András akkor még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakos hallgatója volt. German Kinga tanárnő itt, a múzeumban tartotta a múzeumpedagógia tantárgyat a Pázmány és a Keresztény Múzeum közötti együttműködés keretében. Vizsgafeladatként a képzésben részt vevő valamennyi hallgató választott egyet a múzeumban kiállított műtárgyak közül, és egy metodikai lapot készített hozzá. A legjobb munkákat azután kiadták egy kötetben, amely olyannyira sikeres lett, hogy két év alatt az összes példány elfogyott belőle. Erre a kurzusra vezethetők vissza az esztergomi múzeumpedagógiai foglalkozások kezdetei…
A műtárgyakat többféleképpen lehet megközelíteni. Mindegyiknek érdekes a története, egy foglakozáson szó eshet például arról is, hogyan került a múzeumba, ki rendelte meg. „Mi most a Vitéz János Katolikus Iskola kisdiákjaival azt vizsgáltuk meg, hogy mi látható a képen, és az hogyan köthető a húsvét ünnepéhez. Múzeumpedagógia foglalkozást általában a meglévő kínálatból választanak a hozzánk érkezők, de a visszajáró pedagógusokkal jó az együttműködésünk, alkalmanként az ő kérésükre dolgozunk fel egy-egy témát. Nekem is könnyebb a dolgom, ha megmondják, mit szeretnének, és ahhoz választom ki a megfelelő képeket.”
Látogatásunk alkalmával a múzeumpedagógia foglalkozás középpontjában Szentgyörgyi János 19. századi festő Csendélet nyúllal című képe állt. A gyerekek ezen keresztül ismerkedtek a húsvéti szokásokkal. Megtudhatták egyebek mellett azt is, hogy a lányok miért éppen tojást adnak ilyenkor a fiúknak, miért a nyuszi jön húsvétkor, és mindezek hogyan függenek össze az ünnep üzenetével, a feltámadással. A kis múzeumlátogatók minden apró részletet, még a legyet is felfedezték a képen, majd a szomszédos terembe indultak tojásokat keresni. Ezek olyan festmények alá voltak elrejtve, amelyek a szenvedéstörténet eseményeit és a feltámadást ábrázolják, s így alkalmat kínálnak arra, hogy a gyerekek gazdagíthassák az ezzel kapcsolatos ismereteiket. A foglalkozás végén a kisdiákok a különböző színek jelentését megismerve színezték ki maguknak azt az asztaldíszt, amely húsvétkor a családjuk otthonát ékesítette.
„Ebből az iskolából hatodik éve hozzák a múzeumba a gyerekeket a tanítónők, egy osztályt többször is. Sokszor ideszólnak, megkérdezik, mit tudnék mutatni nekik abban a témában, amit éppen tanítanak. Például hogy van-e valami ötletem az Ószövetséggel kapcsolatban, mert a szünet előtti utolsó órát szívesen tartanának a múzeumban.” Vereckei András ilyenkor kiválaszt néhány műtárgyat, amelyek jól kiegészítik az irodalmi tananyagot, például prófétaképeket az olasz gyűjteményből és azt a kárpitot, amelyik Jónás és a cethal történetét ábrázolja. „Balassi Bálintnak az a portréja, amely az ötödikes és a kilencedikes irodalomtankönyvben szerepel, pont nálunk található, és jó alkalmat kínál egy múzeumi irodalomórára. Van egy Orlai Petrich Soma-képünk, ami Petőfit ábrázolja a családja körében, ez is szerepel az ötödikes tankönyvben” – mondja.
A környék számos oktatási intézményével jó kapcsolata alakult ki a múzeumnak az évek során. Az egyházi ünnepek idején, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor különösen sok gyerekcsoportot fogadnak az intézményben. Húsvétkor a passiótörténettel, karácsonykor Jézus gyermekségtörténetével foglalkoznak. Novemberben a Szent Erzsébet-iskola alsós diákjai jönnek múzeumlátogatásra, András ilyenkor az Árpád-házi szenthez köthető képekről tart nekik drámapedagógiai módszerekkel gazdagított tematikus foglalkozást. A Szent Ferencről szóló program célcsoportja az óvodás korosztály, a Szent György-óvoda nagycsoportosai is szívesen vesznek részt ezen. Pünkösdre is inkább a kicsiket várják, mégpedig egy madaras foglalkozással, amely a Szentlélekhez és a lélek szabadságának témájához kapcsolódik. „Az óvodások ezen az alkalmon kézműveskedtek, madarat színeztek, de készítettünk egy illúzióra épülő pörgettyűt is, amely azt a benyomást kelti, hogy a madárka csak akkor van bezárva a kalitkába, ha pörgetjük, máskülönben szabad. Az egyik foglakozás után, amikor hazaindultam, azt láttam, hogy szembejön velem egy kisgyerek a pörgettyűjével, és húzza be az apukáját a múzeumba, hogy »gyere, apa, megmutatom a madarakat«. Nagy öröm, hogy a diákok általában visszatérnek hozzánk, akár csoporttal, akár a családjukkal.”
András abból indul ki, hogy
a múzeumpedagógia foglalkozáson a kisgyerek talán először van a múzeumban, de reméli, hogy nem utoljára.
Szeretne minél több mindent megmutatni nekik, hiszen rengeteg a befogadnivaló, a Keresztény Múzeum legalább egy heti elfoglaltságot kínál. „Naphosszat el lehet nézegetni a képeket és a kárpitokat, mind tele van felfedezésre váró részletekkel. Gyakran adok a kicsiknek számolásos feladatot, például megszámolják, hány galamb van ebben a teremben. A Szent Ferenc madarairól szóló és a galambos foglalkozásokon is elképesztő részleteket képesek felfedezni a gyerekek, még a V alakban megfestett repülő vadkacsákat is észreveszik az egyik képen, pedig azok aztán egészen aprók.”
András tele van ötletekkel. Az osztálykiránduláson részt vevőknek, a nagyobbaknak kitalált egy nyomozós játékot: a fiatalok kinyomtatott képek alapján nagyítóval keresnek részleteket a festményeken, vagy logikai feladatok sora mutatja nekik az utat a múzeum egyik műtárgyától a másikig. A Műkincsgyűjtők elnevezésű foglalkozás lényegében egy fiktív árverés. A csoportok a múzeum nagyobb gyűjteményi köreit képviselik. Játékpénzt kapnak, s egy füzetben bejelölgetik, mi mindent szeretnének megvásárolni, majd licitálnak. Előfordul, hogy az Ipolyi Arnold csoport ugyanazt a képet szeretné megvásárolni, mint mondjuk a San Marco házaspár csoportja. Sikeres vásárlás esetén a csoport egy képeslapot kap, amelyen az adott alkotás látható. Az a csapat nyer, amelynek a legtöbb műtárgyat sikerül megszereznie a csoport nevét adó gyűjtő érdeklődési körének megfelelő alkotások közül, s ugyanakkor a legtöbb pénze marad.
„A Keresztény Múzeumban rengeteg műtárgy látható különböző korszakokból, így szinte végtelen lehetőség adódik a múzeumpedagógiai feldolgozásukra – folytatja András. –
Vannak világi témájú foglalkozások is, de keresztény múzeumként a látogatóinknak természetesen szeretnénk átadni valamit a vallásból, egyfajta evangelizációs feladatot látunk el.
A Hős lovagok és elbűvölő hercegnők című foglalkozásra olyanok is eljönnek, akiket a Keresztény Múzeum egyébként talán nem érdekelne. A lovagi kultúrával, középkori hercegnőkkel foglalkozunk ezen az alkalmon, de vallási témájú festmények által. A gyerekek például Szent György-ábrázolásokról ismerik meg a lovagi erényeket, és a négy fő szűzön keresztül sajátítják el a középkori női erényeket.”
Az egyszarvús foglalkozás is hasonló ebből a szempontból. „Megkerülhetetlen a kérdés, hogy miért van egyszarvú a Keresztény Múzeumban, s így kiderül annak keresztény szimbolikája is. De más legendás lényeket, sárkányt, főnixet, baziliszkuszt, kentaurt is megvizsgálunk a képeken. A kentaur például Remete Szent Antal legendájában kerül elő, így itt is megvannak a kapcsolódási pontok a keresztény hittel. A nálunk látható főnixmadár sem a Harry Potter-történetek szereplője, hanem a feltámadás szimbóluma. És a baziliszkusz sem olyan, mint amilyennek a fiatalok a Harry Potterből ismerik, hanem egy gyíkszerű, kakasfejű, tarajos, koronás lény. A gyerekeknek mindig feltűnik, hogy az összes festményen pici a sárkány. Vajon miért? Azért, mert a sárkány, a sátán, a gonosz legyőzhető, a jó mindig győzedelmeskedik, és a gonosz eltörpül a jó mellett. Ezek a legendás lények mindig különböző valós állatok tulajdonságait egyesítik magukban. Így aztán a foglalkozás végén mindenki két állat képét húzza ki két különböző dobozból, például egy polipot meg egy elefántot, s ezeket össze kell illesztenie valahogyan, azután pedig elnevezni, lerajzolni, és megmagyarázni a többieknek, miért pont olyan, amilyen. Az egyik kedvencem a tehén és a szúnyog párosításával született »teszú« volt. Csodás képességgel megáldott pici lényként rászállt az emberre, megszívta magát vérrel, ettől megnőtt, és tejet adott.
A gyerekek sok esetben maguk fűzik bele a magyarázataikba a keresztény értelmezést, a lélek szépségét”
– mesélte András. Azt is elárulta, hogy a műtárgyak múzeumpedagógiai feldolgozásának módszerét mindig az adott korosztályhoz igazítja. Szent Jakab történetét például képregényen keresztül ismerhetik meg a felsősök, hiszen a szárnyas oltár és a képregény között sok a műfaji hasonlóság, s így közelebb kerülhet hozzájuk a szent életútja.
Szinte minden foglalkozás végén van valami kreatív feladat. „Az egyik alkalommal például egy középkori módszert ismerünk meg a gyakorlatban: táblaképre festünk tojástemperával, amit mindenki maga kever ki egy kis kagylóban pigmentporból, tojássárgájából és vízből. Ki lehet próbálni az aranyozást is, ebben egy restaurátor kolléga segít.” A Hős lovagok és elbűvölő hercegnők program végén a fiúk saját címert, a lányok tiarát készítenek, lényegében egy saját attribútumot. „Ezt a programot továbbfejlesztettem csapatépítő, önismereti alkalommá, amit az elsős, az ötödikes és a kilencedikes osztályoknak ajánlok. Az attribútum megalkotásán túl arra a kérdésre is választ keresünk, hogy vajon ki mi lenne, ha tárgy, szín vagy állat volna. A gyerekek ezen a foglalkozáson nemcsak azt tudják meg, hogy miért kötődik Szent Péterhez a kulcs, Szent Pálhoz a kard, és miért van három aranypénz Szent Miklósnál, hanem közben önmagukon is elgondolkodhatnak. A feketeleves akkor jön, amikor a diákokról egy-egy osztálytársuk is elmondja, ő mit gondol róla, szerinte milyen tárgy, szín vagy állat illik hozzá. A foglalkozás végén aztán mindenki készít magának egy címert ezekkel a kiválasztott elemekkel.”
Előfordul, hogy András felnőtteknek is tart csapatépítő, önismereti foglalkozást, ami mindig nagy sikert arat, bár sokan inkább az interaktív tárlatvezetésre vannak ráhangolódva. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mire a látogatók a második kiállítóterembe érnek, már intenzív párbeszéd folyik közöttük, szívesen tesznek fel kérdéseket is, és nem csak András beszél. Ő szereti ezt, mert azt tartja a legfontosabbnak, hogy olyan dolgokról essék szó, amiket a vendégek izgalmasnak tartanak. Sokszor hitéleti, teológiai kérdések is felmerülnek. Egy alkalommal jó okot adtak az ilyen eszmecserére az egyik teremben látható, a mai szemlélő számára már csúnyának tűnő kis Jézuskák: az adott korszakban úgy gondolták, az emberiség Megváltóját nem lehet aranyos kisbabaként ábrázolni, így az újszülött Jézusnak gyerektestet, de felnőttarcot festettek a mesterek. Az ebből a témából kiinduló beszélgetés később Szent Ágostonon és a középkori teológián keresztül egészen a művészetfilozófiai kérdésekig ívelt.
András egyébként félállásban dolgozik a múzeumban, munkaideje másik felében művészettörténetet és médiaismeretet tanít a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium végzőseinek. Maga is ebbe a fiúgimnáziumba járt, és megszokta, hogy a tanárok magázódnak a diákokkal. A múzeumi foglalkozásokon is magázza a gyerekeket, még az óvodásokat is, akik élvezik, hogy itt nagylányoknak, nagyfiúknak érezhetik magukat. „A múzeumban a gyerekek máshogyan viselkednek, mint egy osztályteremben. A Keresztény Múzeumban nincs külön foglalkoztatóterem, a gyerekek a műtárgyak közelében alkotnak, és megtanulnak vigyázni rájuk. Szinte nem is kell fegyelmezni őket. Amikor belépnek a kiállítótérbe, a liturgikus tárgyak, a szárnyas oltárok, az úrkoporsó látványa szinte mellbe vágja őket. A folyosón még sokszor nagy a nyüzsgés, de az első teremben már síri csend uralkodik.
A műtárgyak hatnak rájuk. Sokszor eleve csenddel indítom a foglalkozást, hiszen a szemlélődéshez is szükség van rá.”
Tavaly ősztől a családoknak is lehetőségük nyílik arra, hogy úgynevezett múzeumfelfedező tarisznyával látogassák a tárlatot. A tarisznyában egy foglalkoztatófüzet található, ami színezős, keresgélős és logikai feladatok során át vezeti végig a vendégeket a kiemelt műtárgyakon.
A téli időszakban, januárban és februárban zárva tart a Keresztény Múzeum. Ez idő alatt régebben csoportokat fogadtak, idén télen viszont iskolai tanítási órákra vonult ki a múzeum. András összekészítette a szükséges kellékeket, a restaurátor és a műszaki kollégákkal az előírásoknak megfelelően becsomagolták a kiválasztott képet, és egy műtárgyszállító kofferben elvitte azt az adott helyszínre. „Amíg a bevezetést tartottam, a kép akklimatizálódott. Külföldön már régóta bevett gyakorlat ez, sokfelé ismerik a bőröndmúzeumnak nevezett módszert. Nálunk a kétezres évek környékén a skanzenben dolgozó kollégák kezdték alkalmazni. A múzeum ilyenkor olyan helyekre is eljut, ahonnan szinte biztosan nem jönnének látogatók, például a leszakadó régiókba. Mi is ezt tettük, így hidaltuk át a téli hónapokat.”
A különböző tematikájú múzeumpedagógiai foglalkozásokról a Keresztény Múzeum honlapján és a közösségi médiában tájékozódhatnak az érdeklődők. A múzeum nyáron is várja a családokat, a táborozókat, a közösségeket, az iskolai osztályokat és az egyéni látogatókat is, különösen a Nyári hűsölések a Keresztény Múzeumban című programsorozatával. Vereckei András jelenleg a Múzeumok Éjszakája programján dolgozik, amelynek koncepcióját a többi esztergomi múzeummal közösen tíz évvel ezelőtt dolgozták ki a múzeumpedagógusok. Esztergomban a hét múzeumba közös jegy váltható, és a helyszínek között kisvonattal közlekedhetnek a vendégek.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. május 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria