Nemes Gábor: Egy felújítás apropóján – Nevezetes házak kutatása a győri Káptalandombon

Az utóbbi években történt intenzív funkcióátrendeződés, és az ezzel kapcsolatos felújítások azonban alkalmat adnak a kutatás hiányosságainak pótlására, ezzel Győr történetének egyes mozaikdarabjainak feltárására néhány épület kapcsán.

Káptalandomb 11.

Az épület középkori voltát már egy 1987-es falkutatás is megállapította, de tüzetesebb vizsgálatára 2010-ben került sor. Ez alapján kijelenthető, hogy a mai épület keleti fele valamikor a 14–15. században épült, a nyugati rész a 16. század második feléből származó lehet. A falkutatás során a keleti szárnyban egy középkori emeletes házat azonosítottak. A ház keleti traktusa alatti dongaboltozatos pincét is középkorinak határozták meg a vizsgálat során. A ház nyugati emeleti homlokzatán a kisméretű középkori téglákból álló falszövettel egykorú, 14. század második felére datálható egyenes záradékú, osztó nélküli ablak igazolta a ház középkori voltát.

A ház feltehetően azonos az okleveles forrásokban 1486-ban említett Szent Katalin-oltár egyik javadalmas házával, melyet I. Mátyás király felmentett a királyi adó fizetése alól. Az épületet 1566-ban katonai szertár céljára foglalta le a katonaság. A 17. század során többször kérte a káptalan a katonaságot, hogy adják vissza a házat, erre csak a 18. század folyamán került sor.

Ezt követően kanonoki házként funkcionált; 1784-ben Majláth Antal kanonok lakott az épületben, talán hozzá köthető a ház klasszicista átépítése, többek között a klasszicizáló falfestmények is. Ezt követően az államosításig végig kanonokok életek e házban, többek között Szerdahelyi Antal (1873 előtt), Mester István (1898 előtt), Werdenich Endre (1933 előtt). A 20. században itt lakott két, a kommunista államhatalom által bántalmazott és internált kanonok: Jankovics József és Kövecses József is. Az 1950-es évektől már magánszemélyek is használták az épületet. A rendszerváltozás után egyházmegyei tulajdonba került: 1992-től az újjáalakuló székesegyházi Palestrina Kórus tartotta itt a próbáit, és 1995-től a Győri Egyházmegyei Kántorképző Tanfolyam is itt várta a tanulni vágyókat.

Káptalandomb 13.

Az épület a 17. századtól a győri őrkanonokok rezidenciájaként működött. Mivel a középkori őrkanonokházat – mely a székesegyháztól délre, a mai Hotel Konferencia területén állhatott – a katonai élelmezési ház miatt lebontották 1567 körül, 1612-ben Balázsffy Tamás őrkanonok itt építtette fel az új épületet. Ezt az 1647. évi tűzvész után Berdóczy György őrkanonok újíttatta fel.

Telekessy István őrkanonok építette az udvaron lévő egyszintes kis épületet 1692-ben, mely ellen az a 11. számú házat akkor birtokló katonaság tiltakozott. Telekessy kanonok díszítette is a házat: 1695-ben helyeztette el udvari homlokzatának fülkéjében Máriának, mint Patrona Hungariae-nak kőszobrát, amely alatt A.E.I.O.U. (Austria erit in orbe ultima = Ausztria az idők végezetéig lesz) felirat olvasható. A Bécs elleni török hadjárat idején egy rövid ideig ebben a házban őrizték Szent László hermáját.

A ház alatti pince a szomszédos, 15. századi ház alá is áthúzódik.

A 18-19. században elsősorban őrkanonokok lakták: Dongó Mihály, Kelcz János vagy Nogáll Károly, míg a két világháború között Mohl Antal, Balics Lajos, Bedy Vince és Ragats Rezső nagyprépostok voltak híres lakói. Hosszú ideig itt élt Boldog Apor Vilmos püspök titkára, Cseh Sándor kanonok is. Az udvaron lévő kisházban a káptalani cselédek, többek között káptalandombi éjjeli őrök laktak.

2012. óta a 11. és 13. számú házakban fogadja a látogatókat a Győri Egyházmegye turisztikai szervezete, a Szent László Látogatóközpont.

Káptalandomb 26.

A Káptalandomb 26. szám alatt ma is álló ház a domb keleti felén áll egy jelentős feltöltésen. Stratégiai helyét mutatja, hogy a római kori erőd (castrum) keleti kaputornyát 2016-ban megtalálták az épület alatt. A közép- és koraújkorban lakóházak álltak az épület helyén, az 1617. évi házösszeírás szerint hét: Pozsgai Mátyás kanonok mellett jellemzően katonák és mesteremberek a tulajdonosok.

A jelenlegi épület elődjét Széchényi György püspök építette 1686 és 1689 között a győri káptalan által átadott három telken. A szemináriumnak otthont adó ház építési munkái Telekessy István győri kanonok – a későbbi egri püspök – vezetése alatt folytak. 1732-ben Sinzendorf Lajos püspök idején az épületet egy emelet ráépítésével megnagyobbították, a munkákat báró Gaun Antal kanonok vezette. Az építkezéshez – melyet nagyobbrészt helyi mesterek vettek részt – a téglák a győri káptalan abdai égetőjében készültek; a 85 000 téglát hajón szállították az építkezés helyszínére. A faanyag Komáromból, a vasak pedig Bécsújhelyből érkeztek. Az emelettel bővített épület alapzata azonban nem bírta a terhelést, az 1763. évi földrengés szinte teljes egészében lerombolta.

Az új szeminárium építéséhez Zichy Ferenc püspök nyomban hozzá is látott. Megvásárolt két szomszédos házat, melynek lebontása során jóval nagyobb telken kezdődött meg az építkezés, melyhez Zichy mosonszentmiklósi család birtokán égettetett 40 000 téglát. Az 1764 és 1766 között elkészült, háló- és tanulószobákkal, kápolnával, ebédlővel, konyhával és pincével felszerelt szeminárium akár 60 növendék elhelyezésére is alkalmas lett, 1768-ben pedig az új kápolna is elkészült. Nem sokáig élvezhették a szeminaristák az új épület kényelmét, mert 1784-ben II. József rendelete bezáratta a vidéki szemináriumokat, így az győri papnevelde 1790-ig üresen állt. Ezután viszont újra benépesült: nemcsak a papnevelő intézetet, de a hittudományi akadémiát is itt kellett elhelyezni, ami meglehetős zsúfoltságot eredményezett. Ezt követően hosszú időn keresztül napirenden volt a szeminárium más épületben való elhelyezése.

1809-ben, Győr francia megszállásakor sokat szenvedett az épület, Napóleon katonái három hónapon át kaszárnyának használták. A bútorokat az utcára dobálták, a kápolnából pedig mészárszéket hoztak létre. Nem kímélte a szemináriumot az 1848/49-es szabadságharc sem: Lukács Sándor kormánybiztos szétkergette a kispapokat, az épületet pedig katonai kórházzá alakíttatta.

Zalka János püspök 1870-ben jelentősen megújíttatta a szemináriumot. A keleti oldalon az úgynevezett Stadler-féle ház megvásárlása és két, a káptalan által a szemináriumnak adományozott telek elegendő helyet biztosított egy két emelet magasságú szárny hozzáépítéséhez. Ekkor alakították ki a ma is látható, díszteremnek is szolgáló könyvtártermet. A bővítés mellett az egész épület jelentős felújításon és korszerűsítésen is átesett. A Stadler-ház üresen maradt telekrészén felépült az egyházmegyei nyomda (a mai Guttenberg tér 2.)

A ház sorsa 1910-ben gyökeresen megváltozott: Széchenyi Miklós püspök új szemináriumot építtetett. A régi szemináriumban a tantermek megmaradtak, az eddig a városban elszállásolt főiskolai tanárok is itt kaptak szállást, és a kápolnát is ők használhatták. A könyvtár mellett az egyik tanteremben létrehozták az egyházmegyei múzeumot is. A régi nagyebédlőt és a konyhát pedig Katolikus Legényegylet bérelte ki és alakította át.

A szemináriumok államosítása miatt 1948 és 1952 között ideiglenesen újra kispapok vették birtokba az épületet. Az 1950-es években többnyire magánszemélyek is laktak itt, de a idős győriek emlékében elsősorban középiskolai fiúdiákotthonként él ma is. De nemcsak gimnazisták, hanem helyiek is gyakran népesítették be a házat: városi tanácstagok rendszeresen tartottak itt fogadóórát is.

1989-ben az egyházmegye visszavásárolta az épületet a várostól, ahol a felújítása után megnyílhatott az Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, valamint a Papi Otthon is.

Készült a GINOP-7.1.4-16-2016-00009. számú, „Konvent – Káptalandomb turisztikai attrakciófejlesztése” című projekt támogatásával.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír