Orcád világossága – Átfogó monográfia született a hazai Görögkatolikus Egyházról

A kötet egyedülálló mélységben és széles kitekintéssel, húsz tanulmány és közel 250 műtárgy leírása segítségével viszi közelebb az olvasót a Görögkatolikus Egyház történeti és kulturális értékeihez. A könyvet, melyet a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház (Görögkatolikus Metropólia) jelentetett meg, Terdik Szilveszter művészettörténész szerkesztette, munkatársa Szabó Irén volt.

Az est kezdetén a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar énekében gyönyörködhettünk: részletet adtak elő a sajópálfalai irmológionból (a magyarországi görögkatolikusság legrégebbi énekes kottáskönyve, 1755-ből): egy Kerub-ének második részét, ószláv nyelven, majd Boksay János (1874–1940) görögkatolikus pap és zeneszerző Téged éneklünk, Téged áldunk… című művét énekelték, magyarul.

A megjelenteket Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, valamint Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a NEK Titkárságának vezetője köszöntötte.

Kocsis Fülöp szerint a Szent Efrém Férfikar jobb éneket nem is választhatott volna: a sajópálfalai irmológion az ottani görögkatolikus egyházközség tulajdona volt, és a másolata most is megtalálható a helyi kegytemplomban. A Kerub-ének második része – „…mert a mindenek Királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek” – elhangzott az eucharisztikus kongresszus egyik kiemelkedő eseményén, a keleti liturgián, amit a Szent István-bazilikában ünnepeltek szeptember 8-án, Youssef Absi (I. József) szír melkita pátriárka vezetésével. „Ez az ének tehát összeköti görögkatolikusságunkat a kongresszussal és ezzel a kötettel is, amely a szintén az eucharisztikus kongresszusra összeállított, Orcád világossága című kiállítás anyagát veszi sorra” – mondta az érsek-metropolita.

Kifejtette: a könyv azért olyan vaskos, mert a tárlat anyaga is sokkal szélesebb körű lett volna, mint amennyire sikerült megvalósítani. Az eredetileg a Műcsarnokba tervezett kiállítást nem tudták úgy megszervezni, ahogyan az 2020-ban létrejöhetett volna a NEK egyik rendezvényeként, a járvány miatt a kongresszus más rendezvényeihez hasonlóan egy évvel el kellett halasztani. Az Orcád világossága című tárlat így egy kicsit szűkebb térben, a Pesti Vigadó egyébként impozáns épületének egyik emeletén kapott helyet, az épület legfelső szintjén pedig a másik két, ugyancsak a NEK-hez kötődő kiállítás várta az érdeklődőket. (Ezek közül az egyik az 1938-as Eucharisztikus Kongresszust mutatta be, a másik a Katolikus Karitász történetét és szolgálatát.)

Kocsis Fülöp kiemelte: görögkatolikus egyházuknak nemcsak a múltját akarták bemutatni, hanem a jelenét és a jövőjét is. Aki megnézte a tárlatot, igazolhatja, hogy valamelyest sikerült ezt elérni a szűkebb keretek között is, sok pozitív visszajelzést kaptak. A most megjelent könyv tartalma ennél jóval bőségesebb. A tárlat pedig bezárt ugyan a Vigadóban, de élete nem ért véget: most is megtekinthető Debrecenben, a metropolitai hivatal kiállítótermében, igaz, a hely miatt szűkebb anyaggal. Nem állnak azonban itt meg:

Nyíregyházán, a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola mellett épül egy görögkatolikus múzeum, és a kiállítás könyvben bemutatott anyagának nagy része ott majd bőségesen megtekinthető lesz.

Az érsek-metropolita köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a kötet elkészítésében, és a támogatóknak is, kiemelve a Néprajzi Múzeumot.

Mohos Gábor emlékeztetett rá: már a NEK-re való előkészületek során megélhettük azt – római és görögkatolikusok egyaránt –, ami a kongresszus jelmondata is volt: „Minden forrásom belőled fakad.” Mindannak, ami lelki és a lélekből fakadó, művészeti, közösségi gazdagság, a forrása Jézus, az alfa és az omega, aki ott van minden kezdetnél, és mindennek a célja. A püspök felidézte: mindazok, akik ott voltak az eucharisztikus kongresszuson, megtapasztalhatták, hogy valóban találkozhattak, mégpedig egészen különleges módon, Jézussal, még a hittől távolabb állók is megérezhettek valamit ebből a gazdagságból. Ez a gazdagság nem helyettesíteni akarja az emberi képességeket, hanem kibontakoztatni mindazt a talentumot, amit Istentől kaptunk a teremtésben, és nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is.

Isten nem egyformává akar tenni bennünket, sokszínűen bontakoztatja ki a bennünk lévő gazdagságot, és harmonikus egészként vonja egységbe.

