Kereszteskövet állítottak Budapesten az örmény mártírok emlékére

Hazai – 2015. április 24., péntek | 22:50

Április 24-én, az örmény genocídium 100. évfordulóján kereszteskövet áldott meg a budapesti, Orlay utcai örmény katolikus lelkészségen Krikor Badichah, a római XIII. Leó Örmény Kollégium rektorhelyettese.


                                      KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Orlay utcai örmény katolikus lelkészségen hacskárt, kereszteskövet áldott meg április 24-én, az örmény genocídium 100. évfordulóján Krikor Badichah, a római XIII. Leó Örmény Kollégium rektorhelyettese, majd megemlékező szentmisét mutatott be.

1915. április 24-én kezdődött az Oszmán Birodalomban, a történelmi Örményország területén élő örménység megsemmisítésére irányuló, központilag szervezett népirtás. Mintegy 1,5 millió örmény vesztette életét, százezrek menekültek más országokba.

A kereszteskő megáldása után Krikor Badichah felhívta rá a jelenlévők figyelmét, hogy Krisztus kereszthalála óta a kereszt a feltámadás, a győzelem, a sátán legyőzésének a jelképe. Hiába próbálták annyian és annyiszor lerombolni az örmények vallási központjait, mégis itt vannak, mégis hisznek – mondta Krikor Badichah.

Fülöp Ákos, az örmény katolikus lelkészség plébániai kormányzója arról szólt, emlékezni és megáldani jöttünk ma ide; nem csupán visszagondolunk valami rosszra, hanem egyben kifejezünk valami rendkívül fontosat, mely a továbblépéshez szükséges: az egységet, az összefogást, melyet a kereszt két vízszintes szára is kifejez. Elhelyezzük a tisztelet koszorúit, és megerősödve lépünk tovább, melyhez azonban elengedhetetlen, hogy az Istennel való kapcsolatot megerősítsük.

Ezután sorban elhelyezte a megemlékezés, tiszteletadás koszorúit az egyházközség, az örmény nemzetiségi szószóló, a Székely Katasztrófa-elhárítás, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, a főváros, a zuglói örmény önkormányzat, a józsefvárosi örmény önkormányzat és Budapest számos kerülete; majd Kocsár Géza, a Székely Katasztrófaelhárítás és Polgári Védelem Egyesület képviseletében mondott néhány szót. Elmondta, a gyergyószentmiklósiak emlékezetükben őrzik erdélyi örmény barátaikat, és hálásak az erdélyi örményeknek, akik mellettük álltak a nehézségekben, közülük sokan részt vettek a szabadságharcban is.

Az örmény rítusú szentmisén mondott homíliájában Krikor Badichah örömét fejezte ki, hogy Ferenc pápának köszönhetően az egész világ megismeri Nareki Szent Gergelyt. Elmondta, milyen meghatottan gyűltek össze az örmények április 12-én a Szentatya körül a Szent Péter-bazilikában, sokan nem tudták visszatartani könnyeiket. Nagy ajándékot adott Ferenc pápa az örményeknek azzal, hogy egyházdoktorrá nyilvánította Nareki Szent Gergelyt, és nagy öröm az egész világnak, hogy megismerheti az örmény szentet, a 10. századi költőt és misztikust.

Ma nem sírni gyűltünk össze – hangsúlyozta Krikor Badichah. Elmondta, előző nap tanakodtak, milyen színű ruhában legyen a pap a mai szentmisén – és a vörös mellett döntöttek, amely az öröm színe is, hiszen az örmény vértanúkat szentté avatták, ne sirassuk már őket, akik a mennyben vannak. Legyetek örmények hittel, ne csak szívvel és lélekkel! – szólította fel a híveket a celebráns. Ezután kiemelte a vértanú püspök, Mikajel Hacsadurján példáját, akit börtönbe zártak, megkínoztak, mellkasán tüzet raktak, a saját mellkeresztjének láncával próbálták megfojtani, végül feldarabolták – az ilyen emberek nem halnak meg, emlékezünk rájuk és imádkozunk értük, de ők is imádkoznak értünk, hiszen a mennyben vannak.

Hálásak a pápának azért is – folytatta Krikor atya –, hogy kimondta: genocídium, népirtás történt 1915-ben; üzenetét sokan meghallották, és sok állam elismerte, hogy genocídium történt – meg kell köszönni nekik ezt. Kiemelte Németországot, ahol azt is kimondták, hogy ők is vétkesek az örmény népirtásban, és hangsúlyozta, ezzel nem csupán az örményeknek adnak ajándékot, hanem ők maguk nőnek nagyra a többi nemzet előtt.


A 17–18. században érkeztek Erdélybe nagyobb számban örmények; jelentősebb közösségek alakultak ki Gyergyószentmiklóson, Szamosújváron, Erzsébetvárosban, Máramarosszigeten, Csíkszépvízen. Az első, majd a második világháború után Erdélyből nagy számban települtek át örmény katolikusok, számukra 1922-ben megalakult a budapesti Örmény Katolikus Egyházközség. Az első lelkipásztorokat a velencei mechitaristák küldték, majd 1934-ben a bécsi mechitaristák vették át a magyarországi örmény katolikusok lelki gondozását az esztergomi érsek főpásztori joghatósága alatt.

Az istentiszteleteket kezdetben a budapesti Szent István-bazilika Szent Lipót kápolnájában tartották. 1947-ben a bíboros főpásztor új dekrétummal, personalis és territorialis hatáskörrel szervezte újjá az örmény lelkészséget. 1949-ben a Budapest V. Semmelweis utca 9.-be költözött a lelkészség, majd 1974 májusában a XI. Orlay utca 6. szám alatti háromszintes villaépületben találtak otthonra. Az épület földszintjén kápolnát alakítottak ki Azbej Sándor Ybl-díjas építészmérnök tervei szerint.

A Fogolykiváltó Boldogasszony és Világosító Szent Gergely lelkészség úgynevezett személyi plébánia, vagyis nincs saját területe, hanem – a Magyar katolikus lexikon megfogalmazása szerint – „egy terület krisztushívőit rítus, nyelv, nemzetiség vagy más szempont alapján fogja össze közösséggé”.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria