Örmények: a szerethető, újrakezdő nép – Bemutatták Rozványi Dávid Boldogságbolt című novelláskötetét

Czmerk-Prisztács Edit különleges hangulatú élménynek, utazásnak nevezte a kötetet, amelynek magával ragadó a hangulata, mélysége. Kérdésére, hogyan lett író, Rozványi Dávid elmondta: még általános iskolásként, hetedikes korában megnyert egy irodalmi pályázatot. Ezt követően sokáig csak marketing-közgazdasági szövegeket írt. Hosszú idő elteltével, 2009 novemberében jelent meg az első komolyabb írása egy szépirodalmi honlapon. Családjában egyébként nem előzmény nélküli az írói hivatás: nagymamája a két világháború között mesejátékokat írt a rádió számára. Az irodalom szeretetéhez nagyban hozzájárult, hogy gyermekkorában az édesapja meséket olvasott fel neki.

Rozványi Dávid kiemelte: alapvetően a hit mozgatja őt íróként, de kényszer is van benne, hogy megossza másokkal az általa fölismert igazságot. Nem tudja, hogy amit ő felismer, valóban az igazság-e, de lelkiismereti kötelessége, hogy ezt közölje. A kérdésre, mi a Boldogságbolt sikerének titka, az író azt válaszolta: az ember egyik legfontosabb kérdésére keresi a választ, hogy lehet-e boldog és milyen úton találja meg a boldogságot. A boldogság nem a külső körülményektől függ elsősorban, hanem attól, hogy mi hogyan állunk a világhoz, hajlandók vagyunk-e szenvedni érte, kifizetni az árát. A könyvben szereplő történetek az emberiség őstípusai: az öreg örmény megtestesíti az idős bölcset, aki a világirodalom kezdetétől jelen van; ott van a férfi, aki sikerre vágyik; a nő, aki szerelemre; és végül a főhős, aki a csöndes boldogságot keresi a mindennapokban. Minden Boldogságbolt-történetben olyan szereplők vannak, akikben könnyen magára ismer az ember.

A kötet szerzője az olvasói elvárások és a mondanivaló között próbál hidat verni, hogy az üzenet eljusson az olvasók lelkéhez. Nagyon szeret verseket és rövid novellákat írni, kávémeséket, melyeket el lehet olvasni egy kávé mellett. Még ha ő nagy adag kávét is rendelne magának. Nem véletlen, hogy a Boldogságbolt első novellájában a főhős egy csésze kávét szeretne kérni az öreg örménytől.

Rozványi Dávid legfőbb olvasmánya a Biblia. Nagyon szereti Babits, Radnóti, Szent-Gály Katalin verseit, a prózaírók közül Passuth László lélekábrázolását, Kertész Imre mélyre hatoló lélekboncolását. Egyébként vallja: boldogságot nem lehet lopni, csak az a boldogság, aminek ki tudjuk fizetni az árát. Minden boldogságnak valaki kifizette az árát, a zérópont Jézus Krisztus, aki kereszthalálával kifizette a mi boldogságunkat is.

Czmerk-Prisztás Edit kérdésére, miért egy öreg örmény a Boldogságbolt főhőse, Rozványi Dávid azt válaszolta: van érzelmi kötődése az örményekhez. Bár tudomása szerint vérségileg nincs örmény őse, a családja Erdélyből származik, ahol az örménység jelentős nemzeti kisebbség. Számára az örmény nép nagyon szerethető, és erre kívánta felhívni az olvasók figyelmét. A szerző elmondta: kilenc novella szerepel a kötetben, nyolc könnyedebb hangulatú, az utolsó, kilencedik elbeszélés viszont elmeséli az előzményeket, megismerjük belőle az öreg örmény életét. Gyermekkora egybeesett az örményeket sújtó 1915-ös népirtással, amiről beszélni kell, mint minden szenvedésről. Rozványi Dávid szerint ha a világ nem lett volna olyan közömbös az örmények szenvedésével szemben, akkor talán nem került volna sor a többi népirtásra sem, a holokausztra vagy a Gulagra. Nagyon fontos az is, hogy a borzalmas népirtás után az örmény nép újrakezdte, új hazát teremtett magának, rettenetes szenvedések után, de győzedelmeskedett az életerő és az életigenlés. Az író egyúttal reményét fejezte ki, hogy végleg befejeződött a népirtások kora.

Az est résztvevői, kifejezve tiszteletüket az örmények iránt, elénekelték az örmény himnuszt. Meghívott vendégként pedig Avenasian Alex újságíró az Örmény Kulturális Egyesület képviseletében beszélt az örmény nép történetéről, kiemelte, hogy népét a hit, a nyelv és a kultúra mentette meg, tartotta életben. Emlékeztetett rá, hogy a világtörténelemben először az örményeknél lett államvallás a kereszténység. Arra is kitért, hogy a magyar–örmény kapcsolatok ezer évre nyúlnak vissza.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír