniszter arra a kérdésre, hogy kereszténydemokrata-e, azt válaszolta, hogy inkább „keresztény és demokrata”. Orbán Viktor miniszterelnök a választások után kijelentette, hogy régi vágású kereszténydemokráciát szeretne Magyarországon. Az is közismert, hogy az Európai Unió alapítói kereszténydemokraták voltak. A kereszténydemokrácia három fő elve eredetileg a perszonalitás, a szolidaritás és a szubszidiaritás volt, ám az nagy kérdés, hogy napjainkban mi érvényesül mindebből és beszélhetünk-e még egységes kereszténydemokráciáról.

Beer Miklós püspök szerint a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes dokumentumának fényében a mai helyzetben szükség lenne a szegénység és gazdagság viszonyát újragondolni. Nézeteinket a társadalmi kérdések vonatkozásában is az Egyház alapvető dokumentumaira kellene építenünk, melyek között első az evangélium.

Navracsics Tibor Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi örökségét tartja követendőnek. E nagyformátumú politikusok türelmesek voltak, évtizedekig vártak arra, hogy döntéshozatali pozícióba kerüljenek. Békeszeretet és az emberi jogok tisztelete jellemezte őket. Ugyanakkor Schuman kemény katolikus érvelése a mai politikai életben inkább zavart keltene. Charles de Gaulle és Adenauer közösen mentek szentmisére azután, hogy 1963-ban aláírták a francia-német keretszerződést. Ma Macronról és Merkelről mindez elképzelhetetlen.

Ma egy politikus nem utal szívesen a transzcendenciára, mert akkor az érvelése veszít az erejéből. Napjainkban „tényalapú” politizálást követelnek meg. Pedig mindig absztrakt alapokra építettük a politikát, gondoljunk csak az emberi jogokra.

Beer Miklós mindehhez hozzátette, hogy ha ragaszkodunk a keresztény jelzőhöz, akkor annak az eredeti jelentését kell figyelembe vennünk. Ugyanakkor egy hívő ember is politizálhat, hiszen a II. vatikáni zsinat szerint az Egyház nem egyenlő a klérussal. A hívő embernek kötelessége részt venni a társadalom irányításában. Alakítsuk ki a véleményünket és vállaljuk azt fel.

Navracsics Tibor szerint amióta a politika és a katolicizmus kapcsolatban van egymással, mindig feszültség volt a konkrét cselekvés és az elvek között. A politika persze devalválhatja a keresztény elveket, de ha nincs jelen a kereszténység a közéletben, akkor nem lesz semmilyen képviselete. Magyarországon Barankovics István Demokrata Néppártja tett erre kísérletet, de kevés ideje volt rá. Napjainkban a protestáns germán világban nincs igazi kereszténydemokrácia, csak keresztény ihletettség pártokról beszélhetünk. A német, felekezetközi kereszténydemokrácia markánsan különbözik az olasz vagy a spanyol kereszténydemokráciától. Persze azt is megkérdezhetjük, hogy mi a fontosabb, a keresztény mivolt, vagy az, hogy valaki jó politikus legyen?

Beer Miklós szerint a mai egyházi struktúra is erőtlen, nem bíztat arra, hogy a keresztények valóban részt vegyenek a társadalom alakításában. Megszokták a hívek, hogy a papok mondják meg nekik, mit kell tenni.

Navracsics Tibor szerint a kereszténydemokrácia előtt fényes jövő áll. A kereszténydemokrácia első nagy korszakában az osztálykonfliktusra adott választ, a második során a totális rendszerekkel szemben hallatta a hangját. Most juthatunk el a harmadik korhoz, hiszen azoké a közösségeké a jövő, melyek választ adnak az identitás kérdéseire. Azt persze látjuk itthon is, hogy az Egyház – melynek egy fél évszázados direkt elnyomást kellett túlélnie – ma egy indirekt nyomás alatt áll: „valósítsd meg önmagad, ne tartsd be a szabályokat, verd szét a rendet.” Ebben a közegben nehéz létezni.

Beer Miklós püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) A mustármag reménye című könyvében a kisközösségi egyházmodellt javasolta. Az Egyháznak ma is ez a feladata. Sok lelkiségi mozgalom elindult, de az a legfontosabb, hogy többféle családközösség is létrejött.

Navracsics Tibor szerint azok lesznek az optimális közösségek, melyek a szemtől szembeni találkozásra adnak lehetőséget, az online közösségek nem közösségek. Európa nem Brüsszelben van, hanem itt, ott és mindenhol – Európában. Uniós biztosként első útja Brüsszel egyik külvárosába, Molenbeekbe vezetett. Az itteniek – akik egyébként meglehetősen rossz körülmények között éltek – csodálkoztak, hogy a „távoli Európa” eljött hozzájuk. Pedig Brüsszel egy kilométerre volt tőlük.

„Ferenc pápa szerint, ha keresztények vagyunk, többet kell vállalnunk, vagyis menjünk el a perifériára.” – emlékeztetett Beer Miklós püspök. Ezt itt Magyarországon is lehet, erre példa a „karolj fel egy családot” kezdeményezés. A papoknak is bíztatniuk kellene az embereket arra, hogy tegyenek valamit, hogy ne „vasárnapi keresztények és hétköznapi pogányok” legyenek.

Navracsics Tibor mindezt azzal egészítette ki, hogy erősíteni kell a keresztény közösségek és a nem hívők közötti kapcsolatot. A nem hívők sokszor úgy látják, hogy a hívők többnek tartják magukat náluk. A társadalmi problémák megoldására mind a két oldalnak össze kell fognia. Azoknak, akik keresztények és demokraták, ez a felelőssége.

Beer Miklós püspök azt hangsúlyozta, hogy az identitás kialakításában a család és az iskola mellett fontos a kortárs közösség is. A cserkészetnek, a szakkollégiumoknak ebben nagy jelentősége van. Kérdésre válaszolva a váci megyéspüspök arra is utalt, hogy egy politikus ne legyen pap, ne nyilatkozzon például liturgikus kérdésekben, mert ez szerepzavar. De egy pap se legyen pártpolitikus. Ugyanakkor egy papnak aktivizálnia kell a közösségét. Az Egyháznak az állami törvények mentén a konkrét megoldásokon kell fáradoznia.

Navracsics Tibor mindezt azzal egészítette ki, hogy a demokratává nevelésben az iskola és a cserkészet mellett a családnak van nagy szerepe. A személyiséget kell nevelni elsősorban – nem csak a matematikát, de az értelmes életet is meg kell tanulniuk a fiataloknak. Vegytiszta kereszténydemokrata azonban nincs. Lotz Károly volt miniszter felvetésére, mely szerint Olaszországban a maffia összefonódott a kereszténydemokráciával, az uniós biztos azt válaszolta, hogy a korrupció nem politikai meggyőződés kérdése. Az, ami az olasz kereszténydemokráciával történt, az egész olasz demokrácia csődje volt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi pártunkban vannak a rendes emberek, a többiben pedig a rendetlenek. De a rendetlenek is szeretnek a rendesek közé kerülni. Napjainkban is érvényesek a nagy elődök – Schuman, Adenauer és De Gasperi – alapvetései, ám ezeket alkalmaznunk kell a mai kor körülményeire.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír