Mit üzennek a hősök? – A lengyel függetlenség napja alkalmából szerveztek konferenciát Szegeden

123 évig Lengyelország nem létezett Európa térképén, 1918-ban ezen a napon nyerte vissza újra a függetlenségét. Karol Biernacki, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja a Délmagyar.hu-nak elmondta: egy közvéleménykutatás miatt választották a nyitókonferencia mottóját: Mit üzennek hőseink? „Öt olyan személyt választottunk, akik példaképek, akik életüket áldozták hazájukért, embertársaikért. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a meghalás a feladatunk, hanem hogy a gerinc, a szeretet, a hazafiság fontos értékek. Hogy a valódi hősök nem képregényekben vannak, hanem hús-vér emberek voltak történelmünkben” – fejtette ki.

Az egyik hős Witold Pilecki lengyel katonatiszt volt, aki önszántából vonult az auschwitzi koncentrációs táborba, hogy feltérképezze, mi zajlik ott. Megemlékeztek Szent Maximilian Kolbe ferences szerzetesről is, aki életét adta, hogy megmentse egy fogolytársát a koncentrációs táborban a haláltól. Felidézték Inka, egy 18 éves lengyel lány alakját, aki beállt a partizánokhoz. Kivégzése előtt utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Lengyelország! Mondjátok meg a nagymamámnak, hogy úgy viselkedtem, ahogy kell!” Mellettük két magyar politikusról, Schlachta Margitról és Esterházy Jánosról is megemlékeztek.

„Minden, amit a szegedi lengyel szervezetek tesznek, elsősorban a magyar és a lengyel fiatalokat célozza. A magyar tankönyvekben keveset szánnak a lengyel történelemre, és ez fordítva is igaz. A célunk, hogy jó értelemben megfertőzzük a fiatalokat az egymás kultúrája iránti érdeklődéssel. Van az a mondás, hogy lengyel, magyar két jó barát, amit sokan ismernek, valójában mégis keveset tudunk egymásról. Sorozatban adunk ki kétnyelvű könyveket” – mondta a konzul.

A rendezvény második része a három évig a lágerben raboskodó Witold Pilecki auschwitzi jelentését feldolgozó könyv bemutatója volt. Karol Biernacki egy kolléganőjével együtt megvásárolta a dokumentumot egy londoni intézettől, és lefordították magyarra, fordításukat egy lengyel szakember 424 lábjegyzettel látta el. A kötetet nonprofit alapon juttatják majd el az iskolákba a fiataloknak. „Még mindig keveset tudunk Auschwitzról. Kegyetlen, amit leírt azon a 105 oldalon, nagyon nehéz volt fordítani, olykor csak sírva sikerült” – mondta a konzul.

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye/Délmagyar.hu

Fotó: Gémes Sándor

Magyar Kurír