Pizzaballa bíboros a szentföldi tűzszünetről: Az emberek boldogok, de a békéhez hosszú út vezet

– Bíboros úr, hogyan értékelhetjük a megállapodást a bejelentést követő órákban? És milyen remény van a békére a fegyverszünet után?

– Mindenekelőtt el kell mondani, hogy

mindnyájan nagyon örülünk, az emberek boldogok, mert a háború valóban megsebezte mindenki életét.

Tudjuk, hogy a helyzet még nagyon törékeny, maradt némi feszültség, de ez mindenképpen egy olyan fordulat volt, amire nagyon vártunk. Reméljük, hogy ez az első lépés, és most olyan kontextus nyílik, amely új perspektívákat teremt, és tárgyalások útján oldja meg a konfliktust. Az igazi békéhez sajnos hosszabb időre lesz szükség; a háború vége nem jelenti a konfliktus végét.

– Ön szerint miért most jött létre a fegyverszünet? A kérdés, amit most mindenki félve tesz fel: vajon mennyire lesz tartós?

– A fegyverszünetnek ki kell tartania, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megmaradjon. Vannak olyanok is, akik ellene vannak, ezt tudjuk, de meg kell próbálnunk nem teret adni nekik. A megállapodás ugyanaz, mint hónapokkal ezelőtt; úgy gondolom, hogy talán azért most született meg, mert az emberi és nemzetközi politikai feltételek megérlelődtek. Jelenleg azonban

az a fontos, hogy továbblépjünk, haladéktalanul, és mindenekelőtt a nagyon súlyos gázai humanitárius helyzetet kezeljük.

– Jelenleg melyek a fő prioritások a Gázai övezetben élők és az ottani keresztény közösségünk számára?

– Most humanitárius szempontból annak a biztosítása lenne a legkönnyebb, ami a lakosság életéhez szükséges és teljes mértékben a külső segítségtől függ. Azonban az élelmiszer-ellátáson kívül foglalkozni kell a lakosság két másik nagy szükségletével is: az iskolával és az egészségüggyel. Ez természetesen a mi kis keresztény közösségünkre is vonatkozik. Biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi szervezetek segítségével létrehozható az a koordináció, amely a humanitárius probléma megoldásának megkezdéséhez kell, ami hosszú időt fog igénybe venni.

– Jött már hír a Szent Család-plébánia híveiről? Hogyan élik meg ezeket az órákat, és mi lesz a szerepük ebben a szakaszban?

– Igen, folyamatosan beszélünk. A gázai közösségünkben élő emberek természetesen nagyon örülnek, még mindig nem tudják elhinni a történteket! De a gondolat, hogy tűzszünet van, és hogy új lapot nyithatnak, most a felszabadultság érzését adja. A Szent Család-plébánia nagyon elfoglalt lesz ebben a időszakban, és a többi szervezettel együtt megpróbálja a lehető legjobban összehangolni tevékenységét, hogy minél több emberhez eljusson:

elengedhetetlen, hogy mindenkit segítsünk és támogassunk, különösen a gyermekeket és a legkisebbeket.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Hollósi Judit/Magyar Kurír