Pompásan megújult a Kárpát-medence legnagyobb barokk épülete és kertje – KÉPGALÉRIÁVAL

Sokan azt mondják, a nagyváradiak beképzeltek, fenn hordják az orrukat. Nagyváradiként elfogultságot kell bejelentenem az állítás megítélésében. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Pece-parti Párizs – ahogy Ady Endre nevezte szülőhelyemet – polgárai büszkék a városukra.

Hogy is ne volnának büszkék arra, hogy egyik legnagyobb királyunk, Szent László élete ezer szállal kötődik ide?

A díszterem mennyezetén helyreállították a Szent László életéből vett jelenetekkel díszített freskókat

A legenda szerint még a koporsóját hordozó lovak is egyértelműen Váradra indultak vele a messzeségből, kijelölve végső nyughelyét a várban. Ugyancsak itt alussza örök álmát a német-római császárrá lett Luxemburgi Zsigmond magyar király. A város az évszázadok során olyan kiválóságokat ösztönzött alkotásra, mint Janus Pannonius, akinek – a többi mellett – Búcsú Váradtól című verse is széles körben ismert, az iskolai tananyagnak is része.

A palota kertjében bibliai növényekből tematikus kert is helyet kapott

 

Később a holnaposok és a nyugatosok is ihletet kaptak Nagyváradon, amely a 19–20. század fordulóján a legtöbb napilap és kulturális folyóirat kiadójának adott otthont Magyarországon.

A váradi püspöki szék nemcsak hagyományai, hanem jövedelmei alapján is közvetlenül az esztergomi érseki szék után következett, a dobogó második fokán állt hosszú évszázadokon át. Sokan irigylik a belváros szecessziós építészeti örökségét és annak ékét, a Komor Marcell és Jakab Dezső által megálmodott Fekete Sas Palotát. Számomra, katolikusként is, a város szíve a székesegyház, a püspöki palota és a Kanonoksor által kijelölt háromszögben dobog. Így éltem meg ezt már gyermekként is, amikor kezdtem a világra eszmélni. S később, a rendszerváltást követő első két évtizedben, ha vendég érkezett hozzánk, nem véletlen, hogy minden városbemutatást innen indítottam. Általános iskolai éveimben jártam itt először az osztályommal.

A fehérre meszelt falak között kialakított múzeumban a bennünket kalauzoló tanár „a mienkként” mutatta be a püspöki palotát, azt az épületet, amelyet éppen ezért sohasem tudtak elvenni tőlünk.

A püspöki palota kertje is megújult

Ha a belvárostól gyalogtávolságra, a vasúti pályaudvar szomszédságában található épületkomplexumhoz érünk és feltekintünk, a nemrég befejeződött teljes körű felújításon átesett püspöki palota és kertje tárul a szemünk elé, lenyűgöző hatást keltve.

Bátran eldobhatjuk a számtalan értékes erdélyi műemlék meglátogatása alkalmával, a málló vakolat megpillantásakor használt „ilyen lehetett” szemüvegünket,

mert amit itt látunk, az nem káprázat, hanem a valóság: eredeti fényében ragyog, így fogad bennünket a több mint 250 évvel ezelőtt emelt épület és kertje. Egy forró augusztusi napon Lakatos Attila régész, történész, a Nagyváradi Egyházmegye gyűjteményvezetője kalauzolt bennünket a megújult palota falai között.

Az épület homlokzatát ismét Patachich Ádám püspök címere díszíti 

A török utáni időben Patachich Ádám püspök álmodta meg az épületet, és a kor egyik legkiválóbb építészét, az osztrák Franz Anton Hillebrandtot bízta meg a tervek elkészítésével a 18. század derekán. A mű annyira sikeres lett, hogy az építész ezt követően a bécsi udvar legkeresettebb alkotójává vált. Az osztrák barokk legszebb jegyeit magán viselő palota méreteit tekintve is a legek közzé emelkedett: hasznos területe közel tízezer négyzetméter, melyhez egy harmadekkora pince is tartozik, így Erdély, a történelmi Magyarország vagy – kinek melyik tetszik – a mai Románia, a Kárpát-medence, Délkelet-Európa legnagyobb barokk világi épülete. Egy népszerű és nem csak a városban közszájon forgó, egyesek szerint levéltári dokumentumokon alapuló történet is kapcsolódik hozzá. Eszerint, miután befejeződött a nagyarányú építkezés, levélváltás történt Mária Terézia és Patachich püspök között.

A császárné ékes latinsággal azt kérdezte a püspöktől: „Minek egy disznónak egy ekkora ól?” A válasz, amely nem sokáig váratott magára, állítólag így szólt: „Hogy egy koca is elférjen benne.”

A megújult termekben az egyházművészeti gyűjtemény is méltó helyet kapott

A szóbeszéd szerint a nagyváradi püspököt ezután kalocsai érsekké „fokozták le”, s később azzal vigasztalódott, hogy Kalocsán megépítette a váradi palota kisebb és szerényebb változatát. A régész-történész azonban helyre tette a közkeletű történetet, hangsúlyozva, hogy az nem más, mint városi legenda, amelynek levéltári nyomai nincsenek, de – amint az lenni szokott – valóságalapja azért van. Az építtető püspök ugyanis valóban konfliktusba keveredett az udvarral a beruházás okán, lévén, hogy az egyházmegye igen nagy összegű jövedelmét (melyből abban a korban például az oktatási intézményeket is finanszírozták) teljes egészében a palotára fordította. Még az elődje által megkezdett székesegyház-építést is felfüggesztette, és erre a mulasztására figyelmeztette a főpásztort a bécsi udvar.

A kalocsai érseki kinevezés egyáltalán nem „vigaszág” volt Patachichnak, hanem a praktikum kívánta így: 1777-ben a budai egyetem királyi tanácsának elnöke lett, így a földrajzi közelség is egyike volt az indokoknak. Kísérőm, Lakatos Attila segített megérteni, hogy nem egy 18. századi megalomán püspöki hóbort tanúja ez a csodálatos épület és a kert.

Rezidencia funkcióján túl a palota kulturális és művészeti központnak épült, amely jelentősen hozzájárult a török hódoltság után újjáéledő Várad felvirágoztatásához.

A közelmúltban ugyanezt a célt szolgálta az épület mai, hasonló funkcióinak megfelelő felújítása.

A díszes kályhák szemtanúi voltak a kommunizmus éveiben a pusztulásnak

De térjünk vissza a palota történetéhez! Tizennégy év áldozatos munkája nyomán, 1776-ra sikerült befejezni az épületet. A már említett kalocsai kinevezés erre az évre esett, így Patachich sohasem költözhetett be a belül is pompásan kialakított barokk palotába, amely ezt követően 170 évig szolgált a Nagyváradi Egyházmegye központjaként és a város fontos kulturális színtereként. 1944-ben aztán a bevonuló szovjet csapatok lefoglalták az épületet, és kórházat alakítottak ki benne, majd 1948–49-ben a román állam Görögországból menekülőket telepített ide. Mindezek következtében

a palota állaga nagyon leromlott, a belső terek tönkrementek, a bútorzat elpusztult, a görögök a szobákban található barokk kályhákban eltüzelték a fal- és padlóburkolat nagy részét, még az ablakok díszes kereteit sem kímélték.

A felújítás során minden igényt kielégítő konferenciatermet is kialakítottak

Egy, az épület értékvesztését elfedő felújítás után a palota 1971-től 2018-ig a Körösvidéki Múzeumnak adott otthont. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye 2004-ben tudta újra érvényesíteni az épület feletti tulajdonjogát. Böcskei László megyéspüspökre hárult a feladat, hogy a régen várt teljes helyreállítást megvalósítsa. Segítségére volt ebben a magyar állam, amelynek 2 milliárd forint összegű támogatásával 2018 decemberében elkezdődött és 2021-ben befejeződött a felújítás. A püspöki kert egy határon átnyúló fejlesztéseket támogató európai uniós pályázat révén valósulhatott meg, együttműködésben a Szarvasi Arborétummal.

Az épület teljes felújításakor meg sem próbálkoztak az enteriőrök, a bútorzat eleve lehetetlen helyreállításával, de a feltárt értékeket, hacsak lehetett, megmentették. A barokk tetőzet cserepezése új, az ácsmunkát csak megerősíteni, javítani kellett. Teljesen megújították a közműhálózatot, és újdonságként az épületet részben geotermikus energiával hűthető és fűthető. A legizgalmasabb részek azonban nem ezek voltak. A kommunista időkben történt pusztítás és a ”70-es évek felújítása után a püspöki kápolna volt az egyetlen helyiség, amelyet a múzeum a tárlatába beillesztve megtartott.

Nem lehetett tudni, vajon elpusztult-e a díszterem emberi alakokat ábrázoló mennyezeti festése, és csak remélték, hogy a festék alól máshol is előkerül majd egy-egy eredeti töredék.

Sisi-terem

A felújítás során kiderült, hogy a palotában Patachich Ádám két magánlakrészt alakíttatott ki: egy délit és egy északit, hogy télen a napsütötte, nyáron pedig a hűvösebb lakrészben lehessen élni és dolgozni. A 19. századtól a püspökök az északi szárnyban laktak, a déli szárnyat az uralkodócsaládnak tartották fenn; amikor 1857-ben Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint felesége, Erzsébet (Sisi) császárné a városba látogatott, itt tartózkodtak. Az uralkodói szárnyban a munkálatok során megtalálták az eredeti, tapétautánzatú, egyes helyeken például zöld-vörös sávos díszítő falfestést, amelyet egy részen felújítottak és láthatóvá tettek, máshol pedig a műemléki előírásoknak megfelelően újrafestettek. Az ajtókeretek fölött a 18. századból származó falfestmények bukkantak elő, melyeket ugyancsak helyreállítottak. A legnagyobb meglepetés a nagy- és a kisteremben érte az egyházmegyét. Ezekben a helyiségekben ugyanis előkerültek a fal teljes felületét borító 18. századi falképek.

A csodával határos módon megmenekült alkotások a tapétautánzattal díszített termekben található falfestéssel egyidősek, 1775 és 1776 között készülhettek.

Nagy festett terem (az egykori étkező) a megtalált freskókkal

Miután egy takarófesték- és egy vakolatréteget sikerült eltávolítaniuk a szakembereknek, eredeti fényükben helyreállították a képeket. Az egykor étkezőként használt nagyterem három falát egy-egy itáliai tájkép díszíti, amelyek elképzelt épületeket, tájakat, városokat ábrázolnak. A falfestéssel a cél az lehetett, hogy az Itáliáért, a latin kultúráért és a mediterrán életformáért rajongó, Rómában tanult Patachich számára olyan belső teret hozzanak létre, ahol otthon érzi magát. A déli szárnyban található kis festett teremben az építtető dolgozószobát alakított ki. Az itt feltárt falfestmények is ugyanazt az itáliai idillt teremtik meg, amit a nagyteremben látható alkotások; az elképzelés itt is a püspök szellemi alkotóvágyának inspirálása lehetett. A nagyterem az elmúlt időben több kamarakoncertnek adott helyet. A zene és a falképek által meghatározott miliő ma is páratlan élményt nyújt, és az örök értékek felé fordítja a látogatók figyelmét.

Díszterem

Szerencsére fennmaradtak a palota központi helyén található díszterem festményei is, amelyek a 19. században készültek. A mennyezetre festett képek takarófestést kaptak, amely akarva-akaratlanul megvédte őket, lehetővé téve a helyreállításukat. Feltekintve Szent László életének jelenetei tűnnek a szemünkbe, körben pedig híres váradi püspökök és a városhoz köthető más személyek láthatók.

A terem két végén Ferenc József és Sisi portréja kapott helyett. Az előbbi kissé kilóg a sorból. Olybá tűnik, mintha szándékosan el lenne rontva a kép, amely egyfajta karikatúraként ábrázolja a császárt.