Arra hív minket, hogy teljesítsük be mindazt, amire meghívott bennünket. Ennek fényében látjuk a Görögkatolikus Egyház kiállítását és az ebből született kötetet, amely térségünknek és Magyarországnak is egy olyan különleges színfoltját mutatja be, ami gazdagít. Mohos Gábor felidézte: amikor a Szentatya találkozott a püspökökkel, külön is megemlítette, hogy itt vannak a görögkatolikus testvérek, és ők gazdagságot jelentenek a közösségen belül. Ez a gazdagság mutatkozott be a kongresszuson is. A püspök hiszi azt, hogy nemcsak a kiállítás, hanem a szívekben rengeteg gyümölcsöt, élményt termő eucharisztikus kongresszus is tovább folytatódik. Ha őrizzük ezeket a szívünkben, és kamatoztatjuk, akkor a kiállításban is, de bennünk, a közösségeinkben is tovább él a kongresszus lelkisége, és segít abban, hogy lélekben megújuljunk, és a mai világban tudjuk hirdetni és megélni az evangéliumot.

A könyv történeti fejezeteit Molnár Antal történész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója mutatta be. Leszögezte: ez a kiadvány nem tanulmánykötet, hanem monográfia. A Görögkatolikus Egyház történetének, liturgiájának, művészettörténetének a szintézise, és így sokkal, de sokkal többet ad, mint az ilyenkor szokásos évfordulós vagy különböző események kapcsán megrendezett kiállítások és az azok mellé megjelent katalógusok. Ebben nagyon sok embernek van kiemelkedő érdeme – tette hozzá. Az előadó megemlítette a szerkesztő Terdik Szilveszter nevét, aki a Görögkatolikus Egyház múltjának, történetének és művészettörténetének az egyik legavatottabb kutatója, az ő „irgalmatlan” igényessége tükröződik a kötetben, amely mind külsejében, mind tartalmában nagyszerű, kifogástalan munka. A professzor idézett Kocsis Fülöp metropolita köszöntőjéből, aki a múltba tekintő jövőépítésként határozza meg ennek a vállalkozásnak a hivatását. Molnár Antal szerint ez a kötet nemcsak a jövőhöz nyújt bátorságot, hanem a hagyományokhoz való viszonyunk értelmezéséhez is.

A múlttal való őszinte számvetéshez, az identitás elemeinek pontos számbavételéhez sokszor sokkal nagyobb bátorság szükségeltetik, mint a bizonytalan és ezért gyakran indokolatlan optimizmussal eltöltő jövőhöz.

A hagyományokkal való bátor szembenézést a Görögkatolikus Egyház tudós értelmisége az elmúlt két évtizedben „igen nagy mértékben” elvégezte, és ennek a rengeteg és fáradságos aprómunkának, lelki-szellemi erőfeszítésnek, nekibuzdulásnak a szintézise ez a kötet – hangsúlyozta.

A könyv néprajzi és művészettörténeti fejezeteit Jávor Anna művészettörténész mutatta be. Kiemelte: napjaink kibillent világában különösen fontos a találkozás egy olyan értékrenddel, amely évezredes alapokon nyugszik, és kultúrája, művészete ezt őrzi, közvetíti Kelet és Nyugat között, túllépve ország- és felekezeti határokon.

Ma, amikor az ikonikus szó nemcsak a köznyelv, hanem a bulvár szintjén is elharapózott, nem árt megállni egy-egy ikon előtt, legyen az régi vagy modern, megérteni és elfogadni immanenciáját, de legalább meglátni benne a hit, a kultúra, a művészet hordozóját.

Ennek megismertetését, mi több, tanítását vállalta magára ez a könyv, míg maga a kiállítási vállalkozás kiteljesítette a hazai görögkatolikusság tárgyi, művészeti emlékeinek feltárását, megmentését, tudományos feldolgozását és széles körű, igényes bemutatását.

A könyvbemutató végén Kocsis Fülöp érsek-metropolita zárszavában elmondta: még mindig az eucharisztikus kongresszus eufóriájában élünk, de Ferenc pápa a Katolikus Egyházban újabb feladatot jelölt ki, ez pedig a szinódusi út elindítása, amit Magyarországon az eucharisztikus kongresszus folytatásaként élhetünk meg. Ezért a főpásztor azt kérte a jelenlévőktől, fogadják el azt az indítványát, amit egy nappal korábban Hajdúdorogon jelentett be – jobbára a görögkatolikusokat hívta erre, de mindenki bekapcsolódhat –: a szinódusi út egyházmegyei szakaszának idején mindennap forduljunk a Szentlélekhez. A következő vasárnaptól kezdve húsvétig mindennap imádkozzuk el legalább egyszer a Szentlélek-hívó imáságot, a Mennyei Királyt. A könyvbemutató résztvevői az érsek-metropolita vezetésével megtették ezt.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír