Nyitott kapuval, nyitott szívvel – A szentgotthárdi plébánián jártunk

Mindezeket angolpark veszi körül óriásira nőtt fákkal, pázsittal és egy újonnan átadott ciszterci tanösvénnyel.

Plébánialátogatásra érkezünk Szentgotthárdra. Bodorkós Imre, a Nagyboldogasszony-templom plébánosa találkozókat szervezett számunkra, hogy az épített örökség mellett az itt élők mindennapjait is megismerhessük. A plébános Robert Leeb apát szobránál fogad minket, és már benne is vagyunk a történelem sűrűjében. Imre atya körbemutat, és sétára invitál bennünket.

„A város történetének két meghatározó szereplője a ciszterci rend és Széll Kálmán. A ciszterciek kétszer telepedtek meg itt, 1183-ban és 1734-ben, a város történelmét ők határozzák meg a leginkább. A rend ma is nagy gondot fordít arra, hogy ápolja jó kapcsolatát a plébániával; mind Heiligenkreuz, mind pedig Zirc szerzetesei gyakori vendégek Szentgotthárdon. Széll Kálmán pedig országgyűlési képviselőként, politikusként szintén nagyban hozzájárult a város 19–20. századi fejlődéséhez” – meséli Bodorkós Imre, s közben lassan a templomhoz érünk. A kívül-belül felújított, márciusban újraszentelt Nagyboldogasszony-templom a ciszterci rend öröksége. Délről vele egybeépülve a ciszterci monostor egykori épületét láthatjuk, amelyben ma a polgármesteri hivatal működik. Északra még elindul ugyan az eredeti tervek szerinti szárny, de a 18. század végi gazdasági nehézségek miatt ez már nem épült meg. Így menekült meg az elbontástól a szomszédságában álló korábbi templom, a város második temploma. Miután 1764-ben elkészült az új istenháza, a régit magtárként kezdték használni, majd a város alapításának 800. évfordulójára színházzá alakították. 

Belépünk a szentgotthárdiak szeretett templomába. A látvány lenyűgöző: hatalmas a tér, s ahogy besüt a nap, minden ragyog. A tervező szándéka szerint a belső téralakítás, a díszítés s témaválasztásukkal a festmények a hit diadalát hirdetik. „Magyarország egyik legnagyobb barokk templomában vagyunk, amelynek ékességét nemcsak a műalkotások sokasága adja, hanem még inkább az, hogy a vasárnapi három-négy szentmise mindegyikére megtelik. Az itt élők igényesek a hitükre, a materben és a hét filiában is aktív a hívők közössége” – mondja Imre atya.

A hozzánk csatlakozó Lang Márk sekrestyés hozzáteszi: „Közel negyven ministránsunk van, hétköznap is lehet számítani rájuk.” Márk magyar–történelem szakot végez Szombathelyen, s emellett találja időt arra is, hogy itt szolgáljon. „Tízéves általános iskolás voltam, amikor elkezdtem segíteni a sekrestyés néniknek, akik azóta már megöregedtek, elhunytak. Így rám maradt minden. Szívesen végzem a feladataimat, érzem, hogy a szolgálat révén közelebb kerülök az Egyházhoz, bensőségesebbé válik a kapcsolatom Istennel. Jó a közösséget szolgálni” – mondja a fiatalember. 

Imre atyával együtt mutatják be a templom értékeit, szépségeit. A plébános a ciszterci örökséget méltatja: „Évszázadokon át éltek itt a magukat teljesen Istennek ajándékozó szerzetesek. Imájuk ma is hordoz minket. Kezük nyomát mindenütt láthatjuk a templomban: Schretzenmayer Gáspár asztalosmester, laikus testvér negyven évi szolgálata alatt faragta az intarziával díszített padokat, a sekrestye szekrényeit és a húsz ülőhelyes kórust. A templom szobrai Joseph Schnitzer ciszterci szobrászművész alkotásai, a szép festményeket pedig Matthias Gusnernak köszönhetjük. Imre atya felhívja a figyelmünket a Szent Gotthárd-oltárképre is, amely „öt csodát mesél el a szent életéből. Az idei év Szent Gotthárd-millennium, hiszen 1022. december 2-án szentelték őt püspökké. Minden csodatétel közösségben történik. Amikor Isten kinyilvánítja gondoskodását, annak mindig megvan az emberi közösség életére tett hatása” – mondja a plébános.

Márk a kórusra kalauzol bennünket. Magyarországon ritka megoldást látunk itt, egy stallumot, amely ugyancsak a művészi adottságokkal bíró asztalosmester, Schretzenmayer Gáspár alkotása. A fiatal sekrestyés a mennyezeti freskóra mutat: Stefan Dorfmeister az 1664-es szentgotthárdi csatát ábrázolta, melyben a keresztény sereg győzelmet aratott a törökök felett. Ez a mozgalmas csatajelenet az első, világi témájú alkotás hazánkban – magyarázza a kép jelentőségét a történészhallgató. 

A templom után az iskolával ismerkedünk. A második tanév indult szeptemberben azóta, hogy az intézmény a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásába került, és fölvette a Szent Gotthárd Általános Iskola és Gimnázium nevet. Az intézményben éppen a látogatásunkkor ünneplik Szent Mártont. Az általános iskolában Óra Krisztián iskolalelkész fogad minket. „Kihívás, hogy tartalommal töltsük meg a vallásosságunkat, de a gyerekekben megvan a nyitottság a Jóistenre, s erre már lehet építeni” – mondja Krisztián atya. Irányításával a tanárok egy tizenhat állomáson keresztülvezető játékot állítottak össze a diákoknak, amely Szent Márton életét dolgozta fel tánccal, énekkel, kézműveskedéssel kísérve. A gyerekek ezután lampionos felvonulásra indultak a belvárosba a szüleikkel együtt. 

A hatodikos Kozma Nóra és a kilencedikes Szabó Letícia csupa jót mesélnek az iskolájukról. Szeretik, és nagyon örülnek, hogy sok a program. A szentek emléknapjai mindig alkalmat adnak az ünneplésre, s emellett kirándulásokon, zarándoklatoklatokon vesznek részt, ifjúsági találkozóra, hittantáborba is eljutnak – mesélik. Külön megemlítik, hogy havonta két alkalommal családi életre nevelés órájuk is van. 

Szabó Gábor, a plébániai képviselő-testület egyik tagja arról beszél, milyen sokat számít az iskola életében Krisztián atya jelenléte. „Lelkesedése vonzza a fiatalokat a plébániára. Szereti a gyerekeket, és a gyerekek is őt. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan járnak közülük ministrálni. Sok osztályban tanít hittant, s emellett minden más programban is részt vesz, legyen az foci, játék vagy kirándulás. Jókedvű, közvetlen, nem a szigor jellemző rá, hanem a mosoly. Nekünk, szülőknek nagyon jó látni, hogy a fiatalok bekapcsolódnak az egyházközség életébe. Megnyugtató tudni, hogy lesznek, akik majd átveszik tőlünk a stafétát.” 

Imre atya, a plébános is csatlakozott a Márton-napi lámpás felvonuláshoz. Ő is ugyanúgy otthon van a szülők és a gyerekek között, mint Krisztián atya. Lelkesedéssel meséli: „Annak örülök, hogy jó a közösségi légkör az iskolában. Megvan az elvárás a szülők részéről, hogy az egyházi iskola nyújtson többet a nevelés, a lelki értékek terén. Tavaly bevezettük a családos misét, kéthetente délután négy órakor ünnepeljük, nagyon szép létszámmal. Az egyházi iskola érezhetően új lendületet adott a plébánia életének is.” 

Hogy milyen a plébániához tartozó hívő közösség, arról először Orbán Helgával beszélgetünk. „Hetvenéves édesanyámat és a hozzá hasonló korú időseket látva 2019-ben létrehoztunk egy imacsoportot a mi korosztályunknak. A tágabb körhöz negyvenen tartoznak, többségében édesanyák vagy anyaságra készülő lányok, asszonyok. Arra tettünk ígéretet, hogy napi egy tizedet imádkozunk. Messenger-csoportban fogadjuk az imakéréseket. Sokan fordulnak hozzánk, legtöbbször gyógyulásért kérnek közbenjárást. Imádkozunk az elhunytakért, a hozzátartozóikért, és imával kísérjük az életünk minden területét, például a gyerekek vizsgáit is, és hálát adunk az örömteli eseményekért, a sikerekért, az ajándékokért. Egy évvel ezelőtt halt meg az egyik tagunk, aki már beteg volt a Szent Rita csoport megalakulásakor. Kérésére a kegyes halálért imádkoztunk. Eszter igazi angyal volt” – meséli Helga.