A tudatosan elrontott Ferenc József-ábrázolás a díszteremben

A falfestés a császári pár házasságkötésének 25. évfordulójára Lipovniczky István püspök megrendelésére készülhetett. Lipovniczky még komáromi plébánosként az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkes támogatója volt, melynek bukása után két évet az aradi várbörtönben raboskodott, ahol ízületei súlyosan károsodtak. Scitovszky János esztergomi érsek közbenjárására rehabilitálták, így kerülhetett a váradi püspöki székbe, de a börtönévek nyomán tolószékbe kényszerült. Valószínűleg ezen „élmények” hatására születhetett a karikatúraszerű császári ábrázolás. Az ügy pikantériáját az adja, hogy 1890-es váradi tartózkodása idején az uralkodópár éppen ebben a teremben étkezett. Hogy mit szólhatott Ferenc József a sajátos ábrázolásához, nem tudjuk. Egy biztos: a kép ma mementóként mesél az ideérkezőknek.

A Borromeo Szent Károly tiszteletére felszentelt kápolnába betérve már nem csak a 18. század végi csodás falfestés varázsolja el az embert, hanem két fénykép láttán is megilletődünk. Az egyik Győr vértanú püspökét, Apor Vilmost ábrázolja, akit itt szenteltek pappá, a másikon Bogdánffy Szilárd látható, aki itt misézett, mielőtt bebörtönözték, majd vértanúhalált halt.

Az Egyház mindkettőjüket boldoggá avatta, mindannyiunk közbenjárói.

A püspöki palota felújított terei állandó és időszaki kiállításoknak adnak otthont (az egyházművészeti gyűjteményt később külön írásban fogjuk bemutatni). Emellett konferenciatermekkel és szálláshellyel várják itt a vendégeket, s nem utolsósorban ebben az épületben működik a püspöki hivatal. Ha valaki úgy tervezi, hogy ellátogat ide, az egyházmegye sanctusladislaus.ro vallásturisztikai honlapján teljes körű tájékoztatást kaphat.

A kápolna mennyezeti freskóján megnyílik az ég

Az épület körül kialakított, gyönyörűen megújult püspöki kertet is érdemes bejárni. Böcskei László megyéspüspök számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy nem parkról, hanem kertről van szó, amely 8 és 22 óra között mindennap nyitva tart. Sétát tehetünk az angol- és a franciakertben, megcsodálhatunk itt bibliai növényeket, haszonnövényeket és gyümölcsöket, elmélkedhetünk a házaspárok útján, elidőzhetünk gyermekünkkel a játszótéren, vagy kikapcsolódásképpen sétálhatunk a gyönyörű környezetben. A püspöki palotában és kertjében is minden egyetlen célt szolgál: hogy

mindazt a gazdagságot, amit elődeink ránk hagytak, a 21. század emberének is megmutassák, s nyitott kapukkal várjanak és e sok érték részeseivé tegyenek minden városlakót és ideérkezőt, legyen szó zarándokról vagy bármely jó szándékú emberről.

A kismamák és gyermekeik is magukénak érzik a püspöki kertet

A kerttől búcsút véve két kép maradt meg bennem a legélénkebben. Az egyik: ottjártamkor a csodálatos növények között számos kismamát és gyermeket láttam, a szoptatás hete alkalmából rendezett programokra jöttek. A másik: egy néhány éve ültetett olajfa mellett elhaladva – amely évtizedek alatt nő meg és fordul majd termőre – egy fiatal pár sétált el mellettem jókedvűen bicikliző kislányával.

A kismamák és karon ülő gyermekeik, a kedves család és a növekvőben lévő olajfa mind-mind a jövőről beszélnek a jelenben,

(Fotó: Kuzmányi István)

felcsillantva egy olyan reményt, amely földi életünk boldogságának záloga, s amit a gyönyörűen megújult nagyváradi püspöki palotában és kertjében tetten érhetünk. Az élet szép, és ha munkatársaiként – a kultúra révén is – a segítségére vagyunk, az közelebb visz bennünket egymáshoz – és a mindenség Teremtőjéhez.

Szerző: Kuzmányi István

Fotó: Merényi Zita; Nagyváradi Egyházmegye (a drónnal készült nyitókép)

Magyar Kurír

A riport nyomtatott változata az Új Ember Mértékadó kulturális mellékletet 2022. augusztus 28-i számában jelent meg.