Pálos kilátások Balatonszemesen – Mórocz Viktor vezetésével a Mindszent-kolostornál

„A Mindenszentekről elnevezett szemesi pálos kolostor jelenlegi kutatásának előzménye 2010-re nyúlik vissza, amikor a teleki Ordoszi Napsugár Alapítvány kezdeményezést indított egy kegyhely kialakítására az egykori kolostor feltételezett helyszínén. A kolostor kutatását és a maradványok későbbi állagmegóvását Balatonszemes Önkormányzata kezdte meg 2014-ben. A tervásatások elvégzését a Civil Régészeti Alap és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közreműködésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke vállalta el. Balatonszemesen 2022-ben rendezték meg az első Pálos Agapét, amelynek célja, hogy a településen élők és a történelem iránt érdeklődők megismerjék a szemesi Mindszent pálos kolostor feltárásának eredményeit. Ekkor adták át azt a romtanösvényt, amely a település határától az ásatás helyszínéig vezeti a látogatókat” – olvashatjuk a feltárás alatt álló kolostorról szóló kis brosúrában.

Az első kutatóárok megnyitása óta, immár tíz éve zajlanak ásatások a Mindszent-kolostornál. Idén év elején fiatalon hunyt el Végh András régész, akinek köszönhetően számos érték, beszédes adalék került napvilágra az általa felügyelt feltárás területéről.

Megtalálták a templom gót betűs alapkövét, rábukkantak egy férfiarcot, feltételezhetően szerzetest ábrázoló szobortöredékre. Egy bronzfeszületen és a velencei aranydukáton túl pedig Zsigmond kori pénzérmék és egy velencei üvegpalack töredékei gyarapították a változatos leletek sorát. 2015-től néhány éven keresztül az egykori uradalmi magtár barokk épületében állították ki a legszebb leleteket.

Balatonszemes központjától nagyjából négy kilométerre, a domboldalban helyezkedik el a Barátok erdeje övezte, fakereszttel jelölt ligetes terület, az egykori kolostor alapjait magában foglaló pálos emlékhely. A település szélétől pedig mindössze két kilométer az út az enyhén emelkedő, gondosan kitáblázott, rendi vonatkozású idézetekkel megállásokra, elmélkedésekre késztető Pálos emlékhely tanösvényen. Különös kitétel, hogy a terület július 1. és december 31. között látogatható. A miértre Mórocz Viktor adja meg a választ: az egyik fa magasában az év első felében kiemelten védett rétisasok fészkelnek.

Aki azt gondolja, hogy a Balaton déli partja kietlen, sík vidék, pusztán „nyaralótelepülések” végtelen füzére, téved. Igen vonzó a természeti környezet. Hegynek is beillő dombok közé visz az út, kétoldalt sűrű erdők, beljebb mély vízmosás meredek oldalú völgyet formál. Az útszéli rendtörténeti táblákat nézegetve, olvasgatva Mórocz Viktor a kedvenc idézetét is megmutatja, ami Virág Benedek költő, pálos szerzetestől való: „Születtem. Szerettem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is így. Tanítsátok utódaitokat, s ha azok is így teszik, akkor Magyarország boldog lesz.” A szívélyes vallomás üzenete sok mindent elárul a Pálos Örökség projektvezetőjének világfelfogásáról és mindig ötletgazdag missziójáról is.  

A közelben van a Testvérek forrása, mai nevén a Bóbita-forrás. Vízhozama alacsony, a fölötte lévő avaros föld pedig lassanként rácsúszott, betakarta. Csapadékosabb időben vaddisznók dagonyahelye. „Az utolsók között láthattam, 2008-ban egy baráti társasággal kitakarítottuk, körbeástuk, facölöpökkel körbevettük, mert már akkor látszott, hogy csúszik rá a talaj” – meséli vezetőnk. A forrás használatát mutatja, hogy a kolostorhoz egykor halastó is tartozott, amelynek kiszáradt medre még jól kivehető.  

Valamikor egy erdészlak is állt erre, amiből mára semmi nem maradt, csak szétszórt téglák, törmelékek utalnak rá. Régebben sokan összetévesztették, a kolostor romjainak hitték az épület csekély maradványait. Annyiból viszont valóban köze volt hozzá, hogy kiderült: az elpusztult erdészlak építőanyagát is a közeli rendház és templom romjaiból nyerték ki.

Az emlékhelyhez érve látszik, hogy szorgos munka zajlik a terepen a megnyitott kutatóárokban és környékén. Az erre járt pálos szemtanúk szerint 1744-ben még magasan álltak a kolostor falai. De aztán tégláit, padlózatát, faragott köveit széthordták, nemcsak a Hunyady grófi család szemesi udvarházát és a barokk magtárat, hanem egyebek mellett Szólád 1782-ben épített barokk templomát is a Mindszent-kolostor bontott építőanyagából emelték. (A Nepomuki Szent János-templom felújítása során a toronyig levert vakolat alatt láthatóvá váltak a kolostorból kiemelt és oda beépített kövek. Néhány, a lábazaton szabadon hagyott „ablak” tanúskodik a két épület kapcsolatáról.)

Visszatérve a szemesi „barátok dűlőjére”, az egykor összefüggő erdőrész az elmúlt években ligetesedni kezdett; egyre több fát, bokrot, rönköt emeltek ki azért, hogy az egykori templom és a kolostor területét szabaddá tegyék. Amikor a feltárás során a beazonosított romok eredete bizonyíthatóvá vált, 2012-ben Bátor Botond rendi tartományfőnök újraszentelte a területet, és ezzel létrejött a – fakereszttel jelölt – pálos emlékhely.

„A helyi erdész elmondása szerint, amióta a tanösvény létezik, megtízszereződött itt az erdőjárók, kirándulók száma. Gyalogosok, kerékpárosok, nordic walkingosok jönnek, de lovasok is átjárnak a szomszédos településekről” – mondja Mórocz Viktor, aki maga is sok látogatót vezetett már ide. Előfordul, hogy buszos csoportok is megállnak Szemesen, kifejezetten a pálos tanösvény végigjárása kedvéért.

Jelenleg a majdnem harminc méter hosszú templomtér egy részének feltárása zajlik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének hallgatói tíz éve minden nyáron terepi gyakorlatra térnek vissza ide, hogy folytassák a megkezdett munkát. Kisebb-nagyobb kutatóárkokat, szelvényeket nyitnak a terület szondázására, amelyeket a feladatok elvégzése után a romok védelme érdekében egyelőre visszatemetnek. Mára szinte az egykori templom teljes alaprajza ismert lett; a hossza, szélessége, formája alapján kiszerkeszthetővé, 3D-s technikával megmutathatóvá vált.

Az idén év elején fiatalon elhunyt ásatásvezető, Végh András nagy űrt hagyott maga után. Szerepét az egyetem részéről Papp Adrienn és Takács Ágoston vette át a terepen. Látogatásunk idején Takács Ágoston irányította a régészhallgatókat, őt kérdeztük az idei kéthetes kutatómunka eredményeiről. Elmondta, hogy most a templom hajójának északkeleti sarkát tárják fel, közvetlenül a szentély indításánál, az egykori diadalív környezetében.

„Ez esetben különleges szerencse, hogy nemcsak alapfalakat találtunk, ahogy a legtöbb helyen, hanem – jóllehet kissé bedőlve – egy nagyobb, körülbelül egy méter magas, téglából rakott falszakaszt is, benne az egykori boltozati rendszer egyik lábazatával. Valószínűleg azért maradhatott meg, mert a kolostor széthordói ezt nem tudták kibontani úgy, ahogy a többi kőelemet. Mondhatjuk, hogy most – ha megdőlve is – a templom egyik »legépebb« része került elő. A szelvény nyugati végénél látszik, hogy a fal megszakad, valószínűleg egy kifejezetten a szerzetesek által használt kapu lehetett ott, amely a templomból közvetlenül a kolostorba vezetett. Most kibővítjük az ásatási szelvényt nyugati irányba, hogy megtaláljuk e kapu másik oldalát is. Közben geofizikai felméréseket végzünk, hogy a kolostor pontos elhelyezkedését részleteiben is megismerhessük.”

Elképzelések vannak, ugyanis a pálos építészet jeles kutatója, Guzsik Tamás korábban már felmérte a területet, vizsgálta az épület elhelyezkedését, kiterjedését, de ásatások akkor nem történtek. A következő évek, évtizedek feladata lesz, hogy a kolostor pontos alaprajzát tisztázzák. Takács Ágoston megerősítette, hogy egyelőre a templom területén maradnak, mert azon belül is vannak még kisebb feltárandó részek.

A Mindszent pálos kolostor létezéséről az első írásos emlék 1323-ból való. A két évvel ezelőtti kutatás során azonban az alapfalakat keresztezően egy korábbi település nyomaira bukkantak, ami igazolja, hogy ez az erdőfolt már azelőtt is lakott terület volt. A rendház falain túl így főleg temetkezésekre, illetve a korábbi Árpád-kori veremházas falu itt-ott még fellelhető objektumaira számítanak a régészek.

Mórocz Viktor elmondta, hogy minden mozdítható tárgyi emléket kimentenek. A tisztáson állt templom melletti masszív alapfalak szélességéből arra lehet következtetni, hogy az alápincézett kolostor emeletes lehetett. A szerzetesek önfenntartó gazdálkodása, a környező kertek, az egykori halastó léte, a terület kiterjedtsége és a talajradaros vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy számos egyéb épület állhatott még erre. De a kutatók most csak a kolostorra és annak központjára, a templomra fókuszálnak. A szentély alatt egyébként egy korábbi, kisebb szentély körvonala is kirajzolódott, vagyis joggal feltételezhető, hogy a kolostor annyira jelentős volt, hogy bővíteni kellett. 

Az idei feltárás első hetében egy mintázatos padlótégla töredéke került elő, az egyik fa alól pedig egy madármotívumot ábrázoló, zöldpatinás pecsétgyűrű. Amíg ott jártunk, egy elszíneződött üvegdarab, a feltételezett ajtónyílás mellett pedig ismét egy nagyobb darab faragott kő „sarka” bukkant elő a gondosan, rétegenként haladó terepmunka során; talán egy mérműves ablak töredéke. A környéken, még az említett forrás közelében is sok az éremlelet, de szép számmal találtak textilplombákat is, ami az egykor itt zajló élénk kereskedelemre utal. A feliratos alapkő alól származó velencei aranydukát és a lábazathoz behintett pénzérmék azt mutatják, hogy nagyvonalú mecénásai lehettek az itteni pálos szerzeteseknek.   

Mórocz Viktor a lágyan hullámzó terep változó kiterjedésű lankáira, szintkülönbségeire, az egykor egymást érő terek – talajradarral kutatott – körvonalaira hívja fel a figyelmet. Lábunk alatt egy korábban felnyitott, mára visszatakart rész a káptalanterem padlózatát rejti. Arrébb az egykori pince bemélyülése sejlik, amelyet vastag falak öveznek az avarral borított föld alatt. Innen nézve még jobban látszik, milyen tekintélyes lehetett az elhordott kolostorépület. És arrébb, a fáknál, a még meg nem tisztított részeken is további helyiségek sejthetők.

Hosszabb távú cél, hogy minél több részletet a helyszínen megőrizve tegyék bemutathatóvá a romterületet, mondja a Pálos Örökség projektvezetője. A minimum az lenne, hogy megmagasítsák a kolostor összefüggő falszakaszait, így érzékelhetővé válna az épületegyüttes elhelyezkedése, kiterjedése. A fagykárok elkerülése és a kellő védelem végett azonban egyelőre minden ásatási szezon végén visszatemetik az éppen feltárt, gondosan dokumentált falrészeket, szelvényeket. 

Mórocz Viktor álma az is, hogy Balatonszemes ne csak egy „időszakos nyaralóhely” legyen, hanem a pálos tanösvénnyel és emlékhellyel egy egész évben programot kínáló zarándok- és túrabázis, ahonnan számos környező település, középkori történelmi emlék megközelíthető. Nincs messze például Kereki, Fehérkő vára sem, ami gyalogosan – a csodás Telekin és Szóládon át – könnyen elérhető; innen mindössze tizennégy kilométer.

S mindezek megkoronázásaként a nagy közös ügyekért elkötelezett vendéglátónk régóta szeretne egy kilátót a Balatonszemes fölötti, közel háromszáz méter magas Mészkemence-tető északi letörésén. Ennek érdekében folyamatosan egyeztet az erdészettel, a nemzeti park munkatársaival. A pálos kolostorromtól vadregényes vízmosáson át közelíthető meg a csúcs, ahonnan száznyolcvan fokos panoráma nyílik szó szerint az egész Balatonra. Megnéztük. Igaza van, valóban páratlan a kilátás. Bátran állítható, a Barátok erdeje e téren is egyedülálló.

Fotó: Lambert Attila, Mórocz Viktor

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. szeptember 22-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.