A csoport tagjai a pandémia idején az online térben tartották egymással a kapcsolatot. Ez még ma is így van, de a havi szentségimádások, az ünnepi szentmisék és az imaestek alkalmával személyesen is találkoznak. Tagjaik sorából alakult egy templomtakarító csoport is – a közös munka és a rászorulóknak végzett adománygyűjtés is erősíti összetartozásukat. Helga azt is elmondja, hogy a plébániához tartozik egy karizmatikus imaközösség, egy engesztelő imacsoport és egy férfiakból álló rózsafüzér-társaság is. Sokan imádkoznak Szentgotthárdon. Helga tagja egy zarándokközösségnek is. A helyi Keresztény Megmozdulásokért Egyesület már tizennegyedik alkalommal visz zarándokokat Mariazellbe. „Ötnapos lesz az út, 170 kilométert teszünk meg együtt. Nagyon sokat jelentenek nekem a zarándoklatok, a közösségben megélt hit megerősített” – vallja Helga. A szentgotthárdi egyesület szervezésében a Boldog Brenner János emlékét őrző, Zsidára vezető éjszakai zarándoklatra, a Zsámpár László emlékzarándoklatra, az 1Úton-zarándoklatokra és a Maria Bildbe (Máriakép) tartó zarándoklatra jelentkezhetnek az érdeklődők.

Bodorkós Imre és Óra Krisztián atya lelkipásztori területéhez a szentgotthárdi Nagyboldogasszony-plébánia mellett hét filia tartozik: Farkasfa, Jakabháza, Máriaújfalu, Rábafüzes, Rábakethely, Rábatótfalu és Zsida. „Mi, papok igyekszünk közösségi lelkülettel vezetni a plébánia életét” – mondja a plébános. Ebben segíti őket a plébániai képviselő-testület, melyet most Németh Zoltán és Szabó Gábor képvisel. Zoltán meghív bennünket az otthonába egy kis beszélgetésre. Mindketten lelkesen mesélnek a plébánia életéről. „Minden teendő elvégzésében segítünk a két atyának, legutóbb például kerítést építettünk Rábakethelyen” – mondják, és sorolják, milyen sokan járultak hozzá a plébánia kerítésének elkészüléséhez. Elismerően szólnak a két pap szolgálatáról: „Nagyon jó hallgatni őket. A szeretetről beszélnek, összekovácsolják a város lakosságát. Olyan emberek is bejárnak a templomba, akikről korábban nem is gondoltuk volna. A temetések után nem egy embertől halljuk: olyan odafigyeléssel végezte a szolgálatát a pap, el kell mennem a templomba is meghallgatni.”

Szentgotthárd hitéletét Boldog Brenner János egyre inkább elmélyülő tisztelete és az emlékét őrző zarándoklat is erősíti. Legutóbb filmet forgattak itt az életéről, a gotthárdiak is szerepeltek benne, ami még szorosabbra fűzte a kapcsolatukat a vértanúvá lett pappal. Közösségépítő alkalmak a zarándoklatok, a városrészi napok, az ünnepekhez kötődő hagyományok, és jó hatással van az emberekre a közösen végzett munka is. Erős a kötelék az Egyház és a településrészek között. Az egyházközség életét gazdagítják a nemzetiségek. A szlovén és a német közösség is tevékeny és lelkes, segít mind a város, mint pedig az egyházközség összefogásában.

A hívek és a papok kölcsönösen nagyra értékelik, dicsérik egymást. A két atya az itt élők igényes és elkötelezett hitéletét hangsúlyozza, a plébániai képviselő-testületi tagok pedig úgy gondolják, büszkék lehetnek a jól működő plébániájukra. Szeretnék, ha papjaik jól éreznék magukat a településen. S hogy ezt sikerrel elő is segítik, megtapasztalhattuk a látogatásunk során.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. december 18–25-i ünnepi számában jelent meg.