Rácsodálkozások a művészetre – Találkozás Vereckei András múzeumpedagógussal

Kultúra – 2023. június 4., vasárnap | 16:02

Vereckei András művészettörténészként diplomázott középkor–muzeológia szakirányon, ugyanakkor vallástörténész és múzeumi menedzser végzettsége is van. Egyedül dolgozik múzeumpedagógusként az esztergomi Keresztény Múzeumban, amely 2012 óta nyújt lehetőséget múzeumpedagógiai foglalkozásokra.

András akkor még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakos hallgatója volt. German Kinga tanárnő itt, a múzeumban tartotta a múzeumpedagógia tantárgyat a Pázmány és a Keresztény Múzeum közötti együttműködés keretében. Vizsgafeladatként a képzésben részt vevő valamennyi hallgató választott egyet a múzeumban kiállított műtárgyak közül, és egy metodikai lapot készített hozzá. A legjobb munkákat azután kiadták egy kötetben, amely olyannyira sikeres lett, hogy két év alatt az összes példány elfogyott belőle. Erre a kurzusra vezethetők vissza az esztergomi múzeumpedagógiai foglalkozások kezdetei…

A műtárgyakat többféleképpen lehet megközelíteni. Mindegyiknek érdekes a története, egy foglakozáson szó eshet például arról is, hogyan került a múzeumba, ki rendelte meg. „Mi most a Vitéz János Katolikus Iskola kisdiákjaival azt vizsgáltuk meg, hogy mi látható a képen, és az hogyan köthető a húsvét ünnepéhez. Múzeumpedagógia foglalkozást általában a meglévő kínálatból választanak a hozzánk érkezők, de a visszajáró pedagógusokkal jó az együttműködésünk, alkalmanként az ő kérésükre dolgozunk fel egy-egy témát. Nekem is könnyebb a dolgom, ha megmondják, mit szeretnének, és ahhoz választom ki a megfelelő képeket.”

Látogatásunk alkalmával a múzeumpedagógia foglalkozás középpontjában Szentgyörgyi János 19. századi festő Csendélet nyúllal című képe állt. A gyerekek ezen keresztül ismerkedtek a húsvéti szokásokkal. Megtudhatták egyebek mellett azt is, hogy a lányok miért éppen tojást adnak ilyenkor a fiúknak, miért a nyuszi jön húsvétkor, és mindezek hogyan függenek össze az ünnep üzenetével, a feltámadással. A kis múzeumlátogatók minden apró részletet, még a legyet is felfedezték a képen, majd a szomszédos terembe indultak tojásokat keresni. Ezek olyan festmények alá voltak elrejtve, amelyek a szenvedéstörténet eseményeit és a feltámadást ábrázolják, s így alkalmat kínálnak arra, hogy a gyerekek gazdagíthassák az ezzel kapcsolatos ismereteiket. A foglalkozás végén a kisdiákok a különböző színek jelentését megismerve színezték ki maguknak azt az asztaldíszt, amely húsvétkor a családjuk otthonát ékesítette.

„Ebből az iskolából hatodik éve hozzák a múzeumba a gyerekeket a tanítónők, egy osztályt többször is. Sokszor ideszólnak, megkérdezik, mit tudnék mutatni nekik abban a témában, amit éppen tanítanak. Például hogy van-e valami ötletem az Ószövetséggel kapcsolatban, mert a szünet előtti utolsó órát szívesen tartanának a múzeumban.” Vereckei András ilyenkor kiválaszt néhány műtárgyat, amelyek jól kiegészítik az irodalmi tananyagot, például prófétaképeket az olasz gyűjteményből és azt a kárpitot, amelyik Jónás és a cethal történetét ábrázolja. „Balassi Bálintnak az a portréja, amely az ötödikes és a kilencedikes irodalomtankönyvben szerepel, pont nálunk található, és jó alkalmat kínál egy múzeumi irodalomórára. Van egy Orlai Petrich Soma-képünk, ami Petőfit ábrázolja a családja körében, ez is szerepel az ötödikes tankönyvben” – mondja.

A környék számos oktatási intézményével jó kapcsolata alakult ki a múzeumnak az évek során. Az egyházi ünnepek idején, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor különösen sok gyerekcsoportot fogadnak az intézményben. Húsvétkor a passiótörténettel, karácsonykor Jézus gyermekségtörténetével foglalkoznak. Novemberben a Szent Erzsébet-iskola alsós diákjai jönnek múzeumlátogatásra, András ilyenkor az Árpád-házi szenthez köthető képekről tart nekik drámapedagógiai módszerekkel gazdagított tematikus foglalkozást. A Szent Ferencről szóló program célcsoportja az óvodás korosztály, a Szent György-óvoda nagycsoportosai is szívesen vesznek részt ezen. Pünkösdre is inkább a kicsiket várják, mégpedig egy madaras foglalkozással, amely a Szentlélekhez és a lélek szabadságának témájához kapcsolódik. „Az óvodások ezen az alkalmon kézműveskedtek, madarat színeztek, de készítettünk egy illúzióra épülő pörgettyűt is, amely azt a benyomást kelti, hogy a madárka csak akkor van bezárva a kalitkába, ha pörgetjük, máskülönben szabad. Az egyik foglakozás után, amikor hazaindultam, azt láttam, hogy szembejön velem egy kisgyerek a pörgettyűjével, és húzza be az apukáját a múzeumba, hogy »gyere, apa, megmutatom a madarakat«. Nagy öröm, hogy a diákok általában visszatérnek hozzánk, akár csoporttal, akár a családjukkal.”

András abból indul ki, hogy

a múzeumpedagógia foglalkozáson a kisgyerek talán először van a múzeumban, de reméli, hogy nem utoljára.

Szeretne minél több mindent megmutatni nekik, hiszen rengeteg a befogadnivaló, a Keresztény Múzeum legalább egy heti elfoglaltságot kínál. „Naphosszat el lehet nézegetni a képeket és a kárpitokat, mind tele van felfedezésre váró részletekkel. Gyakran adok a kicsiknek számolásos feladatot, például megszámolják, hány galamb van ebben a teremben. A Szent Ferenc madarairól szóló és a galambos foglalkozásokon is elképesztő részleteket képesek felfedezni a gyerekek, még a V alakban megfestett repülő vadkacsákat is észreveszik az egyik képen, pedig azok aztán egészen aprók.”

András tele van ötletekkel. Az osztálykiránduláson részt vevőknek, a nagyobbaknak kitalált egy nyomozós játékot: a fiatalok kinyomtatott képek alapján nagyítóval keresnek részleteket a festményeken, vagy logikai feladatok sora mutatja nekik az utat a múzeum egyik műtárgyától a másikig. A Műkincsgyűjtők elnevezésű foglalkozás lényegében egy fiktív árverés. A csoportok a múzeum nagyobb gyűjteményi köreit képviselik. Játékpénzt kapnak, s egy füzetben bejelölgetik, mi mindent szeretnének megvásárolni, majd licitálnak. Előfordul, hogy az Ipolyi Arnold csoport ugyanazt a képet szeretné megvásárolni, mint mondjuk a San Marco házaspár csoportja. Sikeres vásárlás esetén a csoport egy képeslapot kap, amelyen az adott alkotás látható. Az a csapat nyer, amelynek a legtöbb műtárgyat sikerül megszereznie a csoport nevét adó gyűjtő érdeklődési körének megfelelő alkotások közül, s ugyanakkor a legtöbb pénze marad.  

„A Keresztény Múzeumban rengeteg műtárgy látható különböző korszakokból, így szinte végtelen lehetőség adódik a múzeumpedagógiai feldolgozásukra – folytatja András. –

Vannak világi témájú foglalkozások is, de keresztény múzeumként a látogatóinknak természetesen szeretnénk átadni valamit a vallásból, egyfajta evangelizációs feladatot látunk el.

A Hős lovagok és elbűvölő hercegnők című foglalkozásra olyanok is eljönnek, akiket a Keresztény Múzeum egyébként talán nem érdekelne. A lovagi kultúrával, középkori hercegnőkkel foglalkozunk ezen az alkalmon, de vallási témájú festmények által. A gyerekek például Szent György-ábrázolásokról ismerik meg a lovagi erényeket, és a négy fő szűzön keresztül sajátítják el a középkori női erényeket.”

Az egyszarvús foglalkozás is hasonló ebből a szempontból. „Megkerülhetetlen a kérdés, hogy miért van egyszarvú a Keresztény Múzeumban, s így kiderül annak keresztény szimbolikája is. De más legendás lényeket, sárkányt, főnixet, baziliszkuszt, kentaurt is megvizsgálunk a képeken. A kentaur például Remete Szent Antal legendájában kerül elő, így itt is megvannak a kapcsolódási pontok a keresztény hittel. A nálunk látható főnixmadár sem a Harry Potter-történetek szereplője, hanem a feltámadás szimbóluma. És a baziliszkusz sem olyan, mint amilyennek a fiatalok a Harry Potterből ismerik, hanem egy gyíkszerű, kakasfejű, tarajos, koronás lény. A gyerekeknek mindig feltűnik, hogy az összes festményen pici a sárkány. Vajon miért? Azért, mert a sárkány, a sátán, a gonosz legyőzhető, a jó mindig győzedelmeskedik, és a gonosz eltörpül a jó mellett. Ezek a legendás lények mindig különböző valós állatok tulajdonságait egyesítik magukban. Így aztán a foglalkozás végén mindenki két állat képét húzza ki két különböző dobozból, például egy polipot meg egy elefántot, s ezeket össze kell illesztenie valahogyan, azután pedig elnevezni, lerajzolni, és megmagyarázni a többieknek, miért pont olyan, amilyen. Az egyik kedvencem a tehén és a szúnyog párosításával született »teszú« volt. Csodás képességgel megáldott pici lényként rászállt az emberre, megszívta magát vérrel, ettől megnőtt, és tejet adott.

A gyerekek sok esetben maguk fűzik bele a magyarázataikba a keresztény értelmezést, a lélek szépségét”

– mesélte András. Azt is elárulta, hogy a műtárgyak múzeumpedagógiai feldolgozásának módszerét mindig az adott korosztályhoz igazítja. Szent Jakab történetét például képregényen keresztül ismerhetik meg a felsősök, hiszen a szárnyas oltár és a képregény között sok a műfaji hasonlóság, s így közelebb kerülhet hozzájuk a szent életútja.

Szinte minden foglalkozás végén van valami kreatív feladat. „Az egyik alkalommal például egy középkori módszert ismerünk meg a gyakorlatban: táblaképre festünk tojástemperával, amit mindenki maga kever ki egy kis kagylóban pigmentporból, tojássárgájából és vízből. Ki lehet próbálni az aranyozást is, ebben egy restaurátor kolléga segít.” A Hős lovagok és elbűvölő hercegnők program végén a fiúk saját címert, a lányok tiarát készítenek, lényegében egy saját attribútumot. „Ezt a programot továbbfejlesztettem csapatépítő, önismereti alkalommá, amit az elsős, az ötödikes és a kilencedikes osztályoknak ajánlok. Az attribútum megalkotásán túl arra a kérdésre is választ keresünk, hogy vajon ki mi lenne, ha tárgy, szín vagy állat volna. A gyerekek ezen a foglalkozáson nemcsak azt tudják meg, hogy miért kötődik Szent Péterhez a kulcs, Szent Pálhoz a kard, és miért van három aranypénz Szent Miklósnál, hanem közben önmagukon is elgondolkodhatnak. A feketeleves akkor jön, amikor a diákokról egy-egy osztálytársuk is elmondja, ő mit gondol róla, szerinte milyen tárgy, szín vagy állat illik hozzá. A foglalkozás végén aztán mindenki készít magának egy címert ezekkel a kiválasztott elemekkel.”

Előfordul, hogy András felnőtteknek is tart csapatépítő, önismereti foglalkozást, ami mindig nagy sikert arat, bár sokan inkább az interaktív tárlatvezetésre vannak ráhangolódva. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mire a látogatók a második kiállítóterembe érnek, már intenzív párbeszéd folyik közöttük, szívesen tesznek fel kérdéseket is, és nem csak András beszél. Ő szereti ezt, mert azt tartja a legfontosabbnak, hogy olyan dolgokról essék szó, amiket a vendégek izgalmasnak tartanak. Sokszor hitéleti, teológiai kérdések is felmerülnek. Egy alkalommal jó okot adtak az ilyen eszmecserére az egyik teremben látható, a mai szemlélő számára már csúnyának tűnő kis Jézuskák: az adott korszakban úgy gondolták, az emberiség Megváltóját nem lehet aranyos kisbabaként ábrázolni, így az újszülött Jézusnak gyerektestet, de felnőttarcot festettek a mesterek. Az ebből a témából kiinduló beszélgetés később Szent Ágostonon és a középkori teológián keresztül egészen a művészetfilozófiai kérdésekig ívelt.

András egyébként félállásban dolgozik a múzeumban, munkaideje másik felében művészettörténetet és médiaismeretet tanít a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium végzőseinek. Maga is ebbe a fiúgimnáziumba járt, és megszokta, hogy a tanárok magázódnak a diákokkal. A múzeumi foglalkozásokon is magázza a gyerekeket, még az óvodásokat is, akik élvezik, hogy itt nagylányoknak, nagyfiúknak érezhetik magukat. „A múzeumban a gyerekek máshogyan viselkednek, mint egy osztályteremben. A Keresztény Múzeumban nincs külön foglalkoztatóterem, a gyerekek a műtárgyak közelében alkotnak, és megtanulnak vigyázni rájuk. Szinte nem is kell fegyelmezni őket. Amikor belépnek a kiállítótérbe, a liturgikus tárgyak, a szárnyas oltárok, az úrkoporsó látványa szinte mellbe vágja őket. A folyosón még sokszor nagy a nyüzsgés, de az első teremben már síri csend uralkodik.

A műtárgyak hatnak rájuk. Sokszor eleve csenddel indítom a foglalkozást, hiszen a szemlélődéshez is szükség van rá.”

Tavaly ősztől a családoknak is lehetőségük nyílik arra, hogy úgynevezett múzeumfelfedező tarisznyával látogassák a tárlatot. A tarisznyában egy foglalkoztatófüzet található, ami színezős, keresgélős és logikai feladatok során át vezeti végig a vendégeket a kiemelt műtárgyakon.

A téli időszakban, januárban és februárban zárva tart a Keresztény Múzeum. Ez idő alatt régebben csoportokat fogadtak, idén télen viszont iskolai tanítási órákra vonult ki a múzeum. András összekészítette a szükséges kellékeket, a restaurátor és a műszaki kollégákkal az előírásoknak megfelelően becsomagolták a kiválasztott képet, és egy műtárgyszállító kofferben elvitte azt az adott helyszínre. „Amíg a bevezetést tartottam, a kép akklimatizálódott. Külföldön már régóta bevett gyakorlat ez, sokfelé ismerik a bőröndmúzeumnak nevezett módszert. Nálunk a kétezres évek környékén a skanzenben dolgozó kollégák kezdték alkalmazni. A múzeum ilyenkor olyan helyekre is eljut, ahonnan szinte biztosan nem jönnének látogatók, például a leszakadó régiókba. Mi is ezt tettük, így hidaltuk át a téli hónapokat.”

A különböző tematikájú múzeumpedagógiai foglalkozásokról a Keresztény Múzeum honlapján és a közösségi médiában tájékozódhatnak az érdeklődők. A múzeum nyáron is várja a családokat, a táborozókat, a közösségeket, az iskolai osztályokat és az egyéni látogatókat is, különösen a Nyári hűsölések a Keresztény Múzeumban című programsorozatával. Vereckei András jelenleg a Múzeumok Éjszakája programján dolgozik, amelynek koncepcióját a többi esztergomi múzeummal közösen tíz évvel ezelőtt dolgozták ki a múzeumpedagógusok. Esztergomban a hét múzeumba közös jegy váltható, és a helyszínek között kisvonattal közlekedhetnek a vendégek.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. május 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